Móricz Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Móricz szócikkből átirányítva)
Móricz Zsigmond
Moricz Zsigmond Radio 1935.jpg
Móricz Zsigmond arcképe és aláírása, 1935
Élete
Született 1879. június 29.
Tiszacsécse
Elhunyt 1942. szeptember 5. (63 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Felesége Holics Eugénia (1905–1925)
Simonyi Mária (1926–1937)
Pályafutása
Írói álneve Zicshy
Móricz Zsigmond aláírása.jpg
Móricz Zsigmond aláírása

Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. június 29.Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.[1]) magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Móricz Zsigmond szülőháza Tiszacsécsén

Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallagi Erzsébet, aki református pap leánya volt, édesapja igazi, kemény ötholdas magyar parasztember: Móricz Bálint földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított. A szülők 1878. május 30-án kötöttek házasságot. Móricz Zsigmondnak kilenc testvére volt, ebből kettő korán halt meg; az egyik tejhiány miatt „valósággal elsorvadt", a másik ruháját pedig felgyújtotta egy szomszéd kisfiú. Testvérei Móricz Ida és Móricz Miklós.

Az édesapa vállalkozásokba fogott, ám üldözte a balszerencse. A hitelre vett cséplőgép, amelyet sógora, Pallagi László, okleveles gépész-kovács megpróbált megjavítani, felrobbant. A tiszai jégzajlás tönkretette a jól jövedelmező vízimalmot is. A család kénytelen volt Istvándiba, Pallagi László kovácsműhelyébe költözni, s ezzel gyakorlatilag véget ért Móricz Zsigmond gyermekkora. A család embertelen nyomorba került, majd Prügyre költözött. Móricz Bálint napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.

Móricz Zsigmond elemi iskolába 1886-87-ben Istvándiban, majd 1887-90-ben Prügyön járt. Ezután a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került. Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt és egyedül érezte magát, a kisújszállási gimnázium igazgatója, egyben anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben Móricz letette az érettségi vizsgát jó rendű eredménnyel.

Debrecenben 1899-1900-ban református teológiát hallgatott, majd jogra járt, segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak.

1900 októberében Pestre költözött, itt jogot és bölcsészet tanult, azonban nem tett tanári szakvizsgát. Nagy élmény volt számára, hogy Négyesy László stílusgyakorlatain részt vehetett. Ezek az összejövetelek sok kezdő művész számára adtak biztos kiindulást és alapokat. Móricz itt találkozhatott többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczy Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal.

Megélhetési okokból különböző hivatalokat vállalt, 1902-ben mint óraadó tanár dolgozott a kisújszállási gimnáziumban, valamint tisztviselő volt a kultuszminisztériumban, később pedig a Központi Statisztikai Hivatalban. Egyetemi tanulmányait sohasem fejezte be.[2]

Móricz Zsigmond 1928-ban

1903-ban Mikszáth Kálmán vonzására az Újság gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903–1905 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött. Neki köszönhetjük a kállai kettős szövegét is. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia tanítónővel, azaz Jankával. Három leányuk (Virág, Gyöngyi, Lili) maradt életben, fiuk meghalt. Janka 1925-ben öngyilkos lett.

1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott, Ady Endrével is barátságot kötött. Ezt második gyermeke halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában szakadt föl igazi hangja. „Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” Ez az állapota szabadította föl benne a kortársaihoz viszonyítva páratlan élet- és élményanyagát. Sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései. A háborúban haditudósító volt, életközeli bemutatást adott a katonasorsról (Például: A macska, Kissamu Jóska). Sokat várt az őszirózsás forradalomtól, naiv hittel várta a Tanácsköztársaságot. Nyárra kiábrándult, ártatlanul meghurcolták, úgy érezte, félreismerték.

1912-ben házat épített Leányfalun, kezdetben csak a nyarakat töltötte ott, 1936-ban végleg oda költözött. 1913-ban feleségével Olaszországban nyaralt.

1915-ben a fronton haditudósítóként dolgozott, több riportot írt. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat.

