Lovaglás a nyári olimpiai játékokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lovaglás a nyári olimpiai játékokon
Sportág Lovaglás
Sportág szövetsége FEI
Versenyszámok
 Férfi
Egyéni3 
Csapat3
Olimpiai játékok

Érmesek listája

A lovaglás a nyári olimpiai játékokon először a párizsi 1900-as olimpián szerepelt, majd eltűnt a palettáról 1912-ig, de azóta jelen van minden nyári olimpián. Jelenleg az olimpiai lovas szakágak a díjlovaglás, a lovastusa és a díjugratás. Az összes szakágban mind az egyéni versenyzők, mind a nemzeti csapatok legjobbjait érmekkel díjazzák.

A lovas szakágak és az öttusa lovas része az egyedüli olyan olimpiai esemény, ahol állatok is szerepelnek. A lovat épp úgy sportolónak tekintik, mint az embert, aki lovagolja.

A lovas sportok nemzetközi irányító testülete a Fédération Équestre Internationale (FEI), melynek az olimpiai versenyek vonatkozásában kötelessége betartani a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által kialakított szabályokat. Az 1924-es olimpia volt az első, melyen a lovaglás eseményei a FEI irányításával zajlottak.

Történelem[szerkesztés]

1900-as párizsi játékok[szerkesztés]

Lovas eseményeket először az 1900-ban rendezett párizsi olimpiai játékokon tartottak, bár ezek között a ma látható szakágak egyike sem szerepelt. Mind a versenyek mind az indulók számát tekintve kicsit bizonytalanok vagy ellentmondásosak az információk.[1]

Vadász ugratás[szerkesztés]

Május 29.
Az Ugratás nagydíj hasonló volt napjaink díjugratás versenyszámához. Valószínűleg 45 indulót neveztek, de végül csak 37 lovas versenyzett. Az első és második helyen belga, míg a harmadik helyen francia lovas végzett:
1. Aimé Haageman, Benton II nevű lovával,
2. Georges van der Poële, Winsor Squire nyergében,
3. Louis de Champsavin, aki Terpsichore-t lovagolta.[2]

Távolugrás[szerkesztés]

Constant van Langhendonck
a távolugrás bajnoka, „Extra Dry“ nyergében
Május 31.
A belga Constant van Langendonck és Extra Dry nevű lova 6.10 méteres távolság átugrásával nyerte a versenyszámot. Az olasz Gian Giorgio Trissino és Oreste végzett a 2. helyen 5.70 méterrel, és a francia M. de Bellegarde nyerte a bronzot 5.30 méteres ugrással Tolla nevű lován.


Magasugró verseny[szerkesztés]

Dominique Gardère
A magasugrás nyertese „Canela“ nyergében
Június 2.
A Magasugró verseny döntetlennel végződött a Canela-t lovagoló francia Dominique Gardere, és az Oreste-vel versenyző olasz Gian Giorgio Trissino között, miután mindkettőjük lova tisztán átugrotta az 1.85 métert. A bronzérmet a belga Georges van der Poële kapta Ludlow nyergében, aki sikeresen ugratta az 1.70 méter magas akadályt.


A Lovas versenyek visszatérése[szerkesztés]

A lovaglás nem szerepelt az 1904-es olimpiai játékokon, és visszatértét a svéd királyi főlovász mesternek, gróf Clarence von Rosen-nek köszönheti. Az 1906-os NOB Kongresszus elfogadta a díjlovaglásnak, lovastusának és díjugratásnak a közelgő 1908-as londoni olimpiai játékok programjába történő felvételét. Azonban az újonnan megalakított Nemzetközi Lovas Verseny Bizottsággal kapcsolatos problémák miatt, a visszatérés váratott magára az 1912-es stockholmi játékokig. Az ebben a három szakágban tartott versenyek attól kezdve egészen napjainkig szerepelnek a nyári olimpiai játékok programjában.

Civilek részvétele[szerkesztés]

Az 1952. évi nyári olimpiai játékokig csak a férfi lovassági tisztek versenyezhettek az olimpiai lovas számokban. 1952-től fogva azonban a lovaglás lett azon kevés olimpiai sportok egyike, ahol a nők és férfiak (civilek és katonák) közvetlenül egymás ellen versenyezhettek. Csapatversenyben a csapatok tetszőleges arányban tartalmazhatnak nőket és férfiakat, és egyik nemnél sincs minimális kötelező létszám megszabva, az országok nemre való tekintet nélkül, szabadon választhatják csapatukba a legjobb lovasaikat.

Póló és Lovastorna (Voltízs) az olimpián[szerkesztés]

Az 1900. évi olimpiai játékokat követően a póló még négy alkalommal szerepelt: az 1908. évi londoni olimpiai játékokon, az 1920-as antwerpeni olimpiai játékokon, az 1924-es párizsi olimpiai játékokon és az 1936-os berlini olimpiai játékokon. Az 1908-as olimpián csak két 2 póló csapat, Anglia és Írország csapata vett részt, és az angol csapat nyerte az aranyat. Az 1920-as játékokon Anglia, Belgium, Spanyolország, és az Amerikai Egyesült Államok csapatai vetélkedtek egymással, és ismét az angol csapat nyerte az arany érmet. Az aranyérem csak 1924-ben cserélt gazdát, mikor Argentína is küldött csapatot Párizsba. Argentína nyerte az aranyat az 1936-os olimpiai játékokon.

