Tallinn
| Tallinn | |||
 |
|||
| Tallinn a Balti-tenger felől | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Észtország |
||
| Megye | Harjumaa | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 424 023 fő (2013)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 2506,9 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 159,2 km² | ||
| Időzóna | UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Tallinn
Pozíció Észtország térképén
|
|||
| é. sz. 59° 26′, k. h. 24° 45′ | |||
| Tallinn weboldala | |||
Tallinn (németül Reval, oroszul Таллин vagy Таллинн, 1918 előtt Ревель) Észtország fővárosa. Fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak.
Tallinn történelmi belvárosa 1997 óta a UNESCO Világörökség listáján található.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Finn-öböl partján terül el. Földrajzi koordinátái: é. sz. 59° 26′, k. h. 24° 46′
Éghajlata [szerkesztés]
| Tallin éghajlati jellemzői | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 9,3 | 10,1 | 15,9 | 27,2 | 29,7 | 31,2 | 34,3 | 33,9 | 28,5 | 22,0 | 12,8 | 10,6 | 34,3 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | −1,2 | −1,6 | 2,3 | 9,2 | 15,2 | 18,8 | 21,8 | 20,4 | 15,2 | 9,4 | 3,4 | 0,3 | 9,4 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | −3,4 | −4,3 | −1,0 | 4,5 | 10,1 | 14,1 | 17,2 | 16,0 | 11,3 | 6,5 | 1,3 | −1,9 | 5,9 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −5,8 | −7,0 | −4,2 | 0,6 | 5,2 | 9,6 | 12,7 | 12,0 | 7,8 | 3,8 | −0,8 | −4,2 | 2,5 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −31,1 | −30,0 | −25,5 | −17,2 | −5,0 | 0,0 | 4,0 | 2,1 | −5,0 | −10,5 | −21,3 | −31,0 | −31,1 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 49 | 32 | 31 | 31 | 36 | 57 | 74 | 73 | 60 | 65 | 61 | 49 | 618 |
| Havi napsütéses órák száma | 24 | 56 | 127 | 186 | 275 | 303 | 279 | 229 | 141 | 93 | 30 | 15 | 1761 |
| Forrás: Hong Kong Observatory, Pogoda.ru.net | |||||||||||||
Lakossága [szerkesztés]
A lakosság összetétele (2005): 54% észt, 37% orosz, 4% ukrán, 2% fehérorosz
Története [szerkesztés]
Tallinn története színes, valamint teli különböző korszakok fordulatával, hol az észtek, mint eredeti "őslakosok" a 13. század elejétől a 19. század második feléig gyakran sajnos csak mint (elnyomott) kisebbség lakhattak. Mégis az ő érdemük, hogy a város még manapság is tartja szép, történelmi arculatát. A különböző korszakok nyomai mind a mai napig megtalálhatók a város valamint az óváros különböző részein.
A kezdetek [szerkesztés]
A várost, pontosabban a mai Tallinn kikötőjének a helyén található halászfalut, Lyndanisse-t először Livóniai Henrik krónikája (Henrici Chronicon Livoniae) említi. Eszerint II. Valdemár dán király hajóhada itt kötött ki 1219 júniusában. Tallinn és Észtország északi része, így dán fennhatóság alá került. 1248. május 15-én IV. Erik dán király emelte a városi rangra Tallinnt a 13. század második felében Tallinn is a Hanza-szövetség tagja lett és a 15. század végéig jelentős szerepet játszott a szövetségen belül. 1347-ben a dán király eladta a várost és vele együtt az északi észt területeket a Livóniai Lovagrendnek.
Svéd uralom [szerkesztés]
A Livóniai háború (1558–1583) idején az Orosz Birodalom, Svédország, Lengyelország és Dánia harcolt a Balti-tenger medencéje feletti hegemóniáért. Az oroszoktól való félelmükben a tallinni kereskedők és a lovagok 1561-ben önként megadták magukat a svédeknek és ezt követően a város másfél századon át svéd fennhatóság alá tartozott.
