Lojze Grozde
| Boldog Lojze Grozde | |
 | |
| költő és vértanú | |
| Születése | |
| 1923. május 27. Gorenje Vodale | |
| Halála | |
| 1943. január 1.(19 évesen) Mirna | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 2010. június 13., Celje, Szlovén eucharisztikus kongresszus Boldoggá avatta: Tarcisio Bertone bíboros |
| Sírhely | Assumption of Mary Church |
| Kegyhely | Szűzanya kegyhelye Zaplazon, Szlovénia |
| Ünnepnapja | május 27. |
| Jelképei | könyv, pálma, hóvirág |
| Védőszentje ennek | diákoknak, tanulóknak, költőknek |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boldog Lojze Grozde témájú médiaállományokat. | |
Lojze Grozde (szül. Alojzij Grozde) (Gorenje Vodale, 1923. május 27. – Mirna, 1943. január 1.) szlovén költő és vértanú.
Életpályája[szerkesztés]
Gyermekkora[szerkesztés]
Lojze Grozde a Gorenje Vodaléban született Mokronog mellett, a tržiščei plébánia területén, Dolenjska vidéken, Délkelet-Szlovéniában.
Marija Grozde Franc Udovčcsel folytatott kapcsolatából származó törvénytelen fia volt. Marija napszámosként kereste meg maga és fia számára a mindennapi kenyeret. Lojze négyéves volt, amikor anyja férjhez ment Franc Kovačhoz, aki azonban származása miatt nem kedvelte a fiút, ezért Lojze eleinte jobbára a rokonoknál élt. Mostohaapja később megenyhült iránta, mert a fiú nagyon jól tanult. Ily módon Lojze a szülőházában maradt, és nagynénje gondoskodott róla.
A négy alsó elemi osztály elvégzése után Ljubljanába ment. Ivanka nagynénje segítségével – aki ekkor a fővárosban a Pogačar családnál szolgált – és jótevői révén Lojze folytathatta tanulmányait. A Marijanišče nevű fiúkollégiumban lakott, a gimnáziumban kitűnő eredményeket mutatott fel.
Már ekkor elkezdett irodalommal, prózával és lírával foglalkozni, így osztálytársai között népszerű lett. A Katolikus Akció (Katoliška Akcija) nevű diákszervezet tagja és később vezetője lett, s a Mária Társulatnak (Marijina kongregacija) is buzgó résztvevője volt.[1]
A második világháborúban[szerkesztés]
A második világháború kitörését követően, s Szlovénia 1941-es elfoglalása után helyzete igencsak nehézzé vált, egyrészt mert az országot megszállva tartó tengelyhatalmak megtiltották a szlovén nyelv használatát, másrészt mert Jugoszláviában terjedtek a kommunista eszmék, amelyek ellenségüknek tekintették a keresztény egyházakat is az olaszok, magyarok és németek mellett. Lojze ezért sokkal többet foglalkozott a vallással.
Vértanúsága, megtalálása és temetése[szerkesztés]
A karácsonyi szünetben nem ment haza, mert azon a vidéken harcok dúltak, ezért a rokonságlátogatás nem volt egyszerű.[2] Bár Lojzét óva intették, úgy döntött, hogy az újévben hazamegy, s kért engedélyt is. Az útra szánkóval indult, és először Struge nevű községben lakó barátjánál szállt meg. Január 1-jén, pénteken, stičnai apátságban még szentmisén és szent áldozásban vett részt, aztán vonattal Ivančna Goricától Trebnjeig ment. Ott megtudta, hogy vonattal nem tud tovább utazni, mert a vasúti közlekedés megszakadt. Mirna faluig gyalog akart menni. Útközben egy kocsira kéredzkedett fel, de az első mirnai háznál két ott őrt álló partizán felszólította, hogy szálljon le a kocsiról,[3] és elkezdték kihallgatni. Találtak nála latin nyelvű misszált, Kempis Tamás Krisztus követése c. művét és Fatima Istenanyjának üzenetét. A közeli kocsmába vitték, és ott folytatódott a kihallgatása.[4] Grozdében az ellenség hírszerzőjét gyanították, amúgy pedig a gondolkodása révén, amit a nála lévő könyvek is bizonyítottak, automatikusan az ellenségüknek számított, ezért megkínozták és megölték. Az emberek közt elterjedt nemsokára a hír, hogy a partizánok, akik Mirnát elfoglalták, dőzsölve ünnepelték az újévet. Ám vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy nem kínozták meg.[5] A rettenetes kínzásról azonban beszámol az Grozdéról szóló rövid életrajz.[6] Hasonlóképpen Anton Strle életrajzában is megemlíti a kínzást. Úgy írja, hogy a férfi holtteste nem is volt eltemetve, és egy különleges šetnruperti bizottság a testén komoly bántalmazás nyomait fedezte fel.[7]
1943. február 23-án iskolások találták meg holttestét az erdőben. Ezután a szomszédos Šentrupertbe szállították, és ott jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. A harcok miatt nem tudták biztonságosan elvinni a tržiščei plébánia területére, hogy ott helyezzék örök nyugalomra, ezért a šentruperti temetőben temették el. Az ártatlan diák megkínzásának és meggyilkolásának híre hamar elterjedt az emberek között.
