Mária Izabella Bourbon–pármai hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Izabella Bourbon–pármai hercegnő
Jean-Marc Nattier 005.jpg
Született
1741. december 31.
Madrid
Elhunyt
1763. november 27. (21 évesen)
Bécs
Házastársa II. József magyar király
Szülei Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő
I. Fülöp pármai herceg
Izabella édesanyjával, Lujza Erzsébet pármai hercegnével.

Mária Izabella Bourbon–pármai hercegnő németül Isabella Maria Luisa Antonietta Ferdinanda Josephina Saveria Dominica Johanna von Bourbon-Parma, spanyolul Isabel de Borbón-Parma, Infanta de España (Madrid, 1741. december 31.Bécs, 1763. november 27.), a Bourbon-házból való spanyol infánsnő, pármai hercegnő, József osztrák főherceg (a későbbi II. József német-római császár) első felesége. Házassága révén osztrák főhercegné, trónörökös hercegné (Kronprinzessin), magyar és cseh királyi hercegné. Több forrásban Izabella néven szerepel.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Bourbon-Parme.svg

Izabella spanyol infánsnő 1741. december 31-én született a Buen Retiro kastélyban, Madrid mellett, szüleinek első gyermekeként. Édesapja Fülöp spanyol infáns (1720–1765) volt, Párma későbbi uralkodó hercege, V. Fülöp spanyol királynak és Farnese Erzsébet pármai hercegnőnek (1692–1766) harmadik fia.

Édesanyja a pármai hercegné, Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő (1727–1759) volt, XV. Lajos francia király és Leszczyńska Mária királyné (1703–1768) legidősebb leánya. XV. Lajos – a kor szokása szerint – nagypolitikai számításból adta férjhez a 12 éves Lujza Erzsébetet az unokatestvéréhez, a spanyol infánshoz 1737-ben. Anyja 14 évesen szülte első gyermekét, Izabellát. Hárman lettek testvérek:

Izabella anyja, Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő nagyon fiatalon került a spanyol udvarba, ahol – éles ellentétben a francia királyi udvarral – rendkívül merev ceremoniális előírások, szigorú magatartási szabályok voltak érvényben. A hercegnő leveleiben a spanyol udvart bábszínházhoz, önmagát tehetetlen bábhoz hasonlította, aki mindenben alá van rendelve apósa, V. Fülöp király, és domináns anyósa, Farnese Erzsébet királyné utasításainak. Házassága az infánssal érzelem nélküli, üres, formális kapcsolat maradt, amelynek egyetlen célja a trónutódlás biztosítása volt. Ilyen körülmények között született 1741-ben első leánya, Izabella.

Élete a spanyol és a pármai udvarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyja, Lujza Erzsébet hercegnő, aki magányosnak és kívülállónak érezte magát a spanyol udvarban, túláradó szeretettel fordult kislánya felé, ami alapvetően meghatározta Izabella hercegnő későbbi felnőtt életét is. Anyja volt az egyetlen személy, akihez bensőséges érzelmi kapcsolat fűzte. Tanúja volt szülei hideg és érzelem nélküli kapcsolatának, látta anyja megalázottságát, amikor rákényszerített házastársi kötelességének kellett eleget tennie.

Izabella infánsnő élete első hét évét Spanyolországban töltötte, királyi nagyapjának udvarában. 1748-ban apját, Fülöp infánst Párma hercegének méltóságába emelték, a család Pármába költözött. Szüleinek kapcsolata az új itáliai birtokon sem javult meg, és Izabella 10 éven át egyedüli gyermek maradt. Csak 1751-ben születtek meg testvérei, Ferdinánd, később Párma hercege (1751 januárjában) és Mária Lujza, a későbbi spanyol királyné (1751 decemberében).

Izabella nagyon szerette a zenét, tehetségesen hegedült. Szívesen olvasta az itáliai és francia filozófusok műveit. Korán kiütköztek rajta a melankóliára való hajlam tünetei. Gyakran esett búskomorságba, a halál gondolata foglalkoztatta. Anyjának korai halála (1759) tovább rontotta lelkiállapotát.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1760-ban, amikor 18 éves lett, eljegyezték az osztrák trónörökössel, József főherceggel, I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár és Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő legidősebb fiával, a későbbi II. József császárral. A házasságot 1760. szeptember 7-én először képviselők útján (per procurationem) kötötték meg, a pádovai székesegyházban. A hivatalos esküvőre 1760. október 6-án Bécsben került sor.

Titkos szerelmek a bécsi udvarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A házasságot dinasztikus érdekből kötötték, József főherceg azonban hamarosan beleszeretett fiatal feleségébe, nagy figyelemmel vette őt körül, és elhalmozta ajándékokkal, szerelmének apróbb, nagyobb jeleivel. Izabella nemcsak férje szívét ejtette rabul, de hamarosan az egész császári család és az udvartartás is megkedvelte őt finom szépsége, intelligenciája, műveltsége és zenei tudása miatt. Izabella nemcsak a matematika, a képzőművészetek és a zene iránt érdeklődött, hanem John Law és Bossuet írásait is olvasta.

