Lukács László (piarista szerzetes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a piarista szerzetesről és irodalomtörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Lukács László (egyértelműsítő lap).
Lukács László
Született1936. július 31.
Budapest
Elhunyt2023. február 25. (86 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiLukács József
Foglalkozásapiarista szerzetes,
teológus,
irodalomtörténész,
szerkesztő,
pedagógus
Tisztségeegyetemi tanár
Sablon • Wikidata • Segítség

Lukács László (Budapest, 1936. július 31. – Budapest, 2023. február 25.) magyar piarista szerzetes, teológus, irodalomtörténész, szerkesztő, középiskolai és főiskolai tanár.

Életútja[szerkesztés]

Apai ágon erdélyi örmény eredetű, katolikus erzsébetvárosi Lukács családból származik, amely 1762-ben Mária Teréziától kapott nemességet. Édesapja gyermekorvos volt. Tanulmányait 1946-tól, az általános iskola 5. osztályától a budapesti piarista iskolában folytatta, amelyhez akkortól általános iskolai tagozat is tartozott. Két éven át Kovács Mihály, a kiváló fizikus és cserkészvezető volt az osztályfőnöke. 1948-ban az iskolát államosították, majd amikor 1950-ben négyosztályos gimnáziumként megnyílt, az I. gimnáziumi osztályt ismét Kovács Mihály alatt kezdte meg.

Az érettségi után, 1954. augusztus. 27-én lépett be a piarista rendbe. Felsőfokú tanulmányokat a Kalazantinum piarista hittudományi főiskolán, a Hittudományi Akadémián, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett, ahol 1963-ban magyar–angol szakos középiskolai tanári oklevelet, majd 1965-ben irodalomtudományi doktorátust szerzett. 1959. augusztus 28-án tett szerzetesi örökfogadalmat, és 1961. március 18-án szentelték pappá.

Kecskeméten[szerkesztés]

„ Így érett meg bennem az érettségi előtt az a felismerés, hogy követni akarom a hármas piarista hivatást: tanárként nevelni a fiúkat, papként közvetíteni számukra Isten örömhírét, tehát paptanárként bevezetni őket a keresztény életbe, mindezt pedig egy élő szerzetesközösségben. ”
– Piarista hivatások – Lukács László SP, 2016[2]

1963-tól a kecskeméti piarista gimnáziumban tanított és diákotthoni nevelőtanárként működött. 1967-től a diákotthon igazgatóhelyettese, 1975-től pedig a gimnázium igazgatója lett. Több mint két évtizedes kecskeméti tevékenysége során jelentős szerepe volt abban, hogy a kommunista hatóságok által szigorúan ellenőrzött, zárt oktatási intézményből pezsgő szellemi központ lett.

1971-ben személyes vezetésével, nyugati pénzadományokból, a tanárok és a diákok saját munkájával épült föl az iskola ebédlője, amelynek különálló épülete színházi és egyéb előadásoknak is otthont adhatott. Később nagyrészt az ő érdeme volt a gimnázium és a diákotthon berendezéseinek megújítása. Utóbbit 1983-ban Perczel Dénes tervezte.

Fiatal tanártársaival, Borián Tiborral és Takáts Ervinnel együtt irányították az iskola irodalmi színpadát, és új, modern felfogású előadások sorát mutatták be. Ő állította össze, illetve írta az 1966-ban bemutatott modern passiójátékot, az 1968-as „A modern ember és Krisztus szenvedése” című nagyböjti ájtatosságot, valamint azt a népi játékot, amelyet 1974. május 2-án a Kecskemétre látogató Ángel Ruiz piarista generális előtt játszottak.

Az iskolán kívül is sokfelé mondott szentbeszédeket, vezetett lelkigyakorlatokat. Fölkészültsége és igényessége hamar közkedveltté tette. Az 1970-es évek végén már nemcsak templomokba vagy papi továbbképzésekre hívták, hanem a Bács-Kiskun megyei Művelődési Központban is tartott irodalmi előadásokat. Az 1980-as évek elején – bár a Piarista Diákszövetség hivatalosan nem működhetett – a gimnázium volt diákjai havonta (minden hónap 15-én) összegyűltek, hogy meghallgassák egy-egy előadását. Ugyanakkor megszervezte a „Piarista Húsvétot” is, amely azt jelentette, hogy a Szent Három Napra akár 100-200 fiatal gyűlt össze (1988-ban 270-en voltak) a húsvéti szünet miatt üresen álló piarista diákotthonba. Esténként a templomban együtt vettek részt a liturgián, napközben pedig lelki ráhangoló előadásokat hallgattak piarista teológusoktól és meghívott vendégektől (Fila Béla, Bartha Dénes stb.). A nyári szünet elején, júniusban is rendszeresen szervezett ifjúsági lelkigyakorlatokat, hasonlóan nagyszámú résztvevővel. 1989-ben meghívására Jean Vanier tartott lelkigyakorlatot 350 bejelentett résztvevővel.[3]

