Mérens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mérens
Nickel de Vives.jpg
Mérens
Származási hely  Franciaország
Vérmérséklet Melegvérű
Szín Fekete, téli szőrzete rozsdabarna
Testfelépítés Nyaka rövid, marja közepes nagyságú, háta hosszú erőteljes.
Jellemzők Kemény, ellenálló, igénytelen, és az igen szélsőséges időjárást is könnyen elviseli
Marmagasság 135–150 cm
Fejforma Feje finom csontozatú, homlokán dús üstökkel.
Eredete Prehisztorikus idők
Élettere Magas hegyi legelők
Hasznosítása Gazdasági, lovassportok
Jegyzet
Keleti, arab vérvonal befolyás
Merens.JPG
Merens calin.jpg

A Mérens pónilovat vagy más néven ariegeoist Franciaországban tenyésztették ki, a Pireneusok keleti felén. Nevét a Ariège folyóról kapta, hegyvidéki póniként is nevezik, mivel élettere a Franciaország és Spanyolország közötti magas hegyek völgyei. Tenyésztéskörzete csupán néhány falura korlátozódik, mint Perles, Castellet, Savignac, Vayehis, Orgeix. 1997-ben a SHERPA szövetség,[1] egy ajándék egy fiatal Mérenst adományozott Tony Blair brit miniszterelnöknek, a néhány évvel azelőtt nyaralt Ariège-ben.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tarascon környéki niauxi barlangrajzokon megtalálható a fajta őse a bronzkori vadló, amelyet egyesek a Camarguei-lóval, míg mások a mérenssel azonosítanak. Történész vélemények szerint ez a fajta szerepelt Julius Caesar Kommentárjaiban, melyet a Gall háborúkról írt. (Julius Caesar: Commentaria de bello Gallico).[3] A fajta tenyésztése 1908-ban kezdődött komolyabb szinten. De törzskönyvezve csak 1947-től van. A középkorban használták katonai és gazdasági lónak, napjainkban a turisztikában játszik nagy szerepet, de fogatversenyeken és modern lovassportokban is részt vesz.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feje finom csontozatú, homlokát erős üstök védi a napsütés és az időjárás szélsőségeitől, sörénye és lábszőrzete dús. Nyaka rövid, a nyakoldal óriási felületű. A háta izmos, széles és középhosszú, alkalmassá tette a málhásló tevékenységre. Fara erőteljes jól izmolt, lábai erősek, patái kemények. Színe csak fekete, téli szőrzete vöröses színű, jegyek nagyon ritkán fordulnak elő rajtuk. Marmagassága minimum 135 cm. Mint a hegyi pónik többségénél, rá is jellemző, hogy gacsosak a lábai. Edzett, betegségeknek ellenálló fajta.

Hasznosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zord körülményeket kiválóan viseli, a járhatatlan, jeges hegyi utakon is biztosan közlekedik. Olyan körülmények között is tud dolgozni, ahol más lovakat nem tudnak használni. Bányákban kocsihúzásra is alkalmazták. A mérens kapcsán elterjedt egy mondás a Pireneusokban, hogy "A ló eszi a hegyet, és a hegy eszi a lovat".

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • lovas Lovasportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap