Ludwig Klages

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Kozmukusok Köre (balról jobbra) Karl Wolfskehl, Alfred Schuler, Ludwig Klages, Stefan George, Albert Verwey

Friedrich Konrad Eduard Wilhelm Ludwig Klages (Hannover, 1872. december 10.Kilchberg, Svájc, 1956. július 29.) német filozófus, pszichológus, grafológus, a kézírás kutatásának teoretikusa.

Életeútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klages a németországi Hannoverben született. Később Münchenben tanult filozófiát és kémiát, bár a kémiai diploma megszerzése után után sosem dolgozott szakmájában. Ezután megismerkedett a szobrász Hans Bussevel, valamint Georg Meyerrel. 1894-ben ők hárman alapították a Német Grafológiai Társaságot.

Szintén Münchenben találkozott Klages, az író Karl Wolfskehllel és a titokzatos Alfred Schulerrel. Klages a schwabingi ’Bohém Hercegnő’-nek is nevezett Fanny zu Reventlow szeretője volt. Vele, illetve Wolfskehllel, Schulerrel, illetve az író Ludwig Derleth-tel alkották a Müncheni Kozmikusok Körét, amihez ritkán csatlakozott a költő Stefan George is. 1902-ben írt egy könyvet melyben George költői tehetségét méltatta. Ennek a csoportnak a tagjaként filozófiájában keveredett az ’elkorcsosult’ modern világ az ősi, misztikus német múlttal, amelyben a művésznek emberfeletti szerep jut egy új jövőkép megteremtésében. George elhatárolta magát Klages misztikus filozófiájától, de még egy ideig folytatta Klages verseinek megjelentetését, saját lapjában a Blätter für die Kunst-ban. Wolfskehl megismertette Klagest Johann Jakob Bachofen (1815-1887) munkásságával, aki egy svájci antropológus és szociológus volt, akinek fő kutatási területe a matriachális törzsek vizsgálata volt.

1914-ben az első világháború kitörése miatt Klages Svájcba menekült, ahol írásaiból és előadásaiból tartotta fenn magát. 1920-ban tért vissza Németországba és 1932-ben Goethe-emlékéremmel tüntették ki. 1936-ban megtámadták a náci hatóságok az együttműködés megtagadása miatt. 1942-ben 70-ik születésnapján számos újságban feljelentették szerte Németországban. A háború vége után azonban az új kormány kitüntette.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részletes elméletet dolgozott ki a grafológián belül és neve sokáig összekapcsolódott a ’szint-formálás’ (?), ritmikusság és a bi-poláris értelmezéssel. Munkássága igen jelentős, mivel Nietzsche-vel és Bergsonnal együtt megalapozták az egzisztencialista fenomenológiát. Klages nevéhez köthető egyúttal a logocentrizmus, melyet az 1920-as években dolgozott ki.

Klages 14 könyv és 60 cikk szerzője (1910-1948). Társszerkesztője volt a Berichte című folyóiratnak (1897-1898), illetve jogutódjának a Graphologische Monatshefte-nek, egészen 1908-ig.

Munkáinak kiadásaiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prinzipien der Charakterologie (1910, seit 1926 Die Grundlagen der Charakterkunde. 14. Aufl.). Bouvier, Bonn, 1969;
  • Handschrift und Charakter. Gemeinverständlicher Abriß der graphologischen Technik. (1917; 29. Aufl. für die Deutungspraxis bearbeitet und ergänzt von Bernhard Wittlich.) Bouvier, Bonn 1989, ISBN 3-416003-12-8;
  • Der Geist als Widersacher der Seele (1929–32, Hauptwerk in 3 Bänden). 5. Aufl. Bouvier, Bonn 1972.
  • Ludwig Klages Sämtliche Werke.[1] 16 Bände. Bouvier, Bonn 1964-1996. (szerk. Ludwig Klages és Ernst Frauchiger).

Valamennyi fontos kötete hozzáférhető hazai közkönyvtárainkban eredeti német nyelven és német kiadásban. Számos kötetét lefordították angol nyelvre.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Goethe-díj (1932)
  • Kitüntetés (1952)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyarul: Összes művei.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]