Boldoggá avatása Celje városában[szerkesztés]
Grozde halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a Ljubljanai főegyházmegye megkezdte az egyházi eljárást vértanúságának elismerésére és boldoggá (beatifikáció), majd szentté avatására (kanonizálás).[8] II. János Pál pápa első szlovéniai látogatása alkalmából[9] is említette és ezt mondta: Isten Szolgája Lojze Grozde csak egy a kommunizmus számtalan ártatlan áldozatának, akik magasra emelik a vértanúság pálmáját, mint kitörölhetetlen jelet és figyelmeztetést. Krisztus tanítványa volt. XVI. Benedek pápa pedig azt mondta, hogy a szentek nem a múlthoz tartoznak, hanem képviselik az Egyház és társadalom jelenét és a jövőjét. Tökéletesen megvalósították a szeretetet az igazságban, amely a kereszténység legnagyobb értéke, egyéniségük olyan, mint a prizmák, akik különböző árnyalatokban sugározzák az egységes fényt, amely Krisztus.
»Roma locuta – causa finita!« Róma elrendelte, az ügy befejezett!, mondja nehezen kivárt jelentés, amely május 19. szerdán, az Apostoli Nunciatúrán keresztül Szlovéniában jelentette a Novo mestó-i püspöknek Andrej Glavannak a boldoggá avatás posztulátorának, hogy Isten Szolgája Lojze Grozdét a boldogok sorába iktathatják.[10] Már 2010. március 27. megérkezett Rómából a hír, hogy a pápa jóváhagyta a dekrétumot Lojze Grozde vértanúságáról.[11] Ezzel megadatott az engedély az ünnepi boldoggá avatásnak vagy beatifikációnak, amely megerősíti, ahogy ezt Novo mestoról kérték Rómától június 13. a Szlovén Eucharisztikus kongresszuson Celjében. Lojze Grozde vértanút hivatalosan a 11. évközi vasárnapon, szentmise keretében avatták boldoggá. A pápa nevében a boldoggá avatási szertartást államtitkára, Tarcisio Bertone bíboros végezte.
»Grozdénak az Eucharisztia volt élete fénypontja.[12] Nem véletlen, hogy éppen az Eucharisztia ünneplésekor Celjén íratott be hivatalosan a boldogok mennyei sorába.« [13] Lojze eucharisztikusan töltekezett a néhai krki püspök által Anton Mahničnál.[14]
Költőként[szerkesztés]
Grozderől négyrészes úgynevezett „négy-logia” 1991-ben jelent meg. Slovenski mučenec Lojze Grozde.(Lojze Grozde szlovén vértanú) A könyv elején életrajza van, amely sok tanú kijelentése alapján, valamint egyéni tapasztalatok és emlékek alapján készült. Mindezeket nevelője a Marijanišče prefektusa, doktor Anton Strle, állította össze. Ez újranyomtatása annak az írásnak 1944 nyarán, más címen jelent meg.[15] A könyv megjelenése után a hatóságok öt évre börtönre ítélték. Ugyancsak megfosztották még három évre a polgári jogoktól.[16] Ebben az életrajzban Anton Strle, későbbi dogmatika tanár a Ljubljanai Teológiai Fakultáson, ezt állítja: "Lojzenak fájdalmat okoztak a bajok, amelyeket egymásután népünknek el kellett szenvednie a (polgár) háború idején. Mégis a kishitűségnek Lojze szívében nem volt helye, amit egyik barátja ír róla." Ezt fejezi ki a költemény is "Bolestni sonet" (Fájdalmas szonett) 1942-ből:[17]
Szlovénia, Szlovénia, én sebem!
Elfelejtett, lenézett és elárult,
Átadva az ellenségnek erőtlenül!
Véres kezek nyúltak utánad,
Hogy téged megszentségtelenítsenek, széttépjenek, s összezúzzanak -
Nyugodj szívem, nyugodj: Még él az Isten.