Voltízs csak egyszer, az 1920-as Antwerpeni olimpiai játékokon szerepelt. Lovastorna keretében mind csapat mind egyéni versenyt, ahol a versenyzőknek vágtázó és álló lovon kellett az előírt mozdulatokat nyeregben és szőrén végrehajtani. Három nemzet küldött csapatot: Franciaország, Svédország, és az aranyérmet elnyerő Belgium. Az egyéni versenyzők is ezen országokból kerültek ki, és az aranyérmet itt is Belgium nyerte M. Bouckaert révén. Az ezüstérmet M. Fields, a bronzérmet pedig M. Finet érdemelte ki Franciaország számára.

Díjlovaglás az olimpiai játékokon[szerkesztés]

A díjlovaglás drámai változáson ment keresztül az 1912-es olimpia óta. A díjlónak már nem kell ugrania, viszont a síkon bemutatandó feladat egyre nehezebbé vált, amit a piaff és passzázs hangsúlyoz. A mai lovakat kifejezetten díjlovaglásra tenyésztik és ezért mozgásuk összehasonlíthatatlanul jobb, mint a XX. század elején rendelkezésre álló lovaké volt.

Csak egyéni versenyzőket díjaztak éremmel az 1912., 1920. és 1924. évi olimpiai játékokon, azóta viszont minden olimpián csapatokat is díjaznak érmekkel.

1912-es stockholmi olimpia[szerkesztés]

Az 1912. évi stockholmi olimpián tartották az első olimpiai díjlovas versenyt, melyen 8 ország (Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Norvégia, Oroszország, Svédország és Amerikai Egyesült Államok) 21 lovasa indult. A díjlovaknak 3 feladatot kellett elvégezni: egy síkon végrehajtandó feladatot, egy ugró feladatot, és egy engedelmességi feladatot.

A sík feladat maximum 10 perces lehetett, és a mai kisnégyszögnek megfelelő 20 méterszer 40 méteres területen kellett végrehajtani. A végrehajtandó feladat nehézségi foka messze alatta maradt a mai díjlovas feladatok nehézségi fokának, és nagyjából a mai Amerikai Díjlovas Szövetség (USDF) 4-edik szintjének felelt meg, ami hazai viszonylatban az M és S kategóriák határát jelenti. A pontozás során épp úgy mint napjainkban, minden végrehajtandó elemet egy 0-tól 10-ig terjedő skálán értékeltek. A megkívánt jármódok a "szabad" és a "könnyű" lépés, a "lassú" és a "nyújtott" ügetés, és végül a "lassú" és a "nyújtott" vágta, melyek mindegyikét mind a két kézen végre kellett hajtani. A lovaknak ezen kívül be kellett mutatniuk közönséges fordulatokat, kisköröket lassú ügetésben, 8 méteres kisköröket vágtában, nyolcasokat (mind ugrásváltással a közepén, mind ugrásváltás nélkül, a második kört ellenvágtában megtéve), négy vagy több ugrásváltást egy egyenes vonalon, hátulja körüli fordulatot, és hátralépést. Ez idő tájt nem volt megengedett sem a piaff, sem a passzázs, sem pedig a többi magasiskolához tartozó feladat (a föld feletti gyakorlatok és a spanyollépés) bemutatása. Plusz pontokat lehetett szerezni, ha a lovas a feladatokat egy kézben tartott szárral mutatta be, különösen a vágtában végrehajtandó gyakorlatok esetében.

Ezen felül minden díjlónak meg kellett ugrania 4 maximum 1.1 méter magas akadályt, és egy három méteres széles akadályt. Ezután "engedelmességi feladatként" el kellett lovagolni félelmesnek látszó tárgyak mellett.

A lovasok közül a katonatiszteknek nem hivatalos egyenruhát, a civil lovasoknak pedig fekete vagy rózsaszínű kabátot és bársony kalapot kellett viselni. A lovakat nagykantárral kellett lovagolni, és mind a martingál, mind a segédszárak használata tilos volt.

1920-Antwerpen, 1924-Párizs, 1928-Amszterdam, és 1932-Los Angeles olimpiái[szerkesztés]

Az 1920. évi antwerpeni olimpiai játékok díjlovas versenyén 5 ország 17 lovasa indult. A díjlovagló feladatot meg kellett tanulnia a lovasnak, és emlékezetből kellett lovagolnia, egy kissé megnövelt négyszögben (20m x 50m).

A "Lassú"-t "Összeszedett"-re cserélték a bírálati lapon. Kötelező volt az összeszedett lépés, ügetés és vágta, csakúgy, mint a nyújtott könnyűügetés és az azt követő összeszedett ügetés tanügetésben. Bevezették a vágtában lovagolandó 5 ívű kígyóvonalat, mind lebegő ugrásváltásokkal, mind ellenvágtában lovagolandó ívekkel. Szintén bevezetésre került a cikk-cakk féloldalazás ugrásváltással, valamint a minden 4-, 3-, 2- és 1-ugrásra végrehajtott sorozat ugrásváltás. A megállást lépés átmenettel hajtották végre, és ezt követte a köszönés.

A párizsi olimpiai játékokon 9 ország 24 lovasa versenyzett. A díjlovagló feladat ugyanolyan jellegű volt, mint az 1920. évi olimpia feladata.

Az 1928. évi olimpiára 10-ről 13 percre növelték a díjlovagló feladat alapidejét. A lovasok másodpercenként 2 pontot veszítettek az alapidő túllépéséért.

A legjelentősebb változás az 1932. évi Los Angeles-i olimpiai játékokon a piaff és passzázs bevezetése volt. Az I. világháború utóhatása miatt csak 4 ország 10 lovasa versenyzett.

