Luna E-8-5M-412

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Luna E-8-5M-412 (Luna-24a) (oroszul: Hold) harmadik nemzedékű, továbbfejleszetett szovjet automatikus holdszonda, a Luna-program része.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összetett elektronikát, navigációs berendezést, hajtóműrendszert és robot mechanikát tartalmazott, hogy megvalósíthassa a Hold megközelítését, a sima leerszkedést, a mintavételt (2.5 méter mélységből) és a Hold elhagyását, elősegítve a Földre történő visszatérést. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1975. október 216-án a Bajkonuri indítóbázisról, a négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K/D hordozórakétával (8K78K) kívánták Föld körüli parkolópályára állítani. Felépítése, szerkezete megegyezett a később indított Luna–24 űrszondával. Az utolsó fokozat technikai hibája miatt nem sikerült a programot végrehajtani. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege 5300 kilogramm.

A leszálló egység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszálló egység: üzemanyagtartályokból-, fékező rakétajatóműből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, rádió adó-vevő berendezésből-, antennából-, állványzatból (lengéscsillapítókkal)-, stabilizáló egységből (giroszkóp)-, magasság és sebesség mérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte mintát az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. Visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, korrekciós hideggáz fúvókákból, stabilizáló (giriszkóp) egységből tevődött össze. A leszálló egység tetején helyezték el a hermetikusan záródó kőzettartályt. A leszálló egység egyben a Hold-Föld rakéta startállványa volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Luna–23

Luna-program
1969–1976

Utódja:
Luna–24