Lopott idő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lopott idő
(In time)
In Time Logo.png
A Lopott idő logója
Rendező Andrew Niccol
Producer Marc Abraham
Andrew Z. Davis
Amy Israel
Debra James
Kristel Laiblin
Eric Newman
Andrew Niccol
Műfaj akciófilm
sci-fi film
Forgatókönyvíró Andrew Niccol
Főszerepben Amanda Seyfried
Justin Timberlake
Cillian Murphy
Zene Craig Armstrong
Operatőr Roger Deakins
Vágó Zach Staenberg
Jelmeztervező Colleen Atwood
Gyártás
Gyártó Regency Enterprises
New Regency Productions
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Időtartam 109 perc
Költségvetés 40 millió USD[1]
Képarány 16:9
Forgalmazás
Forgalmazó USA 20th Century Fox
Magyarország InterCom
Bemutató USA 2011. október 18.
Magyarország 2011. október 27.
Korhatár USA PG-13
Magyarország 12 éven felülieknek
Bevétel 166 536 848 $[2]
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Lopott idő egy disztópikus science-fiction film Justin Timberlake, Amanda Seyfried, Cillian Murphy, Olivia Wilde, Alex Pettyfer, Johnny Galecki, és Vincent Kartheiser főszereplésével. A film írója, rendezője és producere is Andrew Niccol. A film az Egyesült Államokban 2011. október 18-án, Magyarországon 2011. október 27-én került a mozikba.

Alaptörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2161-re a genetikai fejlődés lehetővé teszi, hogy az emberek csak 25 éves korukig öregedjenek, ám azután mindössze 1 évet kapnak, így szükségük van arra, hogy több időt keressenek. A pénzt ez az új „életidő” váltotta fel, amely egyének között is átvihető: az emberek munkájukért időt kapnak fizetésként, vásárolni is idővel tudnak. Az emberek életéből hátralévő idő a bal alkarjukon jelenik meg folyamatosan változó implantátumként. Amint ez az idő lejár, az egyén egy utolsó szívdobbanással meghal. Az életekből hátralévő idő határozza meg a társadalom tagoltságát is. A szegények a daytoni gettóban élnek, és életük minden percéért kemény munkával kell megküzdeniük; ám a gazdagok a luxus városában, New Greenwich-ben élhetnek. Míg a szegények között a fiatalok vannak többségben, addig a gazdagok, 25 éves korukbeli kinézetükkel évszázadokig is élhetnek, és gyors, elektromos autókkal tehetik meg útjaikat.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 28 éves gyári munkás, Will Salas (Justin Timberlake) anyjával Rachellel (Olivia Wilde) él a gettóban. Egy napon, Will megmenti a 105 éves Henri Hamilton (Matt Bomer) életét, akit ki akartak rabolni egy bárban, ahol korábban vagyonával kérkedve mindenkinek italokat rendelt. Hamilton támadója Fortis (Alex Pettyfer), aki egy rablóbanda gengszter főnöke, és gazdag embereket foszt ki. Will biztonságos helyre menekül Hamiltonnal. Hamilton azt mondja Willnek, hogy „néhányak halhatatlanságáért sokaknak kell meghalnia”; mert az egy emberre jutó idő elegendő lenne egy teljes élethez, ám a gazdagok az időt felhalmozva akarják elérni halhatatlanságukat. Hamilton később azt is elmondja, hogy nem vágyik tovább az életre, mert „bár talán tested nem kopik el, de elméd igen. Akarjuk, szükségünk van a halálra.”

Később, aznap éjjel Hamilton saját idejéből 116 évet ad át Willnek, mindössze 5 percet hagyva magának, amit arra használ fel, hogy elmenjen, s egy híd párkányára üljön le. Will túl későn érkezik, hogy megmenthesse őt, s észreveszi, hogy egy közeli biztonsági kamera filmre vette mozgását, ezért elmenekül a területről. Az illetékes hatóságnak, az Időrendészetnek különböző elméletei vannak Hamilton halálára. Egy fiatal időrendész helyesen feltételezi, hogy Hamilton mindössze „kifutott idejéből”, más szóval megölte magát, de egy középkorú, tapasztalt időrendész, Raymond Leon (Cillian Murphy) meg van győződve arról, hogy egy daytoni lakos ölte meg.

Will egy buszmegállóban várja édesanyját, aki nem érkezik meg a busszal, mert nem volt elég ideje, hogy kifizesse szokásos buszjáratát, az árak hirtelen növekedése után. Will és anyja is futásnak erednek, de mire találkoznak, Rachelnek már alig néhány másodperce van hátra. Amint egymáshoz érnének Will anyja holtan esik össze fia ölében. Willnek eszébe jut, amit Hamilton mondott az időrendszer egyenlőtlenségéről, s megfogadja, hogy bosszút áll. Elhatározza, hogy New Greenwich-be megy, s hátralévő idejéből több mint egy teljes évet elhasználva átjut az összes időzóna-határon. Érkezésekor belép egy kaszinóba, ahol az időmilliomos Philippe Weisszel (Vincent Karheiser) és lányával Sylviával (Amanda Seyfried) találkozik. Will pókerpartit játszik Sylvia apjával, s nagyot kockáztatva, közel 1000 évet nyer el az időmilliomostól. Sylvia ezután meghívja a fiatalembert egy bulira, apja házába.

