Lónyay Gábor (főispán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lónyay Gábor
Született1778. március 28.
nem ismert
Elhunyt1824. május 8. (46 évesen)
Deregnyő
Állampolgárságamagyar
GyermekeiLónyay Gábor
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1804–1809)
  • főispán (1817–1817, Bereg vármegye)
SablonWikidataSegítség

Nagy-lónyai és vásárosnaményi Lónyay Gábor (1778. március 28.Deregnyő, 1824. május 8.) főispán, közélelmezési felügyelő, Lónyay Gábor országgyűlési képviselő apja.

Élete[szerkesztés]

Lónyay János és Lónyay Florentina fia. Zemplén megyénél kezdte hivataloskodását mint megyei ügyész; 1804-től 1809-ig alispán és országgyűlési követ volt; közben 1806-ban királyi adományt nyert Újhely egy részére és több uradalmakra is. 1809-ben Bereg megye helytartójává neveztetett ki, és ez időben a francia háború alkalmával saját költségén 50 gyalog katonát állított ki. 1817-ben Ung megye főispánja és a Tiszáninneni református szuperintendenciának és a sárospataki főiskolának főgondnoka lett. Érdemeiért a Szent István-rend kis keresztjével diszíttetett fel. Meghalt 1824. május 8-án Deregnyőn (Zemplén megye). Ravatala felett Szatmári József mondott gyászbeszédet (mely: A főpolczoknak nevezetesebb terhei címmel Sárospatakon jelent meg 1824-ben).

Művei[szerkesztés]

  • Beszéde t. n. Ungvármegyei főispáni székébe lett beiktatásakor és a tiszti-kar építő szék alkalmatosságával elmondott beszédek. Sárospatak, 1817.
  • Beszéde Tiszán innen lévő ref. eccl. főcuráturának, Vay József utolsó megtiszteltetésekor mondott... Miskolcz, 1822.

Levele Kazinczy Ferenchez, Sátoraljaújhely 1808. december 1. (a Magyar Nemzeti Múzeumban).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]