Orosz uralom [szerkesztés]
A Nagy Északi Háborúban (1700–1721) a Baltikum ismét háborús színtérré vált. Az Orosz Birodalom és Svédország volt a két fő ellenfél. 1710. szeptember 29-én a város harc nélkül kapitulált az orosz seregek előtt. Tallinn ezt követően egészen 1783-ig megtarthatta városi kiváltságait és a helyi törvénykezésben a német nyelvet. 1783-ban II. Katalin megszüntette a város kiváltságait és azt az észt területekkel együtt a Rigai (Livlandi) Kormányzósághoz csatolta. Tallinn Oroszországhoz csatolását követően I. (Nagy) Péter cár még 1714-ben parancsot adott hadikikötő építésére. Ezzel egy időben hajóépítő üzemet is alapított, ami a város iparosodásának is kezdetét jelentette.
Az első világháború és a függetlenség [szerkesztés]
Az első világháború harci eseményei elkerülték a várost. 1918. február 24-én Észtország Megmentésének Bizottsága Tallinnban kikiáltotta a független Észt Köztársaságot. 1939-ben a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Tallinn és Észtország a Szovjet érdekszféra része lett és még ennek az évnek az őszén jóval megelözve Észtország hivatalos bekebelezését (1940 július 22.) felállították Tallinnban a Vörös Hadsereg első katonai bázisát.
A második világháború és a szovjet korszak [szerkesztés]
1940-ben a tallinni németeket áttelepítették a Harmadik Birodalomba, a megszállt Lengyelországban felállított Wartheland kormányzóságba.[forrás?] A német Wehrmacht 1941. augusztus 28-án foglalta el a Tallinnt. A szovjet légierő 1944 folyamán többször bombázta a várost majd 1944. szeptember 23-án sikerült a Vörös Hadseregnek visszafoglalnia a németektől. Megalakult az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság. 1991. augusztus 20-án állítják helyre Észtország függetlenségét.
Oktatás, kultúra [szerkesztés]
Bár Észtország legjelentősebb egyeteme az Észt Állami Egyetem Tartuban található, kétségtelenül Tallinn az észt kulturális, és tudományos élet központja. Tallinnban 4 egyetem és közel 20 -jelentős részben magán- felsőoktatási intézmény található. A város legnagyobb egyeteme a Tallinni Műszaki Egyetem, s itt található a Tallinni Egyetem (Tallinna Ülikool - TLÜ) is. Itt van az Észt Tudományos Akadémia központja, a Nemzeti Könyvtár, a Kumu szépművészeti múzeum, az Észt Drámai Színház és az Észt Nemzeti Opera is. Jelentős kulturális intézmény továbbá a Tallinni Orosz Színház is.
Gazdasági élet, közlekedés [szerkesztés]
Gazdaság [szerkesztés]
Tallinn a 13. századtól kezdődően, a Hanza-szövetség tagja a Balti-tenger északi medencéjének meghatározó kereskedelmi központja. A városban megtelepedett német kereskedők jelentős mértékben monopolizálták a Hansa városokból Oroszországba irányuló kereskedelmet. Ez biztosította a jólétet, amit a város középkori építészeti emlékei híven tükröznek. A város hivatalos nyelve egészen 1783-ig a német volt, és a városi tanácsot is a német kereskedők alkották.
Az Tallinn ipari fejlődésének kezdete 1714., amikor I. Péter orosz cár haditengerészeti támaszpontot és hajóépítő üzemet alapít a városban. A 19. század első felében papírgyár, gyufagyár, gépipari üzemek nyíltak az 1877-ben alapított Luther bútorgyár világhírre tett szert.
A Tallinnt Szentpétervárral összekötő vasútvonalat 1870-ben nyitották meg.
A város gazdasági struktúrájában jelentős változást Észtország függetlenségének visszanyerése hozott 1991-ben. Az azóta eltelt évek alatt az ipari termelésben foglalkoztatottak aránya 47%-ról 25%-ra esett vissza. 2003-ban a foglalkoztatottak 74%-a a szolgáltatásban talált munkát. Ez a struktúraváltás a város lakosságának számában is nyomon követhető. Míg 1990-ben a városnak közel 480 000 lakosa volt a lakosok száma 2002-ben mindössze 377 890 főt tett ki. Napjainkban Tallinn legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazatai a bankszektor, az informatikai és elektronikai ipar.