Janez Pogačar, aki Lojzekot személyesen ismertet, mert családjánál nagynénije Ivánka szolgált, megírta "Drobec spominov" (Apró emlékek), melyekben megerősíti, hogy Lojze nem akart fegyvert fogni és azért sok keserűséget kellett elszenvednie.[19]
Berta Golob történésznő előkészítette Grozde költeményeinek válogatását tematika szerint: hangulatkeltők, vallásosak és szerelmes versek. Róla, mint költőről, ír Kermauner író: "Grozde költeményeiben olyannak mutatkozik, mint amilyenek azt megírta Strle könyvében: Mladec Kristusa Kralja (Krisztus Király ifja). Grozde törekvése: nem költőnek lenni mint France Balantič: Grozde szent akar lenni. "[20] Hihetetlenül hasonlóak Balantič-el abban a sejtelemben, hogy a halál már nincsen messze. Előérzete volt, hogy fiatalon fog meghalni; az is, milyen módon, már korán kifejezte költeményeiben. Emlékezünk a negyedik osztályára[21] költeménye "Utrinek" (Hullócsillag):[22]
Lent áll a fa,
Kihalt és mezítelen;
Az utolsó levél róla
Most hullik a talajra
Visszatér a földbe.
Úgy tűnik –
Nekem szól:
"Hamarosan utánam,
Lehet, hogy még ez éjjel,
Elmész te is."
Lojze Grozde – a béke szimbóluma[szerkesztés]
Taras Kermauner kísérőbeszédében Anton Strle az életrajzához (aki szintén a szentek jelöltjei között van) Grozde-ról feljegyzi:[24]»Grozde egyesíti Irenej Friderik Baraga apostoli buzgóságát, Janez Frančišek Gnidovec aszkézisét és szenvedését, Boldog Anton Martin Slomšek szervezőképességét... Jelképezi a vértanúságot, amit elszenvedtek a keresztények és katolikus Szlovénok a második világháborúban és azután is hitük miatt... Érdemes felfigyelni hősiességére. Kellene az ő személyiségé sorozni azok a (partizán) hősök közé, akiket annyi éven át előretoltak, mint példaképet. Napjainkban ilyen példaképekre van szükségünk, mint amilyen ember volt Grozde – vértanú, szent. Nem agresszív katonaember, aki azt gondolja, hogy Istent fegyverrel és más vérével dicsőítheti. Bátorkodom kiemelni, hogy Grozde a legnagyobb fiatal Szlovének közé tartozik; hogy éppen az ő megtartása irányadó és tartalmilag a legtöbbet éri. « [25]
Film és TV[szerkesztés]
- [1] Moj glas zliva se v prošnjo (Az én hangom összeforr egy könyörgésre) Documentum-előadás – Dokumentumfilm az RTV-én Szlovénia-1, Első program. Beszélnek: belgradi érsek Stanislav Hočevar, Miha Žužek jezsuita és a többiek.
Képgaléria[szerkesztés]
-
Šentrupert Szent Emmától származó gótikus templomával 1000 körül. -
Mirna falu Dolenjska délkeleti szlovén vidékén. -
Celje város Szent József dombból.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Anton Pust, Zdravko Reven, Božidar Slapšak, Palme mučeništva: Ubiti in pomorjeni slovenski duhovniki, redovniki in bogoslovci in nekateri verni laiki (Meggyilkolt szlovén papok, szerzetesek és teológusok), Celje, Mohorjeva družba 1995.
- ↑ Abban az évben tragikus körülmények között több keresztény hívő és lelkész meghalt a kommunisták keze által. A szalézi könyvecske 1943. évi száma is beszámol erről (Duhovni koledarček (1944), szerk.: Gregor Mali plébános, Ljubljana, Knjižice, 239/240 sz. 1943. december 1.). A 14 vértanú számára, akiket a kommunisták 1942-ben megkínoztak és megöltek, indult a boldoggáavatási eljárás.
- ↑ Lado Kocijan, a Matija Gubec partizánalakulat volt parancsnoka azt mondja, hogy ezek a Tone Tomšič partizánalakulat tagjai voltak (Mladina.si, 13. sz. 2010. május 22. →(Ne)preverjeni mučenik
- ↑ A veszélyes helyzetet bizonyítja az a tény is, hogy három órával előbb Mirnában agyonlőtték Janez Hočevar teológust, aki szüleit és rokonait a közeli Šentrupert faluban szerette volna meglátogatni.
