Luigi Giussani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luigi Giussani
Született
1922. október 15.
Elhunyt
2005. február 22. (82 évesen)
Milánó
Foglalkozása pap

Luigi Giovanni Giussani (Desio, 1922. október 15.Milánó, 2005. február 22.) olasz teológus, egyetemi lelkész, a Comunione e Liberazione (CL) katolikus lelkiségi mozgalom alapítója.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy Milánó közelében lévő kisvárosban, Desióban született. Édesanyja, Angelina Gelosa a hit hétköznapi megélésére nevelte, édesapjától, Beniamino Giussani restaurátortól és szocialista eszméket valló anarchistától a zene iránti rajongását és a dolgok értelmének állandó keresését örökölte.

1933-ban belépett a sevesói egyházmegyei szemináriumba. 1938-ban átkerült a venegonói szemináriumba. Kispaptársaival Studium Christi címmel lapot szerkesztettek, azzal a szándékkal, hogy Krisztus központiságát felfedezzék a tantárgyak megértésében. 1945-ben szentelték pappá.

1945 és 1954 között dogmatikát tanított a venegonói szemináriumban. Kutatási területei: a patrológia és az amerikai protestáns teológia. Fundamentális teológiában kutatta a hit és az Egyházhoz való csatlakozás racionális okainak elmélyítését.

1954-től 1964-ig középiskolai hittanár a milánói Berchet Gimnáziumban. Ezekben az években kezdte el kutatói és írói tevékenységét a nevelés témájában. A Katolikus Enciklopédia nevelés szócikkét szerkesztette.

1964 és 1990 között a Bevezetés a teológiába című kurzust oktatta Milánóban a Sacro Cuore (Szent Szív) Katolikus Egyetemen, és tanulmányokat folytatott az Egyesült Államokban. 1969-ben megszületett mozgalmának neve: Comunione e Liberazione (CL).

1980-ban Blachnicki lengyel atyával, a Luce e Vita (Fény és élet) mozgalom megalapítójával együtt megszervezte a mozgalmak első nemzetközi találkozóját Varsó közelében. December 8-án a Laikusok Pápai Tanácsa elismerte a Memores Domini világi társulást, mely a CL-n belül az elkötelezett laikusokat foglalja magába. 1982-ben a ranácsa elismeri a Comunione e Liberazione Testvériség (CL) kánonjogi státusát.

1993-ban Giussani szerkesztésében megszületik az I libri dello spirito cristiano (A keresztény lelkiség könyvei) című sorozat. 1995. december 11-én a New York-i ENSZ-székházban bemutatták Vallásos érzék című könyve angol kiadását.

1998. május 30-án II. János Pál pápa a vatikáni Szent Péter téren találkozik a lelkiségi mozgalmakkal és az új közösségekkel. Don Giussani a többi alapítóval együtt tanúságtételt tett. 2002. február 11-én, a Comunione e Liberazione Testvérisége pápai elismerésének huszadik évfordulóján II. János Pál pápa saját kezűleg hosszú levelet írt don Giussaninak. 2002. október 15-én nyolcvanadik születésnapjára szintén személyes levelet kapott a pápától, majd 2004-ben, a Comunione e Liberazione születésének ötvenedik évfordulója alkalmából ismét.

2005. február 22-án hunyt el milánói lakásában.

Tanításának összefoglalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az embereket ritkán érdekli a szöveg, de megdöbbenti őket egy élő jelenlét.

A klasszikus értelemben vett keresztény igazságokhoz az ember megélt tapasztalatain keresztül jut el. Nem puszta elméleti ismeretet ad tovább, hanem a mindennapok megélt élményein át vezet tovább a hit felé.

Módszere az indukción alapul, melynek lépései:

  1. Az ember nem magyarázata önmagának, mert mindig több, mint önmaga.
  2. Az ember transzcendens lény, aki Istenre tájolt.
  3. A hit hiánya és a hit léte döntően befolyásoló tapasztalatok.
  4. A transzcendens Isten elfogadása és a hit életet alakító tényező.
  5. A hit nem tantételek összessége, hanem egy személybe vetett bizalom. Ez a személy: Jézus Krisztus.

Kitüntetések, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1983: II. János Pál pápa pápai prelátusi címmel (monsignore) tünteti ki.
  • 1987: Az Apostoli Szentszék Laikusok Pápai Tanácsának tanácsadójává nevezik ki.
  • 1994: Az Apostoli Szentszék Papi Kongregáció tanácsadójává nevezik ki.
  • 1995: Megkapja a Bassano del Grappa-i „Nemzetközi Katolikus Kultúra Díjat”.
  • 2002: Megkapja az olasz Isimbardi Medaglia d'oro di Riconoscenza díjat.
  • 2003: Megkapja a Katolikus Iskolák Szülői Szervezetétől a „Macchi Díjat”.
  • 2004: Megkapja a különleges társadalmi érdemekben kiemelkedő polgároknak járó „Sigillo Longobardo” díjat.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A modern ember vallási tudata, Vigilia Kiadó, Budapest, 1994
  • A keresztény tapasztalat útján, Vigilia Kiadó, Budapest, 1994
  • A vallásos érzék, Vigilia Kiadó, Budapest, 1999
  • A nevelés kockázata, Szent István Társulat, Budapest, 2005
  • Lehet így élni? A hit, Szent István Társulat, Budapest, 2005

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyomaink (Tracce) c. folyóirat Budapest-Milánó 2006