Igazgatóként a rendtartomány vezetésébe is bekapcsolódott. Az 1976-ban (33 évnyi szünet után) ismét megtartott tartományi káptalanon asszisztenssé választották. Később még négyszer választották újra erre a tisztsége, amelyet 1976–1988, valamint 1995–1999 között töltött be. 1979-ben a magyar rendtartomány képviseletében, vokálisként vett részt a rend Rómában tartott egyetemes káptalanján.

Eközben egyre komolyabban foglalkozott a teológiával. A katolikus gimnáziumok számára ő állította össze az Alapvető hittan jegyzetet, amely az 1975-től engedélyezett tankönyvsorozat második darabja volt, és 1979-ben jelent meg. 1983/1984-ben a Hittudományi Akadémián hallgatott órákat (miközben a gimnáziumban Ruppert József rendtársa helyettesítette), és teológiai doktori fokozatot szerzett.

Budapesten[szerkesztés]

1984 áprilisában Lékai László bíboros megbízta a Vigilia folyóirat szerkesztésével, amelynek tulajdonosa akkor az Actio Catholica volt. A bíboros kérésének megfelelően a piarista rendtartomány vezetése fölmentette kecskeméti igazgatói tisztségéből, és a budapesti piarista gimnázium tanárának nevezte ki.

Budapesten öt évet (1989-ig) tanított a gimnáziumban (elsősorban angol nyelvet), miközben a teológia tanításába is bekapcsolódott a Kalazantinum Hittudományi Főiskolán. 1985-ben Jelenits István tartományfőnök megbízásából átvette rendtársától és egykori tanárától, Előd Istvántól az alapvető hittan (theologia fundamentalis) tanítását, majd 1987-ben az intézmény igazgatását is, és ugyanakkor a dogmatika tanára lett.

Az 1989/1990. évi rendszerváltozás mind a teológia tanításában, mind a katolikus sajtóban fontos változásokat hozott számára. A Kalazantinum diákjainak létszáma megnőtt, mert több újraindult szerzetesrend is oda küldte növendékeit, majd pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a megfelelő tudományos színvonal fönntartása csak az addigi szerzetesi teológiai főiskolák egyesítésével lehetséges. Végül a bencés, ferences és a piarista rend vezetői 2000-ben együtt létrehozták a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát. A tanítás 2000 szeptemberében a piaristák Duna-parti épületének néhány tantermében kezdődött, majd 2003 januárjától ugyanott, az erre a célra felújított épületrészben folyt tovább. A főiskola első főigazgatója Lukács László lett. 2008-ig vezette az intézményt, a felsőoktatási törvény változása miatt 2006-tól már rektorként. Ugyanakkor 2003 és 2009 között a Dogmatika Tanszéket is vezette, és folyamatosan tanított, egészen 2015-ig. Azt követően a főiskola emeritus professora lett.

A Vigilia a kommunista diktatúra évei alatt mindvégig a hatalomtól független, katolikus vagy a katolikus egyházzal szimpatizáló gondolkozók menedékhelye volt, majd Lukács László szerkesztésében, 1984-től egyre inkább az új teológiai, filozófiai és irodalmi gondolatok kísérleti műhelye lett. Emiatt a rendszerváltás idején ő maga további fontos feladatokat kapott az átalakuló katolikus sajtó vezetésében. 1989-től irányítása alá került szinte az összes katolikus sajtótermék. Az Új Ember hetilapnak 1999-ig felelős szerkesztője és kiadója, a Magyar Kurír hírszolgáltatásának 1998-ig felelős kiadója volt. Ugyanebben az időben, egészen 2000-ig ő vezette Magyar Püspöki Kar Tömegkommunikációs Irodáját is, így többek között kulcsszerepe volt II. János Pál pápa 1991. évi magyarországi látogatásának kommunikációs előkészítésében és megszervezésében. A Vigilia szerkesztését 2019 végén fejezte be; a következő évtől feladatát Görföl Tibor vette át.