Az újonnan megalakult Vörösmarty Akadémiának 1918. december 1-jétől alelnöke volt, 1919. február 5-én pedig a Kisfaludy Társaság beválasztotta tagjai közé.[3] 1919 februárjában írta A földtörvény kiskátéját. Eleinte reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz, bízott a változásokban, azonban májusban a kommün diktatórikus módszereit látva kiábrándult belőle. Ebben az időszakban hadijelentéseket írt, megjelent egy füzete a somogyi földműves-szövetkezetekről és egyúttal több újságnak is a munkatársa volt (Világszabadság, Vörös Lobogó, Fáklya stb.). Az írói direktórium is tagjává választotta. Emiatt a Horthy-korszakban folyamatosan mellőzték, az irodalmi társaságokból is kizárták (1919. december 10-én szűnt meg tagsága a Kisfaludy Társaságnál.)[3], műveit pedig hosszabb ideig csupán a Nyugat publikálta, majd később az Estlapok. Csehszlovákiában tartott felolvasó körútját követően ismét támadások érték, de más formában.

A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. 1924-ben megismerkedett Simonyi Mária színésznővel. Felesége féltékenységből 1925 áprilisában öngyilkosságba menekült. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit. 1926-ban feleségül vette Simonyi Máriát.

Osvát Ernő halála után, 1929 decembere és 1933 februárja között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot, szerkesztői elveiket azonban nemigen tudták összehangolni. Móriczé volt a prózarovat. A folyóiratot igyekezett a „nemzeti koncentráció” orgánumává tenni, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai magyar szerzők írásait közölte, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket.

1932-ben megkapta a Rothermere-díjat, 1933-ban az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) elnöke lett. Írói szemléletmódjára javarészt az ekkoriban induló, őt szellemi ősnek elismerő népi mozgalom gyakorolt hatást, paraszti demokratizmusa is megerősödött.

1936-ban találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével, akit lányává fogadott. Az egykori lelencgyerekről mintázta Árvácskát azonos című regényében. A lány gyerekkori történeteiből 28 novellát írt. Naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt.[4]

1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Máriával is. Ekkor végleg visszavonult Leányfalura. A nehéz időkben e település sokszor nyújtott számára menedéket, lelki vigaszt.

1939-től a népi írók atyjaként, a Kelet Népe szerkesztője lett.

1942. augusztus 29-én telefonon meghallotta, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, az ezt követő meghatottságában leejtette a kagylót, stroke-ot kapott. Szeptember 5-én hajnali két órakor hunyt el agyvérzésben a budapesti Korányi klinikán.


Íme itt állunk és beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő magyar nyelven. Egy olyan nyelven, amely sehol az egész világon nincs, csak itt, ebben a kicsiny tündérkertben. Beszélünk egy olyan nyelven, amelynek még rokonai sincsenek, mert annyira régen szakadtunk el a nyelvtestvérektől […] S íme mégis itt vagyunk! […] Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén…

– Móricz Zsigmond beszéde Tiszacsécsén (1929)

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Móricz Zsigmond és Blaha Lujza

Sárospataki Református Kollégium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rippl-Rónai József: Móricz Zsigmond portréja
Móricz Zsigmond sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-1-28, Medgyessy Ferenc alkotása
Móricz Zsigmond „Rokonok” című regényének reklámja a Pesti Hírlapban,1932-ben
Szobra a Móricz Zsigmond körtéren, Budapesten


