Mágneses dipólus-dipólus kölcsönhatás

A mágneses dipólus–dipólus kölcsönhatás, ahogy a neve is sugallja, két mágneses dipólus közötti kölcsönhatást ír le, vagy egyszerűbben fogalmazva, két mágnes között fellépő erőt. A rendszer Hamilton-függvénye a következő:

$\bold{H} = - \frac{ \mu_0 } {4 \pi r_{jk}^3 } \left( 3 (\bold{m}_j \cdot \bold{e}_{jk}) (\bold{m}_k \cdot \bold{e}_{jk}) - \bold{m}_j \cdot \bold{m}_k \right)$

ahol e_jk a két dipólus középpontját összekötő szakasszal párhuzamos egységvektor. Az r_jk pedig a távolság a két dipólus között.

Két kölcsönható atommag spinjére pedig a következőt irhatjuk:

$\bold{H} = - \frac{ \mu_0 }{ 4 \pi } \frac{ \gamma_j \gamma_k }{ r_{jk}^3 } \left( 3 (\bold{I}_j \cdot \bold{e}_{jk}) (\bold{I}_k \cdot \bold{e}_{jk}) - \bold{I}_j \cdot \bold{I}_k \right)$

ahol $\gamma_j$, $\gamma_k$ giromágneses faktorok, és r_jk a két spin közötti távolság.

Dipólus kapcsolás és NMR spektroszkópia

A dipólus–dipólus kölcsönhatás hasznos molekulaszerkezetek vizsgálatánál. Ennek a kölcsönhatásnak a mérésével megkaphatjuk az atommagok közötti távolságot, így megkaphatjuk a molekula mértani alakját is.

Hivatkozás

• Malcolm H. Levitt , Spin Dynamics: Basics of Nuclear Magnetic Resonance. ISBN 0-471-48922-0.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Magnetic dipole–dipole interaction című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.