Fluoreszcens mikroszkóp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lumineszcencia-mikroszkóp szócikkből átirányítva)
Fluoreszcens mikroszkóp

A lumineszcencia felhasználása a mikroszkópos vizsgálatokban azon alapszik, hogy a legtöbb szerves vegyület – így számos sejtkomponens – ultraibolya fénnyel megvilágítva kémiai szerkezetükre jellemző látható fényben lumineszkál. A különböző vegyületek rendszerint más és más színben lumineszkálnak, s így kémiai összetételükben különböző sejtek vagy alkotórészek a metszetben lumineszcenciafényük alapján jól megkülönböztethetők. A saját lumineszcencián kívül felhasználják azt a jelenséget is, hogy a sejtek és szövetek lumineszkáló vegyületek – úgynevezett fluorokrómok – igen híg (1:1000-1:5000000) vizes oldatából adszorbeálják a fluorokrómot, és az adszorbeált festék sejt- vagy szövetféleségként változó színben lumineszkál. A híg oldat életműködéseket, a sejtek élő állapotban mutatott szerkezetét nem befolyásolja.

Mind a saját, mind az idegen lumineszcenciamódszernek az az előnye a klasszikus mikrotechnikai festési eljárásokkal szemben, hogy a vizsgálandó szövetet megkíméli a fixálás és a festés durva kémiai hatásaitól, alkalmazásával biztosabban kerüljük el az élő szövet elváltozását. Az eljárás előnye még az is, hogy a metszet a testekből való kivágás után néhány órán belül már mikroszkóp alatt vizsgálható. Szövetek vizsgálatán kívül felhasználják a módszert saválló baktériumok kimutatására is.

Az úgynevezett lumineszcencia-mikroszkópok csak abban különböznek a közönséges mikroszkópoktól, hogy a kondenzort és a tárgylemezt ultraibolya sugarakat átbocsátó üvegből készítik. Ezenkívül a mikroszkópban - rendszerint az objektív lencserendszer frontlencséjének alakjában - olyan szűrőt alkalmaznak, amely a tárgyon keresztüljutott fényből az ultriabolya sugarakat teljesen visszatartja.

Megvilágításra rendszerint higanygőzlámpát vagy fémelektródokkal működő ívlámpát használnunk, amelyek fényéből a látható fényt teljesen kiszűrjük, hogy az a lumineszcenciafényt ne zavarja.

Az eddigiekben csak egyszerűen ultraibolya megvilágításról beszéltünk, és nem voltunk tekintettel annak spektrális összetételére. Ismeretes azonban az a jelenség, hogy a különböző frekvenciájú ultraibolya megvilágítás (esetleg a látható fény is) a metszeten különböző tartományokat gerjeszthet. Megfelelő szűrők alkalmazásával tehát, amelyek a gerjesztő fényből csak keskeny frekvenciasávot engednek át, további finom megkülönböztetésekre is lehetőség nyílik.
A lehetőségek tovább bővülnek, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy lumineszcencia nemcsak ultraibolya, de elég rövid hullámhosszúságú látható fénnyel is létrehozható. [1] [2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. szerk.: Damjanovich Sándor, Fidy Judit, Szöllősi János: Orvosi biofizika, 2. kiadás, Medicina Kiadó. ISBN 9632260244 (2006) 
  2. szerk.: Röhlich Pál: Szövettan, 2. jav. kiadás, Semmelweis Kiadó. ISBN 9639129372 (2002)