Lubrich Ágost

Lubrich Ágost
Életrajzi adatok
Született	1825. december 28. Besztercebánya
Elhunyt	1900. július 14. (74 évesen) Rákospalota
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Ismeretes mint	tanár
Pályafutása
Akadémiai tagság	MTA levelező tagja (1871)

Lubrich Ágost (Besztercebánya, 1825. december 28. – Rákospalota, 1900. július 14.) pedagógus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1871).

Élete

Porosz apa és magyar anya gyermeke. Lutheránus apja házassága előtt a katolikus vallásra tért és így hét gyermekét is a katolikus egyházban keresztelték meg. A szülők, miután meglehetős vagyonukat mostoha körülmények jelentékenyen megapasztották, Losoncra költöztek, ahol a serfőzést és szeszgyártást folytatták ugyan, de a még válságosabb viszonyok közt egészen tönkre mentek.

Scitovszky rozsnyói püspöknek, egyházi látogatása alkalmával, feltűnt Lubrich okos feleleteivel, pártfogásába vette a fiút és évi 20 forint ösztöndíjat utalványozott neki; csak így volt lehetséges, hogy édesanyja 1837-ben a rozsnyói gimnázium I. osztályába vihette. Itt 41 forintért kapott szerény ellátást; e költség felét anyja kézi munkájával kereste meg. Harmadik osztályos korában korrepetálással már ő is 30 forintot keresett; a IV. osztályban egy jómódú polgári családhoz került házi tanítónak; az V. és VI. osztályban a püspöki tápintézetben volt. A II. bölcseleti osztályt mint kispap a papnevelőintézetben végezte, ahonnét, mivel mindig első tanuló volt, teológiára a pesti központi szemináriumba küldték. Azonban itt is szegénysége miatt a tanuláshoz szükséges könyveket és kéziratokat be nem szerezhette és csak kikölcsönzöttekből tanult; ez igen lehangolta, s mivel mellőztetést is szenvedett, másodéves teológus korában a papi pályától megvált.

Ekkor Mutschenbacher Alajos pesti nyilvános fiúnevelő-intézetében nyert alkalmazást, ahol két évig elemi, gimnáziumi és bölcseleti tárgyakat tanított. Egyúttal a tanítóképzőbe is járt és a II. tanfolyamból magánvizsgálatot tett és oklevelet nyert. 1848. októberben Eötvös József báró a szegedi királyi tanítóképzőhöz rendes tanárnak nevezte ki. Itt Menyhért Ágoston tanítói példája és Csaplár Benedek barátsága döntő befolyást gyakorolt reá. 1857-ben a helytartóság a királyi tanítóképzőket újjászervezte és az eddigi tanárok megkérdezése nélkül a tanszékekre pályázatot hirdetett. Ezen sérelem miatt a tanárok lemondtak. Lubrichot Kecskemét városa az egy év előtt felállított reáliskolához igazgatónak választotta. De a reáliskolát négy évi fennállása után a város megszüntette, mire őt 1861. október 10-én a besztercebányai, 1862. szeptember 2-án a pozsonyi gimnáziumhoz rendes tanárnak nevezték ki. Itt 1870-ig tanított, a amikor a pesti egyetem neveléstani tanszékére nevezték ki rendes tanárnak. 1863-ban vizsgálatot tett főgimnáziumra a világ- és magyar történelemből és földrajzból, a magyar nyelvből és az ó-klasszika filológiából.

1871. május 17-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta a bölcseleti osztályba; azonban itt és a sajtóban, különösen az 1870-es években elvei miatt támadásoknak volt kitéve és ez érzékenyen sértvén őt, akadémiai tagságáról lemondott. 1887-ben a pápa aranymisés jubileuma alkalmából a magyarországi tanférfiak zarándoklatát vezette Rómába Breznay Béla elnöktársával, ahol az Academia Religione Catholica nagytermében rendezett díszülésen A régi és uj gymnasium szervezete című felolvasást tartott magyarul (megjelent a Kath. Szemlében 1888.) 1893-ban a pápa püspöki jubileuma alkalmából rendezett zarándoklatban is részt vett. Meghalt 1900. július 14-én Rákospalotán a Széchenyi-telepen.