1936-os berlini olimpia[szerkesztés]

11 ország 29 lovasa vett részt a berlini olimpia díjlovas versenyén. A díjlovas feladat alapidejét ismét növelték, és így az meglepően hosszú, 17 perc lett.

A feladat tartalmazott egy 8 másodperces álljt, lépésben végrehajtott félperdülést, ügetést egy kézben tartott szárral, "rendes" és nyújtott könnyű ügetést, vágta jármódban 5-ívű kígyóvonalat 8 méter átmérőjű ívekkel, a vágta-piruettet, ugrásváltást négy-, három-, kettő- és minden egyes ugrásra, valamint a piaffot és passzázst. A legnagyobb szorzóval az összeszedet ügetésben és összeszedett vágtában két patanyomon lovagolandó hajlításokat pontozták.

1948-as londoni olimpia[szerkesztés]

9 ország 19 lovasa versenyzett. A második világháború következtében nem volt elég idő arra, hogy a díjlovakat felkészítsék az 1948. évi olimpiai játékokra. Ezért a piaff és passzázs nem szerepelt a díjlovagló feladatok között, azonban a féloldalazás, farat be, vágta piruettek és sorozat ugrásváltások igen, a legnagyobb szorzóval figyelembe vett elem az ugrásváltás minden-egyre volt.

További olimpiai játékok[szerkesztés]

Manapság a díjlovas versenyek lebonyolítása a Nagydíj (Grand Prix) feladattal kezdődik, ahol megállapítják a csapatbajnokság győzteseit. A Nagydíjban az első 25 helyen végzett versenyzők még egy feladatot lovagolnak, a Különleges Nagydíjat (Grand Prix Special), mely rövidebb program, és nagyobb hangsúlyt kap benne a piaff és passzázs. Az ennek a számnak az első 13 helyezettje a Nagydíj Kűrrel (Grand Prix Freestyle) folytatja a versenyzést. A Nagydíj Kűrt először az 1996. évi olimpián lovagolták. A kűr feladatait minden egyes lovas a megadott szigorú irányelvek figyelembevételével maga állítja össze, és egyéni zenére lovagolják. Ezen versenyek eredményei alapján állapítják meg az egyéni helyezéseket, és ítélik oda az érmeket.

A díjlovagló feladat viszonylag változatlan maradt, kivéve hogy a farat be már nem része a Nagydíjnak és a Különleges Nagydíjnak.

Lovastusa (Military) az olimpiai játékokon[szerkesztés]

1912-ben vezették be, a lovastusa versenyeken eredetileg csak aktív katonatisztek versenyezhettek (ebből adódott a Military, a sportág régebbi elnevezése), és ők is csak saját lovaikat, vagy katonai alakulatuk lovait lovagolhatták.

1912-es stockholmi olimpia[szerkesztés]

A verseny 5 napig tartott. Az első nap volt a állóképességi próba, mely 55 km (33 mérföld) utakon (melyet 4 óra alatt kellett teljesíteni, ami körülbelül 230 méter/perces iramnak felel meg), melyet közvetlenül követett egy 5 km-es Terepakadályok (cross-country) szakasz 333 méter/perces irammal. Hibapontokat adtak az alapidő túllépésért, de nem jutalmazták a táv gyorsabb teljesítését.

A második nap pihenő-nap volt, mielőtt a lovakat a gyorsasági próba elé állították a harmadik napon, ez volt a steeplechase szakasz, ahol 3.5 km-en 10 egyszerű akadályt kellett átugrani, ezt 600 méter/perces iramban kellett teljesíteni.

A negyedik nap volt az ugró próba ("Díj Ugratás"), melynek keretében 15 darab legfeljebb 1.3 méter magasságú és 3.0 méter szélességű akadályból álló pályát kellett teljesíteni.

Az ötödik napon volt a díjlovagló feladat ("Díj Lovaglás"), amely hasonló volt, mint az egyéni díjlovagló feladat ugyanabban az évben, azzal a különbséggel, hogy a lovaknak nem kellett sem nyolcasokat, sem ugrásváltásokat, sem ugró, sem engedelmességi feladatokat végrehajtani, mint ahogy azt a díjlovaktól megkívánták.

A lovaknak legalább 79.8 kg (176 font) tömeget kellett hordozniuk, és nagykantárt kellett viselni. A lovasok előírt öltözete a nem hivatalos egyenruha volt.

1920-as antwerpeni olimpia[szerkesztés]

Jelentős formai változtatásokat vezettek be az 1920. évi olimpiára, melyek közül a legjelentősebb a díjlovagló feladat elhagyása volt. 8 ország 25 lovasa versenyzett.

A lovak az első napon a 45 km-es utak és ösvények szakasszal kezdtek, melyet 3.5 óra alatt kellett teljesíteni. Ezt követte az 5 km-es terepakadályok (cross-country) szakasz, 18 darab 1.1-1.15 méter magas akadállyal, ahol az időhatár 12.5 perc volt.

A második napon még egy 20 km-es utak és ösvények szakaszt kellett 1 órás alapidővel teljesíteni. Utána a lovak állatorvosi vizsgálaton vettek részt, ahol a sántaság vagy kimerültség kizárást vont maga után. Ezt követte a 4,000 méteres, 550 méter/perces iramú steeplechase. Az előző év gyakorlatától eltérően, a sebességet jutalmazták, a 600 méter/perces iramért 1/2 pont, a 650 méter/perces iramért 1 pont járt (A bónusz pontok ezen rendszerét 1971-ben szüntették meg). Minden másodperc időtúllépésért 1 büntetőpontot adtak. Egy új szabályt is bevezettek, mely szerint kizárást vont maga után a három ellenszegülés, a pálya elhagyása, illetve a bukás.