Egyéb tisztségek[szerkesztés]

  • 1988–1993 a Nem Hívőkkel Folytatott Párbeszéd Pápai Bizottságának konzultora
  • 1989–1996 a Katolikus Újságírók Nemzetközi Egyesülete (International Federation of Catholic Journalists, IFCJ) Európa Régiójának elnöke, 1998. jan. 1-től a Szentszék megbízásából egyházi asszisztense
  • 1990–1993 a Nemhívők Pápai Tanácsának konzultora
  • 1990-től a Világiak Pápai Tanácsának konzultora
  • 1992–2010 között az Europäische Gesellschaft für Katholische Theologie és a Német Dogmatikusok és Fundamentálteológusok Társaságának tagja
  • 1995–2007 a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának konzultora
  • 1994-től a Magyar Akkreditációs Bizottság Teológiai Szakbizottságának tagja, 1997-től 2000-ig elnöke
  • 2009-2012 között a La Comisión Permanente de las Escuelas Pías Europeas elnökségi tagja

Tudományos fokozatok[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Önálló kötetek[szerkesztés]

  • Csináld magad! [önnevelési cikksorozat], in Új Ember 34(1978):1-51 passim. = Csináld magad!, Budapest, Vigilia, 2005 (Sapientia családpedagógiai füzetek, 3). – 157 pp.
  • Alapvető hittan. Jegyzet a katolikus gimnáziumok használatára, Budapest, Katolikus Középiskolai Főhatóság, 1979
  • Boldogok, akik házadban laknak. Szerzetesrendek Magyarországon, Szebeni András felvételeivel, Budapest, Corvina, 1987
  • „Szívbéli szókkal”: Válogatás Lukács László Vigiliában megjelent írásaiból húszéves főszerkesztői jubileuma alkalmából, Vigilia 68(2004):június (különszám)
  • Bozsóky Pál Gerő OFM–~~, De l'oppression à la liberté: L'Eglise en Hongrie, 1945–1992, Paris, 1993
  • Bozsóky Pál Gerő OFM–~~, Az elnyomatásból a szabadságba: Az egyház Magyarországon 1945–2001, Budapest, 2005 – Lukács László a mű második, 1986 utáni korról szóló részét írta.
  • Az Ige asztalánál. Szentírási elmélkedések a vasárnapi mise-olvasmányokról, Budapest, Vigilia Kiadó, 2009
  • Az idők jelei nyomában. Jegyzetek, 1992-2010, Budapest, Kairosz, 2011
  • Megismertem Isten szeretetét. Lukács László piaristával beszélget Juhász Ferenc, Budapest, Kairosz, 2014 (Miért hiszek?)
  • Az igazság munkatársa. Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa élete és műve, Budapest, Szent István Társulat, 2016

Szerkesztések[szerkesztés]

  • Innen és túl: Versek az Isten-kereső emberről szerk. ~ ~, Dékány Endre, Rónay László, kísérő tanulmány Sőtér István, Budapest, Vigilia, 1984.; 2. kiad. 1990; 3. kiad. 2005. – 795 pp.
  • Virrasztók: A Vigilia ötven éve, szerk. ~ ~ és Rónay László, Budapest, Vigilia, 1985 (Vigilia-könyvek). – 638 pp.
  • Öröktűz: Elbeszélések az Isten-kereső emberről szerk. ~ ~, Pomogáts Béla, Rónay László, Budapest, Vigilia, 1986 (Vigilia-könyvek). – 607 pp.
  • Fohászok és vallomások: A világ legszebb imái összeáll. Christoph Einiger, a magyar változatot szerk. ~ ~, Budapest, Vigilia, 1988 [!1989] 543 pp.
  • Antalóczi Lajos, Seregély István et al., Máriával Jézushoz, szerk. ~ ~, Budapest, Új Ember Kiadó, 1994. – 55 p.
  • A katolikus dogmatika lexikona, szerk. Wolfgang Beinert, a magyar kiadást szerk. Görföl Tibor, ~ ~, Budapest, 2004
  • Karácsony titka: A teológia és az irodalom tükrében, szerk. Puskás Attilával, Budapest, Vigilia, 2015
  • Szent Vendel főpásztor, barmok patrónusa... Szent Vendel hitvalló tiszteletéről Németországban és Magyarországon; Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2018 (A Szent István Király Múzeum közleményei A. sorozat)

Fordítások[szerkesztés]

