Lusignan Mária örmény királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lusignan Mária
Lusignan(-Poitiers) Mária (Ágnes, Amióta)
Örmény Királyság királynéja
Մարիա Լուսինյան
Uralkodási ideje
1305/06 1307. november 7.
KoronázásaKis-Örményország (Kilikia)
1306. július 30.
ElődjeIlhanida N.
UtódjaKorikoszi Izabella
Életrajzi adatok
UralkodóházLusignan(-Poitiers)-ház
Született1293/94
Ciprus
Elhunyt1309. október 10. után (15 évesen)
Kis-Örményország (Kilikia)
ÉdesapjaTüroszi Amalrik, Ciprus kormányzója (1270/72–1310)
ÉdesanyjaIzabella örmény királyi hercegnő (1276/77–1323)
Testvére(i)
HázastársaIII. Leó örmény király (1289–1307)
Gyermekeinem születtek
SablonWikidataSegítség

Lusignan Mária (Ciprus, 1293/94Kis-Örményország (Kilikia), 1309. október 10. után) vagy más néven Ágnes vagy Amiota, örményül: Մարիա Լուսինյան, franciául: Marie (Agnès) de Lusignan, görögül: Μαίρη της Κύπρου, ciprusi királyi hercegnő és örmény királyné. III. Leó[1] örmény király felesége. Lusignan János örményországi régens nővére és V. Leó örmény király nagynénje, bár ez az unokaöccse jóval a halála után született. A Lusignan(-Poitiers)-ház örmény ágának a tagja.

Élete[szerkesztés]

A francia eredetű Lusignan(-Poitiers)-család Cipruson uralkodó dinasztiájának örmény ágából származott. Apja Lusignan Amalrik (1270/721310) ciprusi királyi herceg, Türosz ura, Ciprus kormányzója.[2] Anyja Izabella örmény királyi hercegnő (1276/771323), II. Leó örmény királynak (1236-1289), aki I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király fia volt, és Lamproni Küra Annának (–1285) a házasságából született.

Lusignan Máriát 12 évesen 1305-ben vagy 1306-ban elsőfokú unokatestvéréhez, III. Leó (12891307) örmény királyhoz adták feleségül.[3] A királyi párt 1306. július 30-án koronázták Örményország királyává és királynéjává.[4] A következő évben azonban a mongol–örmény szövetség és jóbarátság ellenére férjét, III. Leót Bilarghu mongol tábornok meggyilkoltatta a kis-örményországi Anazarbéban kíséretével és régens nagybátyjával, a korábbi örmény királlyal, II. Hetummal (12661307) együtt 1307. november 7-én.[4] Éppen a mongol–örmény szövetség miatt a mongolok nem hagyhatták megbosszulatlanul, ezért a mongol tábornokot később Öldzsejtü perzsa ilhán parancsára kivégezték. Az így megözvegyült kis királyné ekkor ciprusi hazájába tért vissza, majd 1309-ben újra Örményországba ment, de ez az utolsó említés róla, így valószínűleg hamarosan, még szülei életében meghalt, és szülei tragikus halálát már nem érte meg.[4]

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vagy más számozás szerint IV. Leó. Szigorúan véve az örmény királyok listáját csak a harmadik volt e sorban, de ha az örmény királyok elődeit, a Hegyek urait is ideszámoljuk, akkor negyedik az uralkodók között. II. Leó (11501219) a Hegyek ura ugyanis 1199-ben örmény királlyá koronáztatta magát, és így királyként az I. Leó címet vette fel. Mindkét számozás elfogadott az irodalomban, de Rüdt-Collenberg (1963 és 1980) munkája alapján III. Leó tekinthető iránymutatónak.
  2. Lusignan Mária apja révén III. Hugó ciprusi király és Ibelin Izabella unokája volt.
  3. A házastársak kétszeresen is elsőfokú unokatestvérek voltak. III. Leó apja I. Torosz (12711298) örmény király volt, aki Mária királyné anyjának, Izabella örmény hercegnőnek volt a bátyja. III. Leó anyja, Lusignan Margit (1276 körül–1296) ciprusi hercegnő és örmény királyné pedig Mária apjának, Türoszi Amalrik ciprusi kormányzónak volt a húga.
  4. a b c Lásd Rudt de Collenberg (1980: 228).

Irodalom[szerkesztés]

  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Előző
Ilhanida N.
Örmény királyné
1305/6 – 1307
Következő
Korikoszi Izabella