Az ugró feladat 18 legfeljebb 1.25 méter magas akadályból állt, a pálya hossza 1150 méter volt. Az alapidő 3 perc volt, és itt is megtakarított másodpercenként 1/2 ponttal jutalmazták a sebességet, az idő túllépésért pedig másodpercenként 1/4 büntetőpont járt. A mai díjugrató feladatoktól eltérően néhány akadályt többször is meg kellett ugrani, minden alkalommal más részét az akadálynak. A lovasok büntető pontokat kaptak az ellenszegülésekért, kitörésekért, esésekért és pályatévesztésért.

Az előírt tömeget csökkentették 75 kg-ra (165 font), ami évtizedeken át ennyi is maradt. A lovasok viselhettek sötét vagy "rózsaszín" lovagló kabátot is a nem hivatalos egyenruha helyett. Minden lovasnak fehér lovagló nadrágot és bársony kalapot kellett viselni.

1924-es párizsi olimpia[szerkesztés]

Az 1924. évi olimpiai játékokon ismét változtatásokat vezettek be, melyekkel kialakult a verseny mai formája. 13 ország 44 versenyzője vett részt a küzdelemben.

A nevezők nagy száma miatt a Díjlovaglás lebonyolítása két napot vett igénybe. A díjlovagló feladatot 20x60 méteres nagy négyszögben kellett lovagolni, és új, 10 perc 30 másodperces időhatárt vezettek be. A lovasoknak be kellett mutatni a lépés, a "rendes" (munka) ügetés (mind könnyű, mind tanügetés), a "lassú" (összeszedett) ügetés, a nyújtott ügetés, valamint a "rendes" és nyújtott vágta jármódokat. Ezen kívül a feladat tartalmazott kisköröket, megállást, hátralépést és ellenvágtát. Az új szabályok szerint kötelező volt a nagykantár, de tilos a martingál, lábvédők (fáslik), vagy segédszárak használata. A lovasok a bársony kalap (cilinder) helyett viselhettek kobakot is (a vadászlovaglásokon is viselt "hunting hat").

A 3. nap terepverseny (cross-country) versenyfeladata hasonló volt a mai "négyszakaszos terepterhelésű" versenyhez, és egy valódi állóképességi próba volt, melynek ideje 2 óra 1 perc 47 másodperc volt. Öt szakaszból állt. Az A szakasz a 7 km-es "Utak és ösvények" 240 méter/perces irammal, melyet a B szakasz követett, a 4 km-es steeplechase 550-600 méter/perces irammal, majd a C szakasz ismét egy "Utak és ösvények" 240 méter/perces irammal, 15 km-es távon. Ezután következett a D szakasz, a 8 km-es Terepakadályok (cross-country) szakasz, ahol az előírt iram csak 450 méter/perc volt. A mai gyakorlattól eltérően, a lovasnak még 2 km sík vágta szakaszt is kellett lovagolnia 333 méter/perces irammal (ez volt az E szakasz, melyet 1967-ben töröltek el).

A 4. napon tartották a Díjugrató vizsgát.

1928-as amszterdami olimpia[szerkesztés]

Ez az olimpia néhány apró változtatástól eltekintve hasonlóan zajlott mint az 1924. évi olimpia. Díjlovaglásban az alapidőt 11 percre növelték, és a versenyzők másodpercenként 2 pontot veszítettek az alapidő túllépése esetén. A Terepversenyben a steeplechase iramát 550-ről 600 méter/percre növelték. A díjugrató versenyszám szabályait úgy változtatták, hogy a pálya 12 akadályt tartalmazzon, melyet 375 méter/perces iramban kellett teljesíteni, az alapidő túllépést pedig másodpercenként 1/2 ponttal büntették.

A verseny formája és szabályai viszonylag változatlanok maradtak az 1932. évi olimpiai játékokon is.

1936-os berlini olimpia[szerkesztés]

A berlini játékokon a lovak védelme érdekében néhány új szabályt hoztak, többségében a teljesítményfokozó illetve módosító szerek használatáról, különös tekintettel a stimulánsokra és nyugtatókra. Ezen felül kizárták a versenyből azokat a lovakat, amelyek a terepverseny után kimerültek vagy sánták voltak.

A minimum 75 kg-os (165 font) előírt teherre vonatkozó előírást, mely korábban a lovastusában minden lovaglásra vonatkozott, most a díjlovaglás esetében feloldották, a díjugratás és a terepverseny tekintetében viszont érvényben maradt. A díjugratás eredményét úgy súlyozták, hogy az sokkal kevésbé befolyásolja a végeredményt, mint a terepverseny.

50 lovas versenyzett a lovastusa versenyen, de csak 27 tudta befejezni, legfőképpen a terepverseny egy bizonyos terep akadálya következtében (lásd: Lovaglás az 1936. évi nyári olimpiai játékokon).

1948-as londoni olimpia[szerkesztés]

Az 1948. évi játékokon 46 induló volt, többek között Argentína, Portugália és Brazília. A díjlovagló feladat most tartalmazta az ügetésben végrehajtott féloldalazást. A Terepverseny távjait csökkentették 22 km-re az Utak és ösvények, 3.5 km-re a steeplechase és 8 km-re a Terepakadályok szakaszának esetében (Terepverseny összesen: 33.5 km).

