EEV 1–10
| EEV 1–10 | |
 |
|
| EEV 1–10 MÁV IIh MÁV 257 |
|
| Pályaszám | |
| EEV 1–10 MÁV 231–240 MÁV IIh 1201–1210 MÁV 257,001–008 |
|
| Általános adatok | |
| Gyártó | Maffei/München |
| Gyártásban | 1868 |
| Darabszám | EEV: 10 MÁV: 10 (EEV-től) |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 1B n2 |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1579 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 55 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 14167 mm |
| Szolgálati tömeg | 30,0 t |
| Tapadási tömeg | 22,18 t |
| Gőzvontatás | |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Gőznyomás | 7,25 Atm |
Az EEV 1–10 egy magyar személyvonati szerkocsis gőzmozdonysorozat volt az Első Erdélyi Vasút -nál.
1868-ban az Első Erdélyi Vasút a Maffei münchen -i mozdonygyárától 10 db mozdonyt rendelt. A mozdonyok belsőkeretesek és belsővezérlésűek voltak.
Az EEV 1884-es államosítás a után a MÁV átvette a járműparkot és pályaszárendszerben előbb a 231-240 pályaszámokat kapták, majd 1891-től a másodok pályaszámrendszerben IIh osztály 1201-1210 pályaszámot viseltek. 1911-től 257.001-008 pályaszámúak lettek.
Irodalom [szerkesztés]
- Mihály Kubinszky (Hrsg.): Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Akadémiai Kiadó, Budapest 1975, ISBN 963-05-0125-2.
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum. ISBN 963-552-161-8 (1985.)
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
