Második buddhista tanácskozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A második buddhista tanácskozást Vesaliban, egy ókori indiai városban tartották a történeti Buddha parinirvánája (tökéletes kialvás) után mintegy száz évvel (kb. i. e. 4. század). Célja a Vinaja vitatott pontjainak megtárgyalása volt. Bizonyos szerzetesek viselkedését kérdőjelezték meg a hagyománytisztelő szerzetesek. A viták szövege megtalálható a korai buddhista iskolák Vinaja szövegeiben. Tulajdonképen minden kutató egyetért abban, hogy a második buddhista tanácskozás valós történelmi esemény volt[1].

A második tanács után pár évvel szakadás történt a buddhista közösségben (lásd Szangha). Ekkor alakultak ki különböző alcsoportok, pl. Szthaviravada, Mahaszanghika és Szarvasztivada.

Tíz pont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vita támadt tíz pontot illetően. Ez arra vonatkozik, hogy néhány szerzetes megszegett tíz szabályt, melyek közül néhányat komolynak ítéltek. A tíz pont a következő volt:

  1. Só tárolni szarvban.
  2. Étkezni dél után.
  3. Egyszer étkezni, majd ismét bemenni a faluba alamizsnáért.
  4. Az Uposatha ünneplése olyan szerzetesekkel, akikkel egy helyen élnek.
  5. Hivatalosan járni el, amikor a gyűlés nem teljes.
  6. Követni egy bizonyos gyakorlatot mert valaki tanítója is azt csinálta.
  7. Savanyított tej fogyasztása a főétkezés után.
  8. Erős ital fogyasztása erjedés előtt.
  9. Nem megfelelő pokróc használata.
  10. Arany és ezüst használata.

A legnagyobb probléma az 'arany és ezüst használata' volt, amely alatt minden nemű pénzt értettek.

A második buddhista tanács megerősítette, hogy a fent említett szabályokat nem szabad elhanyagolni.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Buddhist council." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]