Olimpiák az 1990-es évekig[szerkesztés]

Az olimpiai játékokon a lovastusa 1952-től 1996-ig a verseny lebonyolítását és szabályait tekintve nem sok változást mutatott. A díjlovaglásban bevezették az egyszeri lebegő-ugrásváltást.

A terepverseny szintén változott egy kicsit. A steeplechase iramát növelték 690 méter/percre. A terepakadályok szakasz 2 km-rel rövidebb lett és 32-34 darab legfeljebb 1.2 méter magas akadályból állt, amit a megnövelt 570 méter/perces iramban kellett lovagolni. Ezen felül a díjugratásnál az előírt 75 kg-os (165 font) terhelést csökkentették 70 kg-ra (154 font) az 1996. évi játékokra, majd 2 évvel később teljesen el is törölték.

1952-től nők is indulhattak a lovas versenyszámokban. Ennek ellenére, a lovastusában ez csak az 1964. évi tokiói olimpián következett be, ahol Helena du Pont volt az első nő, aki országát, - az ő esetében az Amerikai Egyesült Államokat - képviselte.

Az 1996. évi játékok volt az, ahol először próbálták ki a lovaknak a terepakadályok szakasz után való hűtését célzó új módszereket, melyek között szerepelt a permetező ventilátor használata is. A C szakasz után bevezettek még egy pihenőt, hogy biztosítsák a lovak megfelelő lehűlését. Szintén ez idő tájt végeztek egy kiterjedt vizsgálatot, melyben az olimpiai játékokon szereplő lovaknál tanulmányozták a hőmérséklet hatását és a különböző hűtési módszereket. Ezek a tanulmányok sok értékes információt szolgáltattak, lelepleztek számos mítoszt, és eredményei a lovastársadalom hasznára váltak a lovastusa világán kívül is. Ez volt az első alkalom, ahol az olimpiai játékokkal kapcsolatban kiterjedt állatorvosi tanulmányt folytattak.

2004-es athéni olimpia[szerkesztés]

A hagyományos Terepverseny, a "klasszikus forma" részei az Utak és ösvények (A és C szakaszok), a steeplechase (B szakasz), és a Terepakadályok (cross-country) (D szakasz). A 2004. évi olimpián bevezették a "rövid formát", elhagyván az A, B és C szakaszokat a Terepversenyből. Ennek a célja az volt, hogy csökkentsék az olimpiai szintű verseny megrendezéséhez szükséges terület nagyságát, nehogy a NOB kihagyja ezt a sportágat az olimpiai játékok programjából. Ezt a formát a sportág számos résztvevője bírálta, de most már minden szinten ezt tekintik a versenyszám "sztenderd" formájának.

Díjugratás az olimpiai játékokon[szerkesztés]

1900-ban a Díjugratás versenyszám nyitott volt mind a katonai mind pedig a nem katonai lovasok és lovaik számára, kivéve a katonai iskola lovakat. Ma már mindkét nem résztvevői indulhatnak bármilyen lóval.

A pályák is jelentős mértékben változtak. Régebben az akadályok inkább természetes akadályok voltak, mint azok a fényesre festett rudak, melyek a mai szabványt képviselik. Az akadályok kisebbek voltak, és a pályák nem voltak ennyire technikásak.

1912-es stockholmi játékok[szerkesztés]

8 ország 31 lovasa versenyzett. Minden csapat 4 lovasból állhatott 2 tartalék lovas lehetett, és a csapat eredményét a 3 legjobb lovas eredményéből számították. 6 lovas indulhatott az egyéni versenyben, ahol 3 tartalék lovas lehetett.

A pálya 15 akadályból és 29 erőkifejtésből állt, mivel sok akadályt többször is meg kellett ugrani, ami ma már nem megengedett. A legnagyobb magasság 1.4 méter (4.7 láb) volt, a vizesárok legfeljebb 4 méter (7.3 láb) széles lehetett. A pálya melyet 400 méter/perces iramban kellett végiglovagolni, tartalmazott még árkot, kőfalat, korlátot, sövényt és triplebar-t is.

A pontozás nagymértékben különbözött a maitól, ugyanis a lovasoknak megszerezni kellett a pontokat. Minden ugrás 10 pontot ért, és a lovasok a különféle engedetlenségek és hibák következtében veszíthettek pontokat:

  • Ellenszegülések:
  • -2 az első,
  • -4 a második,
  • -8 a harmadik,
  • kizárás a negyedik ellenszegülésért
  • A ló és lovas bukása:
  • -4
  • Csak a lovas bukása:
  • -6
  • A ló koccolja az akadályt:
  • -1
  • Verőhiba:
  • -2 ha a hátsó,
  • -4 ha az első vagy első és hátsó lábbal veri
  • Belépés széles akadálynál:
  • -1 ha a hátsó láb érinti a vonalat,
  • -2 az első láb érinti a vonalat,
  • -2 ha a hátsó láb vonalon belül érinti a talajt,
  • -4 ha az első láb vonalon belül érinti a talajt
  • Alapidő túllépés:
  • -2 minden 5 másodpercnyi időtúllépésért
  • Pályatévesztés:
  • kizárás

A lovastusához hasonlóan, minden lónak legalább 75 kg (165 font) tömegű terhet kellett vinnie. A lovasoknak nem hivatalos egyenruhát kellett viselni, ha katonatisztek voltak, és fekete vagy "rózsaszín" kabátot bársony kalappal vagy kobakkal, ha civilek voltak.

1920-as antwerpeni és 1924-es párizsi olimpiák[szerkesztés]

Az 1920. évi játékok pályája 800 méter hosszú volt 14 akadállyal, melyek mindegyike 1.3-1.4 méter magas volt. A vizesárok legfeljebb 4 méter széles volt. 6 ország 25 lovasa versenyzett.