  • Thomas Merton, Hétlépcsős hegy, Budapest, Szt. István Társulat, 1981; 2. kiad. 1991; 3. kiad. 2004
  • A Megnemismert felhője – Titkos tanácsok könyve, Budapest, Vigilia, 1987
  • Thomas Merton, A csend szava: Válogatás műveiből, Budapest, Szt. István Társulat, 1983; 2. kiad. 1991; 3. kiad. 2001; 4. kiad. 2009. – 471 pp.
  • C. S. Lewis, Viták és vallomások, Budapest, Szt. István Társulat, 1985
  • Endó Súszaku, Némaság, Budapest, Szt. István Társulat, 1987
  • Kathryn Spink, Roger testvér, Taizé alapítója, Budapest, Szent István Társulat, 1989
  • C. S. Lewis, A fájdalom, Budapest, Harmat, 1992; 2. kiad. 2016. – 139 pp.
  • C. S. Lewis, Az öröm vonzásában: Fiatalkorom, Budapest, Harmat, 1993; 2. kiad. 2007; 3. kiad. 2013. – 318 pp.
  • Thomas Merton, A szemlélődés magvai, ford. Malik Tóth Istvánnal, Budapest, Ursus Libris, 2008. 2. kiad. 2014. – 277 pp.
  • C. S. Lewis, Esszék a kereszténységről, Budapest, Harmat, 2014. – 70 pp.

Fontosabb cikkek, tanulmányok[szerkesztés]

  • Az egyház útkeresése a magyar válaszúton, in Katolikus szemle 41(1989)2/3. 140-150 = Földindulás Magyarországon?: Nézetek és elemzések: 31. Magyar Pax Romana Kongresszus, 1989 március 27 – április 1., Reichenau – Németország, szerk. Békés Gellért és Horváth Árpád, Róma, 1989, 52-62.
  • Keresztény szemmel, in Pulitzer-antológia (1989/1999), 175-182.
  • Egyházunk a rendszerváltás után, in A katolikus egyház Magyarországon, szerk. Somorjai Ádám és Zombori István, Budapest, 1991, 83-89.
  • Milyennek láthatott minket a pápa?, in Vigilia 57(1992), 486-492.
  • Közösségben Istennel, egymással, in Theologia 29(1995):4, 200-208.
  • A „Sapientia”: Régi-új teológiai főiskola szerzeteseknek, in Távlatok 47(2000), 109-113.
  • A lelkipásztorkodás szakrális és spirituális alapjai, in Útjaidon: Ünnepi kötet Jelenits István 70. születésnapjára, szerk. Bazsányi Sándor et al., Budapest, 2002, 117-124.
  • Szakramentális kommunikáció az üdvrendben, in A Szent Titok vonzásában: A hetvenéves Fila Béla köszöntése, szerk. Puskás Attila, Budapest, 2003, 189-207.
  • A nevelés lehetőségei és feladatai a 21. századi Európában, in Szétosztott teljesség: A hetvenöt éves Boór János köszöntése, szerk. Mártonffy Marcell és Petrás Éva, Budapest, 2007, 317-328.
  • Adalékok a mai keresztény nevelés feladataihoz, in Heggyel az ég egybemosódik: Ünnepi kötet Korzenszky Richárd 70. születésnapjára, Tihany, 2011, 163-178.
  • A Ferenc pápa-jelenség, in A bravúr kötelező : a budapesti Piarista Gimnázium 1950 és 1991 közötti diákjainak emlékkönyve, szerk. Felsővályi Ákos, Piarista Gimnázium, Budapest, 2021, 281-291.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Elhunyt Lukács László SchP, 2023. február 25. (Hozzáférés: 2023. február 26.)
  2. ↑ Piarista hivatások – Lukács László SP, Magyar Kurír, 2017.01.28.
  3. ↑ Kozicz János, A kecskeméti piarista plébánia hetven éve: 1948–2018, Budapest–Kecskemét, 2018 (Magyarország piarista múltjából, 12), 195-273 passim.
  4. ↑ Pro Urbe Budapest díjat kapott Lukács László Archiválva 2012. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, Piarista.hu, 2011-11-21.
  5. ↑ https://www.magyarkurir.hu/hirek/egyhazi-szemelyeket-tuntettek-ki-nemzeti-unnepunk-alkalmabol-99242
  6. ↑ https://www.magyarkurir.hu/hirek/tanart-es-tanitvanyt-tuntettek-ki-egyhazi-dijban-reszesult-lukacs-laszlo-schp-es-bodonovich-jeno

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lukács_László_(piarista_szerzetes)&oldid=25972104”