Márkus György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Márkus György (Budapest, 1934. április 13. –) magyar filozófus, Lukács György tanítványa. Moszkvában a Lomonoszov Egyetemen tanult 1957-ig, majd Magyarországon kezdett dolgozni. 1957 és 1965 között az ELTE-n tanított, 1958 és 1973 között az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt a munkatársa. 1963-ban magyarra fordította Wittgenstein Logikai-filozófiai értekezését. Az ELTE Filozófia tanszék vezetésének várományosaként tartották számon. 1968-ban aláírta a Csehszlovákia szovjet megszállása elleni tiltakozást (korcsulai Nyilatkozat), amiért kizárták az MSZMP-ből. Politikai nézetei miatt 1973-ban elbocsátották állásából. 1977-ben Ausztráliába emigrált. Jelenleg a University of Sydney filozófia tanszékén Professor Emeritus. 1990 óta az MTA külső tagja.

Filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1960-as években a budapesti iskola tagjaként az elidegenedés-fogalom elemzésén keresztül megpróbálta megújítani a marxista filozófiát. Újbaloldali kritikusa volt a „létező szocializmusnak”, így szembekerült az ideológiailag is egyeduralkodó állampárttal. 1968 után fokozatosan elfordult a marxizmustól. A Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? c. könyvében bírálta a marxi elképzeléseket.

Emigrálása után kultúraelméletekkel és hermeneutikával kezdett foglalkozni.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marxizmus és „antropológia” (Az emberi lényeg fogalma Marx filozófiájában) (1966)
  • Irányzatok a mai polgári filozófiában (Tordai Zádorral közösen) (1972)
  • Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? (Bence Györggyel és Kis Jánossal közösen) (1973)
  • Diktatúra a szükségletek felett (Fehér Ferenccel és Heller Ágnessel közösen) (1983)
  • Kultúra és modernitás (Hermeneutikai kísérletek) (1992)
  • Metafizika – mi végre? (Tanulmányok) (1998)
  • Culture, Science, Society: The Constitution of Cultural Modernity 2011 Leiden, Brill

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]