A pontozás változásai:

  • A ló és lovas bukása:
  • -8
  • Csak a lovas bukása:
  • -4
  • Verőhiba:
  • első lábbal -2,
  • hátsó lábbal -1.
  • Belépés:
  • A vonal érintését nem büntették.
  • Hátsó láb belépése -1,
  • első láb belépése -2.
  • Pályatévesztés:
  • -2

Az 1924. évi párizsi olimpia hasonló volt az antwerpeni olimpiához, kivéve hogy a pálya 15 akadályból állt. 11 ország 34 lovasa versenyzett.

1928-as amszterdami olimpia[szerkesztés]

46 lovas 16 nemzet képviseletében versenyzett egy 16 akadályból álló pályán.

Az eredményt módosító tényezők voltak például a következők:

  • Alapidő túllépés:
  • -1/4 pont másodpercenként
  • Ellenszegülés vagy kitörés:
  • első engedetlenség -2,
  • második engedetlenség -6,
  • harmadik engedetlenség kizárás.
  • Verőhiba:
  • első lábbal -4,
  • hátsó lábbal -2
  • Belépés:
  • hátsó láb belépése -2,
  • első láb belépése -4
  • A lovas és ló esése:
  • -6
  • Csak a lovas esése:
  • -10
  • Pályatévesztés:
  • -2

1932-es Los Angeles-i olimpia[szerkesztés]

Az első világháború utóhatása és a tengerentúli szállítás költségessége miatt csak négy ország 11 lovasa versenyzett (Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Japán, Svédország). A 18-akadályos pálya 20 erőkifejtést igényelt. Az ugrások maximális magasságát 1,4-ről 1,6 méterre (5,3 lábra), a vizesárok maximális szélességét pedig 4 méterről 5 méterre (16,5 lábra) növelték meg.

1936-os berlini és 1948-as londoni olimpiák[szerkesztés]

18 nemzet lovasai versenyeztek a 17 akadályos pályán az 1936. évi játékokon, és az arany- és bronzérmeket egyszeri összevetés eredménye alapján ítélték oda. A pálya 20 erőkifejtést igényelt, tartalmazott egy keskeny kaput, nyitott árkot, dupla oxert és falat is.

Minden szabály ugyanaz maradt, kivéve a következőket:

  • Ellenszegülés vagy engedetlenség:
  • első ellenszegülés -3,
  • második ellenszegülés -6,
  • harmadik ellenszegülés esetén kizárás
  • Verőhiba:
  • -4 (függetlenül attól, hogy melyik lábbal történt)
  • Belépés:
  • -4 (függetlenül attól, hogy melyik lábbal történt)

Az 1948. évi londoni olimpián 15 ország 44 lovasa versenyzett, beleértve az első alkalommal részt vevő Brazília, Írország, Dánia, és Finnország versenyzőit is.

Forma, pályák és pontozás napjainkban[szerkesztés]

A mai olimpiai díjugrató versenyek formája 5 fordulós.

  • 1. forduló: az első minősítő (kvalifikációs) forduló az egyéni versenyben. Továbbá minden csapat összevont legjobb 3 eredménye (legkevesebb hibapont) határozza meg a csapatverseny indulási sorrendjét. A pálya előírt irama 400 méter/perc.
  • 2. és 3. forduló (Nemzetek Kupája (Prix de Nations)): ezen fordulók eredménye határozza meg a csapat helyezések (és érmek) sorsát. Legfeljebb 4 lovas lehet csapatonként, és közülük a legjobb három eredménye számít bele a csapatpontszámba. A két forduló pályája nem azonos, de mindkettő előírt irama 400 méter/perc. A 2. forduló legjobb 8 nemzete indulhat a Csapat Érem Döntőn (Team Medal Final (3. forduló)). A legkevesebb büntetőponttal rendelkező csapat kapja meg az aranyérmet. Ha döntetlen alakul ki bármelyik érem esetében, akkor az érintett csapatok minden tagja összevetésben vesz részt. Ezen túlmenően a 2. és 3. forduló eredményei beleszámítanak az egyéni versenybe is. AZ 1. és 2. forduló összesített eredményei alapján választják ki a legjobb 50 lovast, akik részt vesznek a 3. fordulón.
  • 4. és 5. forduló (egyéni döntő): A 4. fordulón a 3. forduló utáni legjobb 35 lovas vesz részt. Azonban országonként legfeljebb 3 lovas juthat tovább, így ha egy országból 4 lovas minősült, akkor az adott ország csak a három legjobb lovasát küldheti. A 35 lovas ismét tiszta lappal (0 büntető ponttal) indul. Az érmeket a legkevesebb hibaponttal rendelkező legjobb 3 lovas kapja, és ha az érmek szempontjából döntetlen alakulna ki, akkor az érintett lovasok között összevetést tartanak.

A mai pályák akadályainak legnagyobb megengedett magassága 1,6 méter (5,3 láb) maradt. Az oxerek szélessége legfeljebb 2 méter (6,7 láb) lehet, a triplebáré pedig 2,2 méter (7,2 láb). A vizesárok maximális megengedett szélességét 4,5 méterre (14,9 láb) növelték. A pálya teljes hossza csak 500-600 méter, rövidebb, mint a korábbi években.

