Lányi Viktor Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lányi Viktor Géza
SzületettLányi Géza Ernő
1889. augusztus 6.[1]
Rákosfalva[2]
Elhunyt1962. október 19. (73 évesen)[3][4]
Brüsszel[2]
Állampolgárságamagyar
SzüleiLányi Ernő
Foglalkozása
Iskolái

A Wikimédia Commons tartalmaz Lányi Viktor Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lányi Viktor Géza, született Lányi Géza Ernő (Rákosfalva, 1889. augusztus 6.[5]Brüsszel, 1962. október 19.) magyar zeneszerző, író, műfordító. Lányi Ernő zeneszerző fia, Lányi Sarolta költő testvére.

Élete[szerkesztés]

Lányi Ernő és Dombay Erzsébet fia. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen és 1913–14-ben a Zeneakadémián végezte. Az első világháború kitörésekor be kellett vonulnia katonának.

1910-től a Pesti Hírlap zenekritikusa volt, de írásai megjelentek a Nyugat című folyóiratban és a Zenei Szalonban is. A Tanácsköztársaság idején Reinitz Béla mellett dolgozott, ezért a Tanácsköztársaság bukásakor börtönbe került. 1921-ben Nagy Endre kabaréjának zenei vezetője lett. 1924-től a Terézkörúti Színpad zenei vezetője volt. Petőfi Sándor, Vajda János, Csokonai Vitéz Mihály, Arany János verseire írt dalokat. 1926-tól a Városi Színház opera-főrendezője volt. 1931-től ismét a Pesti Hírlap kritikusa lett. A második világháború után az Új Szó munkatársa volt.

Felesége Fodor Erzsébet volt, akit 1916. augusztus 22-én Budapesten vett nőül.[6]

Műfordításai[szerkesztés]

Fordította még Balzac, Louis Aragon, Dumas, Flaubert, Anatole France, André Gide, Hugo von Hofmannsthal, Victor Hugo, Gottfried Keller, Heinrich Mann, Thomas Mann, Maupassant, André Maurois műveit is.

Írásai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]