Az Iskolakertben, a Kossuth kollégiumhoz vezető út bal oldalán található kő mellszobra, amelyet Andrássy Kurta János szobrászművész készített. 1968-ban avatták fel. Állíttatta – a Pataki Diákok Baráti Körének kezdeményezésére – a Képzőművészeti Alap.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1908 – Pipacsok a tengeren (folytatásokban megjelent kisregény, ekkor még A magyar tengeren címmel)
  • 1908 – Erdő-mező világa (népmese-gyűjtemény)
  • 1908 – Judith és Eszter (novella)
  • 1908Hét krajcár (novella)
  • 1910 – Sári bíró (színmű)
  • 1910 – Tragédia (novella)
  • 1911 – Sárarany (regény)
  • 1911 – Az Isten háta mögött (regény)
  • 1912 – Boldog világ (állatmesék)
  • 1912 – A galamb papné (regény)
  • 1912 – Harmatos rózsa (regény)
  • 1912 – Magyarok (elbeszélés)
  • 1912 – Tavaszi szél (novella)
  • 1913 – Kerek Ferkó (regény)
  • 1913 – Szerelem (színmű)
  • 1915 – Mese a zöld füvön (elbeszélések)
  • 1916 – Pacsirtaszó
  • 1916 – Nem élhetek muzsikaszó nélkül (novella)
  • 1917 – Szegény emberek (novella)
  • 1916 – A tűznek nem szabad kialudni (novella)
  • 1917 – A fáklya (regény)
  • 1917 – Árvalányok (regény)
  • 1918 – Fortunatus (novellák)
  • 1918 – Vérben, vasban (novella)
  • 1920Légy jó mindhalálig (regény)
  • 1922 – Tündérkert (Erdély-trilógia I.)
  • 1924 – A vadkan (dráma)
  • 1924 – Búzakalász (regény)
  • 1925 – Pillangó (regény)
  • 1926 – Kivilágos kivirradtig (regény)
  • 1928 – Arany szoknyák (elbeszélés)
  • 1928Úri muri (regény)
  • 1929Forró mezők (regény)
  • 1929 – Esőleső társaság (novella)
  • 1931Forr a bor (regény)
  • 1931 – A kondás legszennyesebb inge (novella)
  • 1931 – Karácsonyi ének (novella)
  • 1932 – Barbárok (novella)
  • 1932 – Első nap az iskolában (novella)
  • 1932Rokonok (regény)
  • 1933 – Egyszer jóllakni (elbeszélés)
  • 1935 – A nagy fejedelem (Erdély-trilógia II.)
  • 1935 – Égi madár (novella)
  • 1935 – A boldog ember (riportkönyv)
  • 1935 – A nap árnyéka (Erdély-trilógia III.)
  • 1936 – Bál (regény)
  • 1936 – Komor ló (elbeszélés)
  • 1936 – Rab oroszlán (regény)
  • 1937 – Betyár (regény)
  • 1938 – Míg új a szerelem (regény)
  • 1939 – Életem regénye (önéletleírás)
  • 1941Árvácska (regény)
  • 1941Rózsa Sándor a lovát ugratja (regény)
  • 1942 – Rózsa Sándor összevonja szemöldökét (regény)

Művei filmen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Móricz Zsigmond családfája
Móricz Zsigmond
(Tiszacsécse, 1879. jún. 29.–
Budapest, 1942. szep. 4.)
író, újságíró, ref.
Apja:
Móricz Bálint
(1851 –
1919)
Apai nagyapja:
Móricz Mihály
Apai nagyapai dédapja:
Móritz Ferenc
Apai nagyapai dédanyja:
Pap Mária
Apai nagyanyja:
Lengyel Zsuzsanna
Apai nagyanyai dédapja:
Lengyel József
Apai nagyanyai dédanyja:
n. a.
Anyja:
Pallagi Erzsébet
(Csetfalva, 1859 –
1924)
Anyai nagyapja:
Pallagi József
beregújfalusi református pap
Anyai nagyapai dédapja:
n. a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n. a.
Anyai nagyanyja:
Nyilas Katalin
Anyai nagyanyai dédapja:
nagyváradi Nyilas József
csécsi református pap
Anyai nagyanyai dédanyja:
kisdobronyi Isaák Erzsébet

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári halotti anyakönyv 1812/1942. folyószáma alatt.
  2. Tiszacsécse honlap
  3. ^ a b A százéves Kisfaludy-társaság. Szerk.: Kéky Lajos. Budapest, Franklin-társulat, 1936. 268. old.
  4. ^ a b c „Csibe rám borult és a szívemen ujjongott és csacsogott” - Móricz Zsigmond és Litkei Erzsébet. In Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2: Újabb irodalmi szerelmeskönyv. (hely nélkül): Corvina Kiadó Kft. 2013. ISBN 9789631361650  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Móricz Zsigmond témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Móricz Zsigmond témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]