A pontozás egyszerűbb, és büntetőpontrendszerré alakult, az egyes lovasoknál felmerülő hibapontokkal. 4 hibaponttal sújtják a verőhibát, vagy ha a ló a vízbe vagy annak szélére érkezik. Az első ellenszegülés 4 hibapontot ér, a második pedig kizárást. A ló vagy lovas bukása szintén kizárást eredményez.

A Lovas versenyszámok színhelye[szerkesztés]

Néha a lovas versenyszámokat fő olimpiai játékok színhelyétől távolabb rendezték meg. Ez történt az:

  • 1956. évi olimpián: Ausztrália szigorú karantén előírásai miatt a lovas számokat Stockholmban, (Svédország), és nem Melbourne-ben, Ausztrália tartották.
  • 2008. évi olimpián: A lovas rendezvényeket Hongkongban, és nem Pekingben, a Pekingben előforduló ló megbetegedések nagy száma miatt. Hongkongot a (lóverseny ágazata védelmében létrehozott) magas szintű lovakra vonatkozó karantén szabályozása miatt választották alternatív helyszínként, és ezért tekinthették biztonságos helyszínnek a sportlovak számára. Továbbá már eleve rendelkeztek néhány lovas létesítménnyel a városban, ami csökkenthette a verseny rendezésének a költségeit.

Szabályok[szerkesztés]

Korra Vonatkozó Előírások

A FEI szabályai előírják, hogy a lovasoknak legalább 18 évesnek kell lenniük. Minden lónak legalább 7 évesnek kell lennie. Nincs az életkorra vonatkozó felső korhatár megszabva.

Lovak és Lovasok Száma

A ló/lovas párok kvótái változnak a játékok és szakágak között. Jelenleg, minden Nemzeti Szövetség 4 lovast nevezhet az ugró csapatba (melyből az egyik tartalék), 5-öt a háromnapos verseny csapatába (itt nincs tartalék), és 3 lovast a díjlovas csapatba.

Dopping Szabályok

A gyógyszerekkel történt nagyszámú visszaélés miatt, dopping szabályokat vezettek be a lovak számára az 1972-es müncheni olimpián (bár ott nem végeztek dopping vizsgálatokat a játékok alatt). Jelenleg nagyon szigorú szabályok írják elő, hogy a lovas versenyszámok ló-atlétáinak milyen gyógyszerek adhatók.

Állatorvosi Vizsgálatok

Az olimpián a játékok megkezdése előtt minden lónak részt kell venni állatorvosi vizsgálaton, hogy meggyőződjenek a lovak jó egészségi állapotáról, és arról hogy nem hordoznak betegséget. Állatorvosi vizsgálatokra a játékok alatt is sor kerülhet.

Összesített éremtáblázat[szerkesztés]

Versenyszámok[szerkesztés]

Versenyszámok 96 00 04 08 12 20 24 28 32 36 48 52 56 60 64 68 72 76 80 84 88 92 96 00 04 08 12 16 20 Összesen
Díjugratás, egyéni 25
Díjugratás, csapat 24
Lovastusa (Military), egyéni 24
Lovastusa (Military), csapat 24
Díjlovaglás, egyéni 24
Díjlovaglás, csapat 20
Lovaspóló 5
Lovastorna (Voltízs), egyéni 1
Lovastorna (Voltízs), csapat 1
Magasugró 1
Távolugró 1
Versenyszámok száma 0 4 0 1 5 8 6 6 6 6 6 6 6 5 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 10[j 1]
Évek 96 00 04 08 12 20 24 28 32 36 48 52 56 60 64 68 72 76 80 84 88 92 96 00 04 08 12 16 20 25

Résztvevők nemzetek szerint[szerkesztés]

