Mérőlombik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Különböző méretű mérőlombikok.

A mérőlombik a laboratóriumi üvegedények egy típusa, amelyet az analitikai kémiában használnak, pontos térfogatú illetve koncentrációjú oldatok készítésére. Általában üvegből, esetleg műanyagból készítik. Lapos feneke van, melyhez hosszú keskeny nyak kapcsolódik, mely ledugaszolható. A dugót általában kémiailag ellenálló műanyagból készítik, többek között polipropilénből, ritkábban üvegből. A nyakon egyetlen gyűrű jelzés van, emellett egy címke is van rajta. A címként feltüntetik a mérőlombik nominális térfogatát, ennek tűrésmezejét, illetve a mérőlombik kalibrációs hőmérsékletét, osztályát (a laboratóriumi üvegedényeket jóság szerint osztályozzák, lásd lentebb), a gyártó jelét és a gyártási szabványt. Általában átlátszó üvegből vagy műanyagból készítik, azonban egyes esetekben színezik fényérzékeny anyagokkal, például ezüst-nitráttal vagy A-vitaminnal.

A mérőlombikok általában két szabványban készülnek, ezeket nevezzük A és B osztálynak. Az A osztálybeli mérőlombikok nagyobb pontosságúak (kevésbé torzítanak) s egyedi szériaszámmal rendelkeznek a nyomonkövethetőség érdekében. Ahol nincs szükség ilyen pontosságra, ott a B osztályú mérőlombikokat használják, melyeket főleg kvalitatív és oktatási tevékenységben.

Főleg ismert térfogatú oldatok készítésére használják. Egy 1 moláris konyhasó oldat készítésének tipikus menete, hogy egy főzőpohárba bemérünk 58,4 gramm (1 mól) nátrium-kloridot és feloldjuk desztillált vízzel, majd ezt bemosással átvisszük egy 1000 ml-es mérőlombikba és desztillált vízzel jelre állítjuk. Színes oldatok esetében a meniszkusz tetejét igazítjuk a jelhez (mivel az alja nehezen látszik). A meniszkusz láthatóbbá tehető egy fekete lapnak a mérőlombik mögé helyezésével[1]. Ezután bedugaszoljuk a mérőlombik nyakát, majd az egész lombikot többször feje tetejére állítva (a dugót állandóan fogva) rázogatjuk az oldat homogenizálása érdekében[2]. Kellő óvatossággal kell eljárni a töményebb oldatok elegyítése esetében, mivel a térfogati additivitás nem mindig érvényes. Ez azt jelentik, hogy 500 ml oldathoz 500 ml desztillált vizet adva nem feltétlenül kapunk 1000 ml oldatot (lehet hogy többet=térfogati dilatáció, lehet hogy kevesebbet=térfogati kontrakció). Jellemzően ilyen folyamat az etanol hígítása vízzel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Volumetric flask című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.