Férjének odaadó szerelme ellenére Izabella hamarosan visszahúzódott saját belső világába. Röviddel az esküvő után már mély melankóliába süllyedt, hosszú leveleket írt, amelyekben halálvágyát fejezte ki. Ideje legnagyobb részét nem is férjével, hanem annak húgával, Mária Krisztina főhercegnővel, Mária Terézia legkedvesebb leányával töltötte. A két hölgyet nemcsak a zene és a művészetek iránti közös rokonszenv kötötte egymáshoz, hanem erős érzelmi vonzalom. Az udvarban közszájon forgott a két főhercegnő feltűnően szoros kapcsolata. Naponta hosszú, rajongó szerelmes leveleket írtak egymásnak. Leszbikus viszonyukra más írott dokumentumok is utalnak.[1] Mária Terézia egyik levele szerint „e rajongó kapcsolat valójában túllép azon a határon, amelyen belül egy ilyen rokonszenvnek meg kellene maradnia, a mi felfogásunk szerint.” Maga József főherceg is megneheztelt húgára emiatt. Mária Krisztina levelei szenvedélyt, vidámságot és életigenlést tükröztek, Izabella leveleiben egyre többet írt a közeledő halál érzéséről.

A gyermek Mária Terézia főhercegnő (1762–1770), Izabella és II. József leánya

…és hamarosan a sötétség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izabella tudta, hogy a család elvárja tőle, hogy egészséges trónörököst hozzon a világra. József szívesen ügyködött ennek érdekében, Izabella azonban – talán édesanyja helyzetére emlékezve – viszolygott férje közeledésétől, és a terhesség lehetőségétől. Ez eltávolította őt férjétől. Depressziója és halálvágya megnehezítette első gyermekének kihordását, és szülési komplikációkat is eredményezett, de 1762. március 20-án világra hozta első gyermekét, akit nagyanyja után Mária Teréziának kereszteltek.

1762 augusztusában spontán vetélése volt, ez tovább súlyosbította depresszióját. 1762 decemberében a nála kilenc évvel fiatalabb Johanna Gabriella főhercegnő a szeme előtt halt meg feketehimlőben. 1763 januárjában újabb gyermekét veszítette el. 1763 végén hatodik hónapos terhes volt, amikor ő maga is megkapta a himlőt. November 22-én, hat hónapra megszülte második kislányát, akit Izabella kérésére Krisztina névre kereszteltek. A kislány csak néhány napig élt. Egy héttel a szülés után a sokat szenvedett Izabella hercegnő is meghalt. Utolsó szavait feljegyezték: „Egész testem tűzben ég, mert egész testemmel vétkeztem.” [2] A Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

József főherceget lesújtotta szeretett feleségének elvesztése. A csapást élete végéig sem tudta feldolgozni. Nem akart többé megnősülni. 1765-ben még megpróbálkozott, hogy feleségül kérje az elhunyt Izabella húgát, Mária Lujza hercegnőt (1751–1819), de őt már elígérték Károly asturiai hercegnek, a spanyol trónörökösnek, a későbbi IV. Károly spanyol királynak. (1765. szeptember 4-én valóban össze is házasodtak, ő lett a félelmetes hatalmú, intrikus Mária Lujza királyné, aki Goya híres festményein látható).

Mária Terézia azonban követelte, hogy József trónörökösként gondoskodjék az utódlásról. 1765-ben anyja nyomására József főherceg mégis megnősült. A másodfokú unokanővérével, Mária Jozefa Antónia bajor hercegnővel kötött érdekházasság azonban nagyon boldogtalanul alakult, gyermektelen maradt, és ugyanolyan tragikusan végződött, mint az első. Mária Jozefát is a himlő vitte el 1767. május 28-án, akárcsak elődjét, Izabellát.

Izabella és József főherceg – 1765-től német-római császár – egyetlen élő gyermeke, Mária Terézia főhercegnő nyolcéves korában tüdőgyulladást kapott, és 1770. január 23-án meghalt. A csapások sorozata úgy megviselte a császárt, hogy ezután fokozatosan visszavonult a nyilvánosságtól. Senkivel sem tudott többé komoly és bensőséges érzelmi kapcsolatot létesíteni.

A két hölgy bizalmas levelezésből csak az Izabella főhercegné által Mária Krisztinának írottak maradtak fent. Mária Krisztina leveleit, melyeket Izabella hagyatékában megtaláltak, Mária Terézia elkoboztatta.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Biography of the melancholy Princess Isabella of Parma, Joan's Royalty in History Site
  2. „Mein ganzer Körper brennt, denn ich habe mit meinem ganzen Körper gesündigt”.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Izabella Bourbon–pármai hercegnő témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Niederhauser Emil: Mária Terézia, Pannonica, Budapest, 2000, ISBN 963-9252-14-X
  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 963-9193-87-9
  • Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa & Latin-Amerika, Burke's Peerage Ltd, London, 1977.
  • Gies McGuigan, D.: The Habsburgs, W.H. Allen, 1966
  • Vacha, B.: Die Habsburger (Eine Europäische Familiengeschichte), Verlag Styria, 1993
  • Regan, G.: The Guinness Book of Royal Blunders, Guinness, 1995
  • Größing, S.M.: Amor im Hause Habsburg (Eine Chronique Scandaleuse), Wilhelm Heyne Verlag, 1998
  • Die Habsburger Chronik (Lebensbilder, Charaktere und Geschichte der Habsburger), Das Bergland-Buch, 1959
  • Mraz, G.: Maria Theresia (Ihr Leben und ihre Zeit in Bildern und Dokumenten), Süddeutschen Verlag, 1979
  • Porträtgalerie zur Geschichte Österreichs von 1400 bis 1800, Katalog der Gemäldegalerie, Kunsthistorisches Museum Wien, 1976
  • Willis, D.: The Descendants of Louis XIII, Clearfield, 1999
  • Robert Widl: Joseph II. und Isabella von Parma, Stieglitz, 2003, ISBN 3-7987-0369-8