Második arras-i csata

arrasi csata (1917)

Az arrasi főtér 1919 februárjában

Konfliktus

Nyugati front
Első világháború

Időpont

1917. április 9. - 16.

Helyszín

Arras

Eredmény

Nem született végső eredmény

Szemben álló felek

Brit Birodalom:

Egyesült Királyság

Kanada

Ausztrália

Új-Zéland

Újfundland

Német Birodalom:

Poroszország

Bajorország

Parancsnokok

Douglas Haig
Edmund Allenby,
Hubert Gough,
Henry Horne

Erich Ludendorff,
Ludwig von Falkenhausen,
Georg von der Marwitz

Szemben álló erők

27 gyalogos hadtest

7 hadtest
27 hadtest tartalékban

Veszteségek

160,000 fő

120,000–160,000 fő

A második arras-i csata (1917. április 9 és május 16-a között) volt a britek "hozzájárulása" az antant Tavaszi offenzívájához. A brit, kanadai és ausztrál alakulatok német lövészárkokat támadtak meg Arras, francia kisváros közelében. A Nyugati fronton a szemben álló felek között patthelyzet alakult ki. Mindkét fél beásta magát a lövészárkaikba, amely árokrendszer a belga partoktól a svájci határig ért.

A francia parancsnokság terve szerint a csapatoknak 80 km széles arcvonalon kellett volna áttörniük. Ennek az offenzívának legkésőbb 48 órán belül be kellett volna fejeznie a háborút. A britek soványabb terveket mutattak fel. A német csapatokat földre kényszeríteni és elfoglalni a németek által uralt Douai-síkságot.

A kezdeti erőfeszítések egy viszonylag széles-bázisú támadásra irányultak Vimy és Bullecourt között. Jelentős bombázás után a kanadai csapatok, akik északon támadtak, elfoglalták a Vimy-síkságot. A britek középen szintén jól haladtak, jelentős területeket foglaltak el. Csak a délen támadó brit és ausztrál csapatok ütköztek nagyobb ellenállásba. A kezdeti sikerek után a britek kisebb műveletek sorozatába bonyolódtak. Bár ezek a kis offenzívák sikeresek voltak, az áldoztok száma egyre csak nőtt.

Május 16-án hivatalosan is véget ért az ütközet. Bár a brit csapatok jelentősen haladtak előre, a fontosabb pontokon nem sikerült áttörniük. A kezdeti taktika - például a tüzérség elleni tűz - nagyon hasznos volt a harcok elején és demonstrálta azt készletmennyiséget, mely a britek rendelkezésére állt. A csata után megint patthelyzet alakult ki.

Előzmények[szerkesztés]

Az arras-i frontvonal közvetlenül a csata előtt

1917 elején a britek és a franciák még mindig azt a pontot keresték ahol áttörhettek volna a Nyugati fronton. Az előző évet megbélyegezte a vesztes somme-i csata, ahol a franciák hiába próbáltak meg áttörni, a nagy német fölény miatt, több mint 620 000 katona lelte halálát. Ez a vereség megerősítette mind a francia, mind a brit parancsnokokat abban, hogy mihamarabb meg kell nyerni a háborút. Habár ez a vereség lehetett a fő motivációja a támadásnak, a helyszín és az időzítés kiválasztását számos politikai es taktikai tényező is befolyásolta.

Források[szerkesztés]

Keegan, John. The First World War. London: Pimlico, 1999. ISBN 978-071266645-9
Liddell Hart, Basil. The Real War, 1914–1918. Boston: Little, Brown and Company, 1930.