Lucifer (püspök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Lucifer püspök (Szardínia, ? – 370): püspök, egyházi író.

Caralis (Cagliari, Itália) püspökeként Alexandriai Szent Atanáz híve az ariánusokkal szemben.

355-ben, a milánói zsinaton megtagadta az Atanázt elítélő határozat aláírását, ezért II. Constantius császár száműzetésre ítélte. 362-ben részt vett az Atanáz által vezetett zsinaton, de nem értett egyet a félariánusokkal való egységgel. Antiochiában püspökké szentelte az óniceai párt vezető presbiterét, Paolinoszt, amivel elmélyítette a szakadást Antiochiában, a pápát és Atanázt mintegy kényszerítette Paolinosz elismerésére.[1]

Őróla nevezték el magukat luciferianusoknak azok, akik a megtért ariánusokat minden egyházi hivatalból ki akarták zárni.[2] Száműzetése alatt írt műveit - melyekben nem minden célzás nélkül szólt az Ószövetség hitehagyó királyairól - megküldte I. Constantinus császárnak.

Szülőföldjén, Szardínia szigetén szentként tisztelték.

Írásai elsősorban a nyelvtörténészek számára érdekesek, mert sok vulgáris kifejezést használt, és a Szentírást ólatin fordítása szerint idézte.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arról, hogy az eretnekekkel nem szabad kiegyezni;
  • A hitehagyó királyokról;
  • Szent Atanázról;
  • Arról, hogy nem szabad irgalmazni azoknak, akik Isten ellen vétkeznek;
  • Arról, hogy Isten Fiáért meg kell halni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar katolikus lexikon VIII. (Lone–Meszl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2003. Online hozzáférés