A kúriában Willt elfogja Leon, s ideje legnagyobb részét elkobozza. Ezután Will megszökik Sylviát túszul ejtve. Visszatér vele a gettóba. Fortis csapdát állít – szegeket rak az útra –, az autó defektet kap és lesodródik a töltésről a csatornamederbe, Sylvia és Will eszméletüket vesztik. Ekkor Fortis elrabolja – fél óra híján – Sylvia minden idejét, és Willnek is már csak percei vannak hátra, így kell menekülnie. Először felkeresik Borelt, akinek Will korábban 10 évet adott, ám csak Borel gyász-sújtotta feleségét találják meg, aki elmondja nekik, hogy férje „9 évet elvert piára, halálra itta magát”. Sylvia eladja ékszereit, csekély 2 napnyi összeget kapva értük. Miután menedéket találnak maguknak, Will felhívja Sylvia apját, 1000 éves váltságdíjat követelve tőle Sylviáért. Úgy rendelkezik, hogy az 1000 évet a daytoni Idősegély Szolgálatnak küldjék, s a gettó emberei között osszák szét. Leon beméri Will pozícióját a telefonhívás alapján, és azonnal Dayton felé indul.

A következő napon, ahogy készül, hogy elengedje Sylviát, észreveszi, hogy Weis nem adta meg a kért váltságdíjat, ám úgy dönt, függetlenül ettől elengedi a lányt. Föltűnik Leon és fegyvert fog Willre, ám Sylvia kisegíti őt: vállon lövi az időrendészt. Ezután Will ajándékba négy órát ad át Leonnak, hogy a lefegyverzett férfi ki tudjon jutni Daytonból, mielőtt „kifut az idejéből”. Will és Sylvia Leon autójával menekülnek el. Will azt mondja a lánynak, hogy még mindig van esélye „sértetlenül elsétálni”, ám Sylvia úgy dönt, hogy a férfi oldalán marad, azt mondva, hogy már nincs esély olyan életre, amilyet előtte New Greenwich-ben élt. Egymás után sorban rabolják ki az Időbankokat, időkapszulákat lopva onnan, amelyeket szétosztanak a szegények között, miközben tudják rengeteg évnyi „vérdíjat” tűztek ki a fejükre. Fortis végül másodszor is Will és Sylvia nyomára bukkan, és „időharcra” hívja ki Willt. Will uralja a harcot az édesapjától tanult technikával, legyőzi Fortist, elnyerve minden idejét miközben lelövi Fortis elképedő embereit, Fortis ideje elfogy, és meghal.

Will és Sylvia észreveszik, hogy minden erőfeszítésük hiábavaló, mivel a gazdagok könnyűszerrel drágábbá tehetik az életet a gettókban, hogy fenntartsák a jelenlegi helyzetet. Sikeresen ellopnak 1 millió évet egy időkapszulában Weis saját főhadiszállásáról, majd mindenféle ellenállás nélkül menekülnek, és végül elérik Daytont. Érkezésükkor Leon nekiütközik Will autójának, ám a férfi még képes odaadni az időkapszulát egy fiatal lánynak, aki elkezdi megosztani a kapszulában lévő időt az emberekkel. Leon végül utoléri Willt és Sylviát a városon kívül, és fegyvert szegez nekik. Will viccesen megkéri Leont, hogy a korábban kölcsönadott idejéből adjon egy kicsit, hogy kivégzésükig élhessenek, ám ekkor Leon észreveszi, hogy elmulasztotta feltölteni a saját idejét mielőtt utánuk eredt, és meghal. Willnek és Sylviának is már csak másodperceik vannak hátra az életükből. Will Leon autójához fut, elveszi annak rendelkezésre álló idejét, majd továbbad belőle Sylviának, másodpercekkel azelőtt, hogy a lány „kifutna idejéből” – ez a jelenet tükrözi Will anyjának halálát.

Will és Sylvia folytatja a bankok kirablását, a rendszer romba döntését célzó terveik részeként, 100 éves „vérdíjjal” a fejük fölött. Ezalatt a gazdagok az ugrásszerűen megnövekedett, gettókból érkező időzónaváltó embertömeggel próbálnak megküzdeni. A híradás megmutatja azt a gyárat, ahol egykor Will dolgozott, ami már nincs működésben, mert az emberek elhagyták. A film azzal a jelenettel ér véget, amint Will és Sylvia egy újabb – az eddigieknél nagyobb – bank kirablásának indulnak neki.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Plágiumgyanú[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. szeptember 15-én a The Hollywood Reporter szerint egy ügyvéd vádiratot nyújtott be Harlan Ellison a spekulatív fikció-író nevében, miszerint a film cselekménye az ő 1965-ös, díjnyertes rövid története a "Térj meg, Harlequin" mondta Vekker úr alapján készült.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kaufman, Amy: Movie Projector: 'Puss in Boots' to stomp on competition. Los Angeles Times. Tribune Company, 2011. október 27. (Hozzáférés: 2011. október 27.)
  2. In Time (2011). Box Office Mojo, 2011. december 22. (Hozzáférés: 2011. december 27.)