Nemzet 96 00 04 08 12 20 24 28 32 36 48 52 56 60 64 68 72 76 80 84 88 92 96 00 04 08 12 16 20 Összesen
Amerikai Virgin-szigetek Amerikai Virgin-szigetek (ISV)       1 1 1 1 4
Argentína Argentína (ARG)       3 9 6 7 9 8 8 9 7 4 4 1 4 1 14
Ausztrália Ausztrália (AUS)       4 4 7 7 4 7 9 10 5 11 14 8 12
Ausztria Ausztria (AUT)       2 3 8 2 5 1 5 4 1 4 2 5 5 3 9 2 16
Azerbajdzsán Azerbajdzsán (AZE)       1 1
Belgium Belgium (BEL)   4     4 18 11 9 3 3 2 4 4 3 1 8 6 6 9 3 17
Bermuda Bermuda (BER)       1 2 3 1 1 1 1 7
Bolívia Bolívia (BOL)       1 1 1 3
Brazília Brazília (BRA)       6 4 3 3 1 3 3 4 4 6 9 11 9 10 14
Bulgária Bulgária (BUL)       2 3 3 2 4 5 4 11 1 3 1 11
Chile Chile (CHI)       2 9 1 3 3 4 2 1 8
Csehország Csehország (CZE)       1 1 2
Csehszlovákia Csehszlovákia (TCH)       11 9 9 2 1 5
Dánia Dánia (DEN)       4 1 3 4 6 5 6 4 3 3 3 4 7 3 6 5 4 17
Dél-afrikai Köztársaság Dél-afrikai Köztársaság (RSA)       3 1
Dél-Korea Dél-Korea (KOR)       1 2 7 10 5 4 1 7
Egyesült Arab Emírségek Egyesült Arab Emírségek (UAE)       1 1
Egyesült Államok Egyesült Államok (USA)   1     4 8 5 5 8 8 7 8 8 10 10 11 11 12 11 12 12 14 14 13 12 22
Egyiptom Egyiptom (EGY)       3 3 1 1 1 1 1 7
Ecuador Ecuador (ECU)       1 1
Fehéroroszország Fehéroroszország (BLR)       1 3 2
Finnország Finnország (FIN)       1 1 1 1 5 5 7 2 1 4 1 1 3 1 14
Franciaország Franciaország (FRA)   39     4 24 12 9 3 9 9 8 9 8 7 7 10 9 11 11 12 14 10 11 6 22
Fülöp-szigetek Fülöp-szigetek (PHI)       1 1 1 3
Görögország Görögország (GRE)       1 7 2
Guatemala Guatemala (GUA)       3 1 1 1 4
Hollandia Hollandia (NED)       1 5 8 3 9 5 3 1 7 7 3 8 12 8 8 8 8 17
Holland Antillák Holland Antillák (AHO)       1 1 2
Hongkong Hongkong (HKG)       3 1
Horvátország Horvátország (CRO)       1 1 2
Irán Irán (IRI)       1 1
India India (IND)       4 1 1 3
Írország Írország (IRL)       3 3 6 7 4 6 4 4 5 7 9 9 7 10 6 15
Jamaica Jamaica (JAM)       1 1
Japán Japán (JPN)       4 5 4 1 2 3 10 4 5 7 6 10 9 9 8 4 6 17
Jordánia Jordánia (JOR)       1 1 1 3
Jugoszlávia Jugoszlávia (YUG)       1 3 2
Kambodzsa Kambodzsa (CAM)       2 1
Kanada Kanada (CAN)       3 4 4 2 11 11 10 11 11 11 11 6 10 12 14
Kína Kína (CHN)       6 1
Kolumbia Kolumbia (COL)       4 3 2 1 1 1 6
Lengyelország Lengyelország (POL)       6 5 6 4 3 8 11 4 4 5 4 3 12
Liechtenstein Liechtenstein (LIE)       1 1
Magyarország Magyarország (HUN)       5 9 3 4 8 8 5 3 8
Mexikó Mexikó (MEX)       6 6 4 7 9 8 8 8 12 5 6 4 4 4 5 15
Nagy-Britannia Nagy-Britannia (GBR)       4 6 6 6 6 8 10 8 10 11 11 11 12 12 15 14 11 12 18
Németország Németország (GER)       13 8 9 8 12 16 14 13 12 9
Egyesült Német Csapat Egyesült Német Csapat (EUA)       9 9 10 3
NDK NDK (GDR)       7 7 2
NSZK NSZK (FRG)       11 11 11 14 13 5
Norvégia Norvégia (NOR)       3 5 6 6 2 4 1 1 1 4 10
Olaszország Olaszország (ITA)   2     10 5 5 6 6 4 6 7 7 7 8 9 4 8 5 12 14 7 8 6 21
Oroszország Oroszország (RUS)   2     7 2 3 5 5
Peru Peru (PER)       1 1
Portugália Portugália (POR)       4 3 3 8 9 7 9 2 3 1 5 2 1 1 3 15
Puerto Rico Puerto Rico (PUR)       2 2 1 1 1 5
Románia Románia (ROU)       5 6 6 7 7 1 6
Spanyolország Spanyolország (ESP)       4 6 7 6 6 8 3 4 4 4 8 8 13 11 4 2 16
Svédország Svédország (SWE)       17 22 12 9 6 9 9 9 9 10 3 5 1 8 4 12 13 9 11 12 20
Svájc Svájc (SUI)       9 9 6 4 7 9 8 6 6 11 4 8 8 7 11 8 9 5 18
Szaúd-Arábia Szaúd-Arábia (KSA)       3 4 2 4 4
Szovjetunió Szovjetunió (URS)       9 9 10 10 11 7 11 8 8
Egyesített Csapat Egyesített Csapat (EUN)       8 1
Thaiföld Thaiföld (THA)       1 1
Törökország Törökország (TUR)       4 6 6 3 4
Ukrajna Ukrajna (UKR)       4 1
Új-Zéland Új-Zéland (NZL)       1 3 1 5 8 6 6 7 10 9 10
Uruguay Uruguay (URU)       3 2 2
Venezuela Venezuela (VEN)       3 1 1 3
Nemzetek 5 10 8 17 20 6 21 17 25 29 29 20 18 27 23 11 30 32 35 30 37 38 42 69
Lovasok 60 62 89 97 113 31 127 103 134 158 159 116 125 179 135 68 157 182 215 217 195 203 194 2129
(1752 férfi,
377 nő)
Évek 96 00 04 08 12 20 24 28 32 36 48 52 56 60 64 68 72 76 80 84 88 92 96 00 04 08 12 16 20 23

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A lovaspóló, mint külön sportág nincs beleszámítva a lovaglás olimpiai versenyszámaiba

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Equestrian at the Summer Olympics című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Olympische Sommerspiele 1900/Reiten című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Bryant, Jennifer O. Olympic Equestrian, A Century of International Horse Sport. Lexington, KY: Blood-Horse Publications, 2008.
  • Volker Kluge: Olympische Sommerspiele. Die Chronik Teil 1. Athen 1896 – Berlin 1936. Sportverlag, Berlin 1997, ISBN 3-328-00715-6.
  • Karl Lennartz, Walter Teutenberg: Olympische Spiele 1900 in Paris. Agon-Sportverlag, Kassel 1995, ISBN 3-928562-20-7.
  • Bill Mallon: The 1900 Olympic Games. McFarland & Company, Inc., Jefferson, North Carolina 1998, CIP 97-36094.
  • The History of the Olympic Games. FEI. [2008. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 19.)