Közlekedés [szerkesztés]
Tallinn napjainkban a Balti-tenger egyik legfontosabb komp kikötője. Közvetlen kompjárat köti össze:
Helsinki, Finnország
Stockholm, Svédország
Mariehamn, Åland, Finnország
Szentpétervár, Oroszország
Rostock, Németország
Közúton a Via Baltica (E67, Prága – Helsinki) köti össze Európával. Az útnak része a Tallinnt Helsinkivel összekötő kompjárat. Észtország tömegközlekedését alapvetően busz forgalommal biztosítják. A vasúthálózat jelentősége elhanyagolható. A Tallinn környéki helyiérdekű vasúton kívül csak egy Tallinnt Szentpétervárral és Moszkvával összekötő vasútvonal üzemel. A Tallinn repülőtere a várostól mindössze két km-re van (IATA:TLL, ICAO:EETN). Érdekesség a Tallinnt (ICAO:EECN) Helsinkivel (ICAO:EFHE) összekötő menetrendszerinti helikopter járat, amely azonban 2008 december 19-én megszűnt.
Tallinn 700 kilométer hosszú villamos-, busz- és trolibuszhálózattal rendelkezik.[2] 2012 márciusában népszavazást tartottak arról, hogy a tömegközlekedés ingyenes legyen-e. A szavazók támogatták az elképzelést, így 2013. január 1-től ingyenessé vált azt észt főváros tömegközlekedése.[2]
Látnivalók [szerkesztés]
Tallinn látnivalói zömmel a történelmi városközpontban találhatók és gyalogszerrel könnyen elérhetők.
- Magasan a város felé emelkedő mészkősziklán a Toompea-n található a Livóniai lovagrend 1229-ben épült lovagvárának területe. A Toompea kiemelkedő látványosságai:
- Várkastély Az épületet, a lovagvár déli és délkeleti falának lebontása után, 1767-1773 között, építtette az akkori orosz kormányzó, kormányzói palotának. Az épület jelenleg az Észt Parlamentnek ad otthont.
- Hosszú Hermann-torony
- Tallinni dóm 1219-ben kezdtek hozzá az építéséhez, jelen barokk formáját 1779-ben kapta.
- Alekszandr Nyevszkij ortodox katedrális 5 kupolájával. (épült 1894-1900)
- Városfal a 15. században Észak-Európa legjelentősebb védműve volt. Jelenleg a városfal közel 2 km hosszban áll. Áll még 26 torony is. Közülük néhányban laknak, mások üresen állnak, több pedig közintézményeknek, múzeumoknak ad otthont:
- Kövér Margó — napjainkban ebben a toronyban van az Észt Tengerészeti Múzeum
- Kiek in de Kök Kukkants a konyhába (torony) a Városi Múzeum kiállítóterme
- A Városház tér, és az 1402-1404 között épült késő gótikus Városháza. A Baltikum legszebb eredeti állapotában megmaradt késő gótikus építészeti emléke.
- A Feketefejűek háza, a nőtlen kereskedők céhének székháza.
- Három nővér – 15. századi kereskedőházak
- A Szent Olaf-templom építését 1267-ben kezdték, jelen formáját 1450-ben kapta.
- Tallinntól keletre Kadriorgban
- I. Péter cár nyári rezidenciája (barokk stílusú, 1725-ben épült)
- Piritai Szent Brigitta kolostor
- Botanikus kert
- Rocca al Mare a szovjet időkben, 1964-ben, a Rigai mintára kialakított Észt Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen)
Tallinn neves szülöttei [szerkesztés]
- II. Alexej, Moszkva és minden oroszok pátriárkája
- Fjodor Fjodorovics Andresen, orosz festő
- Alexander von Benckendorff, orosz tábornok
- Jakob de la Gardie, hadvezér különböző államok szolgálatában Livónia főkormányzója
- Magnus Gabriel de la Gardie, svéd tábornok államférfi
- Piret Järvis a Vanilla Ninja nevű észt lányzenekar alapító tagja
- Carmen Kass, szupermodell
- Siim Kallas, az Európai Bizottság alelnöke
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A2%D0%B0%D0%BB%D0%BB%D0%B8%D0%BD#cite_note-postimees-2013-01-19-1
- ^ a b Ingyenes a tömegközlekedés
Források [szerkesztés]
További információk [szerkesztés]
- Startlap linkgyűjtemény – Tallinn
- A tallinni városi tanács portálja
- Tallinn város turisztikai portálja
- Tallinn magyar nyelvű útikalauz
- Komlós Attila: Tallinn - Hetedhéthatár
| Előző: Pécs, Essen, Isztambul |
|
Következő: Guimarães, Maribor |
|
||||||||||
|
|||||||