- ↑ A fent említett Lado Kocijan azt meséli, hogy partizánbíróság Grozdéban ellenséges hírszerzőt vélt, és ezért ítélték halálra. Koholmánynak tartja, hogy úgy kínozták meg, hogy a bőrt a talpáról lehúzták, a nyelvét és az ujjait is kivágták. A partizánok a holttestét túl sekélyen hantolták, így elképzelhető, hogy némely sebet az állatok okozták. »Nem is volt kínzás…« – állítja tehát egy veterán harcos. (Mladina.si, 2010. május 22.)
- ↑ „1942. karácsonyán idejében elindult Dolenjsko vidékére édesanyja és rokonai látogatására. Haza viszont nem ért. Mirnában a kommunisták elfogták, két órán keresztül kegyetlenül kínozták, végül megölték. A jelentések azt bizonyítják, hogy a kínzást türelmesen viselte el.” (Duhovni koledarček, 1944).
- ↑ Anton Strle: Slovenski mučenec Lojze Grozde, Ljubljana 1991. 121.– 129. Krona pravice (2 Tim 4,8). Dr. Anton Strle első kiadása Mladec Kristusa Kralja (A Krisztus Király ifja), Ljubljana, 1944.
- ↑ Anton Pust, Zdravko Reven, Božidar Slapšak, Palme mučeništva: Ubiti in pomorjeni slovenski duhovniki, redovniki in bogoslovci in nekateri verni laiki, Celje 1995, str. 367 - 368. A vértanúság pálmái: Megölt és agyonkínzott szlovén papok, szerzetesek, papnövendékek és hívő laikusok
- ↑ 1996. május 16-19.; volt Mariborban, Ljubljanában, Postojnában a fiatalokkal és személyesen a Brezje Mária kegyhelyen
- ↑ Igor Luzar: Celjski sad Grozdetovega zrna, Grozde magjának celjei gyümölcse, vö. Družina, szlovén katolikus hetilap, Ljubljana 2010. V. 30., szám 22)
- ↑ Ezen a napon ugyanis XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta a Szenttéavatási Kongregációnak a prefektusát, Angel Amata érseket, és megerősítette Grozde vértanúságának nyilvánosságra hozatalát.
- ↑ A szentmise a szentáldozással összekötve volt lelki életének a központja; mondhatjuk ez volt egész életének tudatos központja. Lelki életének a központjában, ahogy ezt maga állította össze utolsó lelkigyakorlata alkalmából 1942. július 24–28-áig jelszava: »A Szent Eucharisztia, életem napfénye!« Strle, Slovenski mučenec Lojze Grozde XIV. poglavlje: »Sonce življenja« Lojze Grozde szlovén vértanú XVI fejezet: »Élet napfénye,« 97. oldal
- ↑ Igor Luzar, idem, főoldal.
- ↑ Amikor is Mahnič 1896-ban Goricát elhagyván Krk szigetének a püspöke lett, naponta több órán át is szentségimádást végzett. Ezt ajánlotta a papoknak és híveknek is. Ezzel a szándékkal kezdte kiadni a szlovén és horvát papok részére Kurykta nevű nyomdájában (=régi elnevezése Krknek) havi lapját: „Sanctissima Eucharistia” Szent Eucharisztia mindkét nyelven írott cikkekkel; 1911-ben átnevezte „Svećenička Zajednica” Papi Közösség névre. Egyik bevezető cikke: „Naše sunce!” A mi Napfényünk! (SE VIII/1909, 1-4 oldal); más helyen a következőket mondja: „A Szentséges Eucharisztia napfénye minden hit titkának…” (SE V/1906 156s.)
- ↑ Mladec Kristusa Kralja (Krisztus Király ifja), Ljubljana 1944
- ↑ Prof. Anton Strle aki a könyvet Lojze Grozderől írta» kiérdemelt «öt év börtönbüntetést (1947-1952-ig) valamint a börtönbüntetés után még három év polgári jogoktól való megfosztást. (Družina 23, 2010. VI. 6., 24 oldal., Anton Štrukelj: Strle és Grozde)
- ↑ Slovenski mučenec Lojze Grozde, Ljubljana 1991, 68. oldal; a teljesen költemény a 187. oldalon van.
- ↑
Slovenija, Slovenija, ti moja rana!
Pozabljena, prezrta in izdana,
sovragu prepuščena brez moči!