Írásai

Cikkei a Magyar Sajtóban (1857. 115-118. sz. Tanulság Cantu Caesár világtörténelméből, 125. sz. A Pesti Napló t. Ujdondászának); a Tanodai Lapokban (1858. A fényüzésről, különösen a nőnem fényüzéséről); a kecskeméti alreáltanoda Tudósítványában (1859. Gymnasiumokat állítsunk-e vagy reáltanodákat, 1860. Búcsuszó a II. oszt. tanulókhoz); a pozsonyi r. kath. főgymnasium Értesítőjében (1865. Anyagelvűség képtelensége); az Országos középtanodai tanáregylet Közlönyében (18?8. A torna fontossága a nevelésben, 1869-70. Az eszményi nevelés nem zárja ki a hazaszeretetet, 1872. Válasz Szamosynak a tanárképezde szervezeti javaslata ellen tett észrevételeire, 1874. Az egyiptomi sötétség a budapesti egyetem paedagogiai tanszékén); a M. Államban (1880. 51., 52. sz. Az álliberalismus különös tanügyi gyümölcsei, 1881. 14. sz. Hazafiui szózat a liberális s különösen a prot. honfiakhoz, 1883. 335. sz. A sajtószabadság, 1884. 1-12. sz. Az állam élete, 1886. 79. sz. könyvism., 1886. 110-118. sz. Somsich Pál és Kautz Gyula állama, 174-180 sz. Az ó-classicismus és dr. Kármán Mór logikai bukfenczezése, 206-208. szám, Trefort miniszter úr és a középiskola 1887. 17-19. sz. Horváth Cyrill tanszékének betöltése és prof. atyánkfiai, 1887. 24. és köv. sz. Hogy állunk a II. évezred küszöbén? 17 czikk, 1889. 83., 85., 86. sz. könyvism., 234-238. sz. Hozzászólás Csáky Albin gróf miniszter úr egyetemi reformjához, 1894. 26-38. sz. Egy világi katholikus szózata világi hitfeleihez, 49. sz. Magyar képviselőházi tévokoskodások); a Közoktatásban (1882. Kritikai nyomorúságok és könyvism., 1883. Vélemény az önkéntes és önkénytes szókról, 1884. Viszonválasz Thewrewk Árpádnak, Egy kis ellenmondás, Az új magyarok és a Budenz-Albumot illető felszólítás); a Függetlenségben (1886. 166. és köv. sz. Zsidó szellem a tudomány-egyetemen, 1887. 169. sz. A nyitrai választás); a Bölcseleti Folyóiratban (1889-90. Kitérés az Isten elől a világképződés utján, Aquinói szent Tamás bölcseletének jelentősége); a Nemzetben (1895. 189. sz. Egy szó dr. Wlassics miniszter úrhoz); a Katholikus Paedagogiában (1897. Gondolatok e folyóirat czéljáról és ennek eszközlési módjáról).

Munkái

• Görögország története magán olvasásra. Irta Garamszeghi L. Ágost. I. kötet. Görögország történelme Nagy Sándorig. Pest, 1862. (A m. t. akadémia által társai között viszonylag legjobbnak talált pályamű.)
• Neveléstudomány. Műveltebb közönség számára. Pozsony, 1868. Négy kötet. (2. bőv. kiadás. Pest, 1871. 3. kiadás. Bpest, 1878. A m. tudom. akadémia 1871-ben a 200 aranyos nagy jutalommal tüntette ki. Ism. Néptanítók Lapja 1868. M. Sion 1869.)
• A középtanodai tanárok paedagógiai kiképzéséről. Pest, 1871. (Értekezés a bölcs. tudom. köréből II. l.)
• Nyilvános életünk és a sajtó. Bpest, 1873.
• A nevelés történelme. Budapest, 1874., 1878. Két rész 3 kötetben. (I. A nem-keresztény vagy nemzeti nevelés korszaka, II. 1. és 2. könyv. A keresztény vagy humanus nevelés korszaka. Ism. Hon 1874. 153. sz., Figyelő 1874.)
• Herbart bölcseleti rendszerének alaptévedései és a magyar miniszterialis középtanodai tanterv. Uo. 1875.
• Herbart bölcseleti rendszerének alaptévedéseit kimutató szemelvények ... Uo. 1875. (Kiegészítésül az előbbeni műhez.)
• Társadalomtudomány. Egy elég hosszú élet fontolgató észleléseinek és a társadalomtani irodalom sokévi kritikai tanulmányozásának gyümölcse. Az előnyösített osztályok figyelmébe ajánlva. Irta Cs. M. Uo. 1883.
• Természetbölcselet. Az Aquinói szent Tamáson alapuló bölcselkedés legujabb örökbecsű vívmányainak nyomán. Uo. 1890- 93. Hat kötet. (Ism. Kath. Szemle 1891., 1893.)
• Irányelvek a magyarországi autonomia szervezéséhez. Uo. 1897.

Levele Pesty Frigyeshez, Budapest 1889. március 15. (a Magyar Nemzeti Múzeumban).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.   On-line elérés
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]