Látszatvita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Látszatvitáról vagy álvitáról beszélünk, ha egy vita során a racionális vita szabályait a felek nemcsak alkalmanként szegik meg, ami csak „érvelési hibának” számítana, hanem ha már egy vagy több szabály durva megsértéséről van szó, és ez a vita egészét jellemzi. Ilyenkor – az esetleges látszat ellenére – nem teljesülnek a racionális vita szükséges feltételei.[1]

Az érvelő, racionális vita bizonyítással és érvekkel közelebb visz az igazsághoz és a helyes állásponthoz,[2] jó döntéshozó eszköz lehet, míg a látszatvitában az eredményül kapott döntés vagy következtetés helyessége nincs biztosítva.

A vita megszakítása[szerkesztés]

A vita folyamán a feleknek figyelniük kell arra, hogy teljesülnek-e szükséges feltételek, ha pedig úgy érzik, hogy nem, érdemes megszakítani a vitát és felhívni a figyelmet arra, hogy látszatvita alakult ki. Így elkerülhetik azt, hogy a vita eredményeképp létrejövő álláspontot helyesnek fogadják el.

Hogyan ismerhetjük fel, ha nem teljesülnek a feltételek?[szerkesztés]

  • Ha a résztvevők sértegetik egymást, egymás szavába vágnak, gyakran nem is az érvelést, hanem az érvelőt minősítik.
  • Ha a vita morális síkra terelődik, ha morális fenyegetések vagy súlyos értékítéletek kerülnek az érvelésbe.
  • Ha az egyik fél nem veszi figyelembe, amit a partnere előzőleg mondott és nem ahhoz a megszólaláshoz kapcsolódó válaszokat ad.
  • Ha az egyik résztvevő folyton félreérti, félremagyarázza a másik érvelését.
  • Ha a felek újra és újra megkérdőjelezik egymás bizonyítékait.
  • Ha a résztvevők hajtogatják a magukét, újra és újra elmondják ugyanazt.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hársing László: A tudományos érvelés logikája. Budapest: Akadémiai. 1981.  
  • Hársing László: A tudományos vita és érvelés. Budapest: Akadémiai. 1985.  
  • dr. Kovács József: A modern orvoslás etikai alapjai. Budapest: Medicina. 1997.   (az etikai vitákban előforduló jellegzetes hibák és álokoskodások)
  • Zentai István: A meggyőzés csapdái. Budapest: Typotex. 1999.  
  • Marga Andrei: Argumentarea. 2006: the University of Michigan. 25–54. o.  
  • Zentai I: A meggyőzés útjai. Budapest: Typotex. 1998.  
  • Ruzsa I.- Máté A: Bevezetés a modern logikába. (hely nélkül): Osiris. 1997.  
  • Kneale, W. - Kneale, M: A logika fejlődése. (hely nélkül): Gondolat. 1987.  
  • Smullyan, R: Mi a címe ennek a könyvnek? Budapest: Typotex.  
  • Smullyan, R: A hölgy vagy a tigris. Budapest: Typotex.  
  • Mérő L: Mindenki másképp egyforma. (hely nélkül): Tericum. 1996.  
  • Aronson, E.- Pratkanis, A.R: A rábeszélőgép. (hely nélkül): AB OVO. 1992.  
  • Arisztotelész: Rétorika. (hely nélkül): Telosz. 1999.  
  • Arisztotelész: Topika - részletek. arch Hozzáférés: 2011. november 28.  
  • Arisztotelész: Szofisztikus cáfolatok - részletek.  
  • A szofista filozófia. Szöveggyűjtemény. (hely nélkül): Atlantisz. 1993.  
  • Carroll, L: Mit mondott a teknős Akhillésznek?  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]