Méhes György (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Méhes György
Élete
Született 1916. május 14.
Székelyudvarhely
Elhunyt 2007. április 10.
Budapest (90 évesen)
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Írói álneve Méhes György
Jellemző műfaj(ok) ifjúsági irodalom
Alkotói évei 1952-2007
Első műve Verőfény (regény, 1952)
Irodalmi díjai Kossuth-díj

Méhes György (valódi nevén Nagy Elek, Székelyudvarhely, 1916. május 14.Budapest, 2007. április 10.) Kossuth-díjas erdélyi magyar író, újságíró. Írói álnevét Méhes György (1746–1809) bölcseleti doktor, református főiskolai tanár és író tiszteletére vette föl.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1917-ben a család Kolozsvárra költözött, az ottani református gimnáziumban érettségizett. Érettségi után a Ferdinánd Tudományegyetemenen tanult jogot, de érdeklődése a színház felé fordult. 1938-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjából több hónapot Budapesten töltött. Ezután újságoknál dolgozott, először színkritikái, majd politikai írásai jelentek meg a Pásztortűzben és a Keleti Újságban. Írásaiban szót emelt a vad nacionalizmus ellen, a magyarok és románok békés egymás mellett élését szorgalmazta.

A 2. világháború után 1948 és 1950 között a Falvak Dolgozó Népe munkatársa, 1950 és 1952 között a Művelődési Útmutató szerkesztője. Pártonkívülisége miatt támadások érték, emiatt meg kellett változtatnia nevét. 1952 után kivonult a hivatalos irodalmi életből, szabadúszóként írt ifjúsági regényeket és meséket. 1956-ban rövid ideig a Napsugár című gyermekújság főszerkesztő-helyettese. Első felnőtteknek szóló regényét, az Orsolya címűt, 1977-ben publikálta, ám különösebb sikert nem ért el vele. A sikert az 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című életrajzi regényével érte el.[1]

Munkássága több elismerésben részesült. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapta meg; 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „jelentős próza- és drámaírói tevékenységéért, az egyetemes magyar művelődés és nemzettudat megtartóerejének kimunkálásában vállalt szerepéért, a gyermekirodalomtól a színpadi alkotásokig ívelő irodalmi munkásságáért”. 2005-ben átvehette a Bécsi Európai Akadémia díját.

2007. április 10-én, 91. életévében hunyt el Budapesten.

Fia, Nagy Elek – nagyvállalkozó, a Vegyépszer Zrt. tulajdonosa – a leggazdagabb magyarországi milliárdosok közé tartozik[2], emellett pedig Monaco tiszteletbeli magyar konzulja.[3]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermek- és ifjúsági írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyöngyharmat Palkó és más mesék (1954)
  • Szikra Ferkó (regény, 1956)
  • Gyémántacél (kalandos regény, 1956)
  • Virágvarázsló (mesék, 1957)
  • Világhíres Miklós (1958)
  • Veronka (elbeszélések, 1959)
  • Három fiú meg egy lány (regény, 1960)
  • Az a bizonyos Vitalit ügy (regény, 1961)
  • Utazás Nárittyenbe (vidám mesék, 1962)
  • Győzelmes Gábriel (meseregény, 1967)
  • A kígyószemű toll (mesék, karcolatok, 1968)
  • Ártatlanok bandája (csodálatos történet, 1974)
  • A tizenkét éves felnőtt (ifjúsági regény, 1979)
  • Egy tucat léggömb (mesék, karcolatok, 1983)
  • Murok Matyi kalandjai (mesék, elbeszélések, 1985)
  • Hét kedvenc unoka (regény, 1989).

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Verőfény (regény, 1952)
  • Kárpátok kincse (regény, 1955)
  • Kékruhások (regény, 1962)
  • Micsoda társaság (regény, 1966)
  • Tatárok a tengeren (regény, 1971)
  • Leleplezem a családomat (Kv. 1972)
  • Kilenc vesszőparipa (Kv. 1976)
  • Orsolya (1977)
  • Bizalmas jelentés egy fiatalemberről (1982)
  • Mindenkinek nehezebb, mint másnak (két kisregény, 1986)
  • Kolozsvári milliomosok (1997)
  • Szép szerelmek krónikája (2002)
  • Gina
  • Emmi (2007)
  • Egyetlenem (Ulpius-ház - 2009) ISBN 978-963-254-315-4

Színpadi munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Négy vidám játék (Asztalos Istvánnal, Méliusz Józseffel, Sütő Andrással közösen, 1959)
  • A mester és tanítvány (színjáték, Mv. 1966)
  • Fele se tréfa (színjáték, Nv. 1968)
  • Noé bárkája (négy színmű, a címadón kívül: Barbár komédia; 33 névtelen levél; Mi férfiak. 1969)
  • A járókelő – Ha nincs kilincs (két színjáték, 1970)
  • Mozaik (színjáték, 1970)
  • A zsebrevágott osztály (gyermekszíndarabok, Csíkszereda, 1970)
  • Heten, mint a gonoszok (színjáték, Bp. 1972)
  • Duplakanyar (színművek: a címadón kívül: A nagyenyedi két fűzfa; A peleskei nótárius; Heten, mint a gonoszok, 1976)
  • Felebarátaink (színpadi riport öt képben, 1977)
  • Szép piros alma (vígjáték egy felvonásban, 1977)
  • Istentelen Ábrahám (vígjáték egy felvonásban, 1979)
  • Az nem igaz, hogy ez igaz (négy színjáték, a címadón kívül: Drága gyermekeim; Egy roppant kényes ügy; Kir Januli. 1984)
  • Jerikó (Színház, Bp. 1983).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Méhes György. Kilencvenedik születésnapját ünnepli május 14-én Méhes György Kossuth-díjas író. Sulinet.hu
  2. Gazdagabb magyar gazdagok, Krónika, 2010. május 6.
  3. A monacói tiszteletbeli konzul fogadása, Diplomata Klub

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]