Stegnile so krvave se roke,
da te oskrunijo, raztrgajo, zdrobe -
miruj, srce, miruj: Bog še živi. - ↑ Sötét felhők tornyosultak. Megkezdték az ártatlan emberek gyilkolását különösen Ljubljana környékén és Dolenjska vidékén. A tizenkilenc éves Lojze töpreng, hogy lelkiismeretében belekeveredjen e szörnyűségekbe, talán még fegyverrel is. Emlékszem, hogy testvérem kérdésére határozottan vissza utasítóan válaszolt: "Ez nem nekem való." "Akkor mire való vagy?" faggatta a nővérem. Lojze hallgatott. (Strle, Slovenski mučenec Lojze Grozde, 178).
- ↑ Slovenski mučenec Lojze Grozde, 166. oldal
- ↑ ma ez megfelelne a nyolcadik osztálynak az általános iskolában, akkor mindössze 14 éves volt.
- ↑ Strle ezt említi írásában a 114. oldalon cím nélkül, Berta Golob pedig címmel a 183. oldalon, vö.: Slovenski mučenec Lojze Grozde
- ↑
Spodaj je drevo,
mrtvo in golo;
zadnji list z njega
zdaj leti na tla:
vrača se v zemljo.
Pa se mi zazdi -
meni govori:
"Kmalu za menoj,
morda še nocoj,
šel boš tudi ti." - ↑ Anton Strle és Taras Kermauner, Lojze Grozde, Szlovén vértanú, Ljubljana 1991, 135. oldal Kermauner kísérő beszéde karakterisztikus alcíme rendelkezik: »Lojze Grozde – példaképe a mai Szlovénoknak«
- ↑ Anton Strle és Tine Pleško, Osmošolec iz Vodal, (A Vodali nyolcadikos), Ljubljana 2001.
Források[szerkesztés]
- Anton Strle: Mladec Kristusa Kralja (A Krisztus Király ifja) Ljubljana, 1944
- Dr. Anton Strle: Slovenski mučenec Lojze Grozde (Lojze Grozde, Szlovén vertanú) Ljubljana, 1991
- Anton Pust, Zdravko Reven, Božidar Slapšak, Palme mučeništva: Ubiti in pomorjeni slovenski duhovniki, redovniki in bogoslovci in nekateri verni laiki (Meggyilkolt és megölt szlovén papok, szerzetesek és teológusok és valamelyik hivő), Celje, Mohorjeva družba, 1995
- Anton Strle in Tine Pleško, Osmošolec iz Vodal (Anton Strle és Tine Pleško, A Vodali nyolcadikos), Ljubljana, 2001
További információk[szerkesztés]
- Skofija-novomesto.si Novo mesto püspökség honlapja, amely rendszeresen hírt ad Grozdéra vonatkozó eseményeiről
- Dnevnik.si Dnevnik.si – Szlovén baloldali hírlap
- Mladi.net Mladi.net – keresztény honlap
- Rtvslo.si Rtvslo.si
- Družina.si[halott link] Hetilap Družina rendszeresen értesít a boldoggáavatási eseményekről
- http://www.donbosko.si/celje/?q=node/375 Lojze Grozde rövid életrajza és boldoggáavatási pere szlovén nyelven.
- Newsaints.faithweb.com Archiválva 2011. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben – 47 szlovén vértanú, akik a második világháború idején, ill. utána haltak meg. Ugyanitt: Chira Sándor, Orosz Péter, ill. 76 pap és hívőtárs vértanúsága a Mukachevoi püspökségből.
- [2] Salezijanski vestnik (Szalézi értesítő). Az első boldoggáavatási postulator szlovén szalézi tartományfőnök és belgrádi érsek mag. Stanislav Hočevar volt.
- [3] Drinai vértanúk az "Isten szeretete leányai” társulatnak a tagjai voltak, inkább életüket, mint az erényt áldozták fel. 1941. december 15-én Csetnyikek csábították őket, de ők a Goražde laktanya első emeletéről ugrottak ki. Közülük ketten szlovének, egy osztrák, egy horvát és egy magyar volt (Bernardeta Banja, * 1912, június 17-én, Bjelovar melletti Veliki Grđevac-ban született). A vértanúsági per 1999-ben kezdődött és máig is tart.
- [4] Többnyelvű honlap a Drinai vértanúkról (angol, német, olasz, horvát, szlovén, portugál és lengyel nyelven)
- [5] Album a celjei boldoggáavatási szertartásról
- [6] Fotóalbum Dolenjsko vidékéről, melyről Lojze verseket írt, mivel ott élt, dolgozott és vértanúhalálát is itt szenvedte el.
- [7] Lojze Grozde, Dolenjsko, Ljubljana, Szlovénia. Fotóalbumok azon szlovéniai helyekről, ahol boldog Lojze Grozde élt, dolgozott és elhunyt
- Ökumenisches Heiligenlexikon:Alois Grozde (németül)