Lolita (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lolita
Rendező Stanley Kubrick
Producer James B. Harris
Alapmű Vladimir Nabokov: Lolita
Forgatókönyvíró Vladimir Nabokov
Főszerepben James Mason
Sue Lyon
Shelley Winters
Peter Sellers
Zene Nelson Riddle
Operatőr Oswald Morris
Gyártás
Ország Amerikai Egyesült Államok
Időtartam 152 perc
Forgalmazás
Bemutató USA 1962. június 12.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Lolita 1962-ben bemutatott fekete-fehér angol filmdráma. A filmet Stanley Kubrick rendezte Vladimir Nabokov azonos című regénye (Lolita) alapján.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész Magyar szinkron
Humbert Humbert James Mason Juhász Jácint
Lolita/Dolores Haze Sue Lyon Hámori Eszter
Charlotte Haze Shelley Winters Császár Angela
Clare Quilty Peter Sellers Gálvölgyi János

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Humbert Humbert a francia irodalomtanár felvételt nyert egy amerikai egyetemre. Még ősz előtt elutazik, hogy nyugodtan felkészülhessen. Nyári szállásra egy New Hampshire-i kisvárosba utazik. Itt találkozik Charlotte Haze-zel az özvegy háziasszonnyal. Amint körbe vezeti a lakáson megpillantja a nő koraérett kislányát: Dolorest. Első látásra beleszeret, ezért elfogadja a szobát. Ahogy telik az idő, Charlotte egyre jobban vonzódik Humberthez, aki azonban bánatára nem viszonozza érzését. Charlotte közli Humberttel, hogy lányát nyári táborba küldi. Humbert lesújtva fogadja a hírt. Miután összepakoltak és elmentek, a szobalány egy levelet ad át, amelyben Charlotte közli, hogy szereti Humbertet és megkéri a kezét. Humbert annak érdekében, hogy Lolita közelében lehessen, igent mond. Az esküvő után Charlotte közli Humberttel, hogy Lolitát a táborból egy bentlakásos iskolába küldi. Humbert már arra készül, hogy megölje a nőt. Amikor benyit a szobájába, meglátja, hogy Charlotte a naplóját olvassa, amelybe minden vágyát leírta. Charlotte teljesen kiborulva bezárkózik a szobába. Humbert lesiet a konyhába, hogy csináljon egy pohár italt. Szól a telefon és közlik vele, felesége meghalt. Humbert csodálkozik. Kimegy a zuhogó esőbe és meglátja a halott Charlotte-ot, akit elütött egy autó. Humbert ezután elutazik a táborba, hogy elvigye lányát. Lolita mit sem tud az anyja haláláról, ugyanis Humbert azt tudatja vele: anyja súlyosan beteg. A lepingville-i kórházba mennek, ám beesteledik, így egy hotelnél megállnak. Miután kivették a szobát és Lolita aludni tér, Humbert kimegy a teraszra és meglát egy különös férfit. A férfi beszélni kezd hozzá, de mindvégig háttal áll. Reggel Lolita ébreszti. Megemlíti, hogy játszottak a táborban egy játékot. Humbert csodálkozóva kérdi, hogy milyet. A lány megsúgja és megmutatja, hogyan kell játszani. Útközben Lolita telefonálni akar a kórházba. Humbert bevallja neki az igazságot. Este Lolita megígérteti Humberttel, hogy vigyázni fog rá. Amint letelik a nyár Humbert és Lolita Beardsley-be megy, ahol az az egyetem van, ahová Humbertet felvették. Ahogy telik az idő, Humbert egyre féltékenyebb lesz a lányra. Mikor megkérdi, hogy hol volt szombaton. Lolita azt felei zongoraórán. A lány megkéri, hadd játsszon az iskolai darabban, Humbert nem engedi meg. Este meglátogatja egy szemüveges alak, aki Dr. Zempf-nek az iskola pszichológusának mondja magát. Ráveszi Humbertet, hadd játsszon a lány a darabban. A bemutatón Lolita zongoratanárnője megemlíti Humbertnek, hogy lánya már két hete nem jár zongoraórára. Humbert haza hurcolja a lányt és kérdőre vonja. Az pedig anélkül, hogy válaszolna kisétál az ajtón. Humbert utána iramodik. Egy utcai telefonfülkénél talál rá. Lolita azt mondja, haza akart telefonálni, majd megkéri, hadd legyen úgy, mint régen, menjenek megint kocsival szerte az államokban. Humbert örömmel egyezik bele. Miközben szelik az országutakat, Humbetnek az az érzése támad, hogy valaki követi őket. Egyszer csak defektet kapnak. A lány ekkor rosszul lesz, kórházba kerül. Humbertet hajnalban telefon csöngés ébreszti. Egy férfi hang furcsa dolgokat mond és furcsa kérdéseket tesz fel. Humbert ezután a kórházba igyekszik, ám ekkor azzal a hírrel szembesül, hogy Lolitát elvitte a nagybátyja. Humbert dühben tör ki. Mikor megnyugszik, szomorúan támolyogva vezetik ki a nővérek és a doktorok. Eltelik négy év. Humbert egyszer csak levelet kap Lolitától, melyben közli vele, hogy férjhez ment, gyermeke lesz és hogy szükség lenne pénzre és ezért küldjön egy csekket. Humbert elutazik Lolitához egy revolverrel. Mikor faggatóra fogja a lányt, az bevallja, hogy az alak, aki elvitte és a másik három furcsa alak, akivel Humbert találkozott, Clare Quilty, a drámaíró volt. Humbert odaadja a pénzt és felkeresi Quiltyt. Quilty hiába próbál mentegetőzni, Humbert lelövi. A rendőrök elfogják. A börtönben hal meg, még mielőtt bíróságra kerülne.

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1963 - Oscar-jelölés - a legjobb adaptált forgatókönyv (Vladimir Nabokov)
  • 1963 - Golden Globe-jelölés - a legjobb drámai színésznő (Shelley Winters)
  • 1963 - Golden Globe-jelölés - a legjobb drámai színész (James Mason)
  • 1963 - Golden Globe-jelölés - a legjobb férfi epizódszereplő (Peter Sellers)
  • 1963 - Golden Globe-jelölés - a legjobb rendező (Stanley Kubrick)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]