Máté (település)
| Máté (Matysová) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Turisztikai régió | Szepes |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1408 |
| Polgármester | Iveta Kundrátová |
| Irányítószám | 065 46 |
| Körzethívószám | 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 69 fő (2006)[1] +/- |
| Népsűrűség | 7 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 597 m |
| Terület | 10,43 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Máté
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Máté, (1899-ig Matyiszova, szlovákul Matysová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. 2001-ben 88 lakosából 87 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Ólublótól közúton 16 km-re, légvonalban 5 km-re északkeletre fekszik.
[szerkesztés] Története
1408-ban "Mathezhaw" néven említik először a lublói vár birtokaként, abban az oklevélben, melyben Luxemburgi Zsigmond az uradalmat Perényi Imrének adta. Nevét alapítójáról, egy Máté nevű soltészról kapta, aki a 14. század végén telepedett le itt. A település 1408 körül elpusztult, a 16. században ruszinokkal telepítették újra, ekkor a palocsai uradalomhoz tartozott. Birtokosai a Palocsai Horváthok a 17. század elején újabb telepítést végeztek. A 18. század elején járványok tizedelték a lakosságot. 1787-ben 58, 1828-ban 68 ház volt a faluban. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, mészégetéssel, szövéssel foglalkoztak. 1846-ban tífusz, 1871-ben és 1873-ban kolerajárvány pusztított.
Vályi András szerint "MATISOVA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai leg inkább ó hitûek, fekszik Poprád vize mellett, Héthárshoz 2 1/4 mértföldnyire, határja nehezen miveltetik. " [2]
Fényes Elek szerint "Matisova, orosz falu, Sáros vmegyében, Szepes vármegye szélén, ut. postája Lublyóhoz 1/4 mfd. 4 rom., 508 g. kath. lak. Gör. kath. paroch. Földe hideg, köves és sovány; fenyvese derék. F. u. Palocsai Horváth." [3]
1910-ben 494, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott. Lengyelország lerohanása előtt 1939. augusztus 8-án előbb szlovák, majd német katonaság vonult be a faluba, mely 1945. január 24-én szabadult fel. A telefont és a vizet 1957-ben az áramot 1959-ben vezették be. Az autóbuszközlekedés 1960-ban indult meg, az utakat is ekkor portalanították. Kutúrháza 1969-ben épült.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görög katolikus temploma 1833-ban épült, 1938-ban megújították. Az ikonok közül több 17. századi festmény található a templomban.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- ↑ Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András. Magyar Országnak leírása (1796)
- ↑ Fényes Elek. Magyarország Geographiai Szótára (1851)
|
|||||
