Lukachich Géza
| Lukachich Géza | |
.jpg) | |
| A Katonai Mária Terézia-rend kitüntetettjei (1917) | |
| Született | Lukachich Géza Ákos Dezső 1865. március 29. Kassa |
| Elhunyt | 1943. december 25. (78 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | két gyermek: Eleonóra Viktória, Erzsébet |
| Szülei | Lukachich József, Szlexy Laura |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Új köztemető (29/2-1-14K.) |
| Katonai pályafutása | |
| Ország |  Osztrák–Magyar Monarchia |
| Szolgálati ideje | 1883-1919 |
| Rendfokozata | altábornagy |
| Egysége | 20. honvéd gyaloghadosztály |
| Háborúi, csatái | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lukachich Géza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Somorjai báró Lukachich Géza, szül. Lukachich Géza Ákos Dezső,[1] tévesen olykor Lukacsics (Kassa, 1865. március 29. – Budapest, 1943. december 25.) császári és királyi altábornagy, katona szakíró. Az első világháborúban kezdetben Szerbiában, majd az olasz fronton harcolt. Az isonzói fronton volt parancsnok és a Monte San Gabrielénél a 20. honvéd gyaloghadosztállyal jelentős sikereket ért el (1917 szeptember-október). Ezért megkapta a tiszti arany Vitézségi Érmét.[2] 1918-ban négy napig Budapest katonai parancsnoka volt.
Élete[szerkesztés]
.jpg)
22 évesen lett hivatásos tiszt, majd elvégezte a hadiiskolát, és a honvédséghez került. 1911-től kezdve ezredparancsnok volt a monarchia hadseregében. Az első világháborúban kezdetben az olasz fronton, 1916 novemberétől az oroszon, a következő év augusztusától ismét az olasz fronton harcolt, Doberdónál és Isonzónál volt hadosztályparancsnok, hírhedt volt a szökevények szembeni kegyetlenségéről. 1917. augusztus 17-én Mária Terézia Rendet, ezzel együtt pedig bárói címet, és nemesi előnevet (somorjai) is kapott. 1918-ban a hátországi biztosító csapatok parancsnokaként tevékenykedett. 1918. október 26-án Budapest katonai parancsnoka lett, és mindent megtett a különböző megmozdulások elfojtására, ám az őszirózsás forradalom alatt a népharag elől megmenekült, mivel a Nemzeti Tanács letartóztatta (október 30.). A következő évben nyugállományba vonult, és létrehozta a NYUKOSZ-t (Nyugalmazott Katonatisztek Országos Szövetsége), amely vezetőjeként működött, egészen 1943-as haláláig. Mindeközben pedig a Háztulajdonosok Országos Szövetsége elnöke. 1943. december 25-én reggel 4 órakor halt meg Budapesten, a III. kerületben.[1]
Családja[szerkesztés]
A Lukachich család sarja, apja Lukachich József, anyja Szlexy Laura.[1] Felesége Halmos Erzsébet Gizella volt.[1][3] Két gyermekük született: Lukachich Eleonóra Viktória (1902–?)[4] és Tömösváry Tivadarné Lukachich Erzsébet (1903–?)[5]
Fő művei[szerkesztés]
- Magyarország megcsonkításának okai (Budapest, 1932, a NYUKOSZ kiadása, 2020, Kárpátia Stúdió Kft.[6])[7]
- A Doberdó védelme az első isonzói csatában (Budapest, 1918., Athenaeum Kiadó, online elérés)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Halálesete bejegyezve Budapest III. ker. polgári akv. 668/1943. folyószám alatt.
- ↑ Stencinger Norbert: „Egyenlő a poklok poklával…”, 2014. január 23. (Hozzáférés: 2015. június 25.)
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Lukachich Eleonóra Viktória. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. június 25.)
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ https://puskikiado.hu/lukachich-geza-magyarorszag-megcsonkitasanak-okai.html
- ↑ Országos Dokumentum-ellátási Rendszer - "Lukachich Géza" Archiválva 2015. június 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015. 06. 25.)
Források[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Lukachich Géza. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. június 25.)
- Ki kicsoda az első világháborúban?- Lukachich
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Géza Lukachich von Somorja című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Földes Mihály: Viharos tavasz (r., Bp., 1963)
- Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
- A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
- (cím nélkül) . Esti Kurír, (1943. december 27.)
.png){kind=small}