Ludwig Hilberseimer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ludwig Hilbersheimer, (Karlsruhe, 1885 – Chicago, 1967) német építész és várostervező, építész-teoretikus és publicista, oktató a Bauhausban.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1885-ben született Karlsruhéban. 1906-1911 között Karlsruhéban építészetet tanult, többek között Friedrich Ostendorfnál.

Ezután áttelepült Berlinbe, ahol építészként működött. 1919-től számos művészeti kritikát írt, beszámolókat Berlin kulturális életéről például a Das Kunstblattba vagy a Sozialistische Monatsheftbe.

1922-ben újra építészeti és várostervezési kérdésekkel kezdett foglalkozni; megvalósult néhány berlini lakó- és egy üzletháza, valamint egy lakóháza (Weissenhofsiedlung) az 1927-es stuttgarti Die Wohnung kiállításra. Egyidejűleg írásai jelentek meg a modern építészetről és várostervezésről, például Großstadtarchitektur (1927), és Beton als Gestalter (1928).

1929 tavaszától 1933 áprilisáig működött a Bauhausban; kezdetben az építéstan és a szerkezettervezés vezetője volt, később a lakás- és városépítés szemináriumának tanára.

1933-tól - politikai okokból - publikációs tevékenységének korlátozására kényszerült. Építészként dolgozott Berlinben.

  • 1963-ban a berlini Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.
  • 1967-ben halt meg Chicagóban.

Válogatás publikációiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(a wikipedia.de szócikke szerint)

  • Großstadtbauten; Aposs-Verlag, Hannover, 1925
  • Großstadtarchitektur; Julius Hoffman Verlag, Stuttgart, 1927
  • Beton als Gestalter; mit Dr. Julius Vischer, Julius Hoffmann Verlag, Stuttgart, 1928
  • Internationale neue Baukunst; Julius Hoffmann Verlag, Stuttgart, 1928
  • Hallenbauten; J. M. Gerhardt, Leipzig, 1931
  • The New City. Principles of Planning; Paul Theobald, Chicago, 1944
  • The New Regional Pattern. Industries and Gardens. Workshops and Farms; Paul Theobald, Chicago, 1949
  • The Nature of Cities. Origin, Growth, and Decline. Pattern and Form. Planning Problems; Paul Theobald, Chicago, 1955
  • Mies van der Rohe; Paul Theobald, Chicago, 1956
  • Entfaltung einer Planungsidee; Bauwelt Fundamente 6, Berlin, Frankfurt, Wien, 1963
  • Contemporary Architecture, It´s Roots and Trends; Paul Theobald, Chicago, 1964
  • Berliner Architektur der 20er Jahre; Florian Kupferberg Verlag, Mainz, Neue Bauhausbücher, 1967

Jelentősége a Bauhaus-eszme kiteljesedése szempontjából[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hilberseimer főként teoretikus, aki az elsők között írt a modern építészetről. Gyakorta sematikusnak bélyegzett várostervei is arról tanúskodnak, hogy elsősorban elméleti ember volt. A gyakorlatból vett kortársi gondolatokat általánosította, s ezekből alakította ki a várostervezésről elvont téziseit. (The New City. Chicago, 1950; The Nature of Cities. Chicago, 1955)

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Rassegna különszáma: (1986.8. H. 27): Luwig Hilberseimer I885-1967.
  • Kiállítási katalógus (Bauhaus-Archiv, Berlin, 1986): Der vorbildliche Architekt. Mies van der Rohes Architekturunterricht 1930-1958 am Bauhaus und Chicago.