Literáty Ödön
| Literáty Ödön | |
 | |
| Született | 1847. február 5. Nagybégány |
| Elhunyt | 1887. december 12. (40 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | ügyvéd, országgyűlési képviselő |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1881. szeptember 26. – 1887. december 12.) |
| Iskolái | Pesti Királyi Tudományegyetem (–1867, jogtudomány) |
| Kitüntetései | Munkács díszpolgára (1888) |
| Halál oka | párbaj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Literáty Ödön témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tordai Finta Literáty Ödön (Nagybégány (Bereg vármegye), 1847. február 5. – Budapest, 1887. december 12.)[1] ügyvéd és országgyűlési képviselő.
Élete[szerkesztés]
Nagybégányban született, ahol apja, Literáty János, református lelkész volt. Jogi tanulmányait 1867-ben a pesti egyetemen fejezte be. Ezután Bereg vármegyében tiszteletbeli esküdtként szolgált. 1868-ban a magyar királyi pénzügyminisztériumnál lett segédfogalmazó. 1871-ben ügyvédi oklevelet szerzett, és a magyar királyi pénzügyigazgatóság mellett a kincstár jogügyeinek intézésével bízták meg. 1874-ben az állami szolgálatból kilépett és mint önálló gyakorló ügyvéd irodát nyitott Budapesten. Az 1881-84. évi országgyűlésen a mezőkászonyi kerületet képviselte. 1884-ben a munkácsi kerületben választották meg szabadelvű párti programmal. A budapesti ügyvédi kamarának választmányi tagja, a házban az igazságügyi bizottság tagja volt és mint előadó több ízben szerepelt. Párbajnak esett áldozatul, melyet sógorával, Pásztély Jenő fővárosi ügyvéddel vívott, akinek golyója halálra sebezte; 48 óra múlva 1887. december 12-én meghalt Budapesten. Felesége Kádas Etelka volt, aki közel 40 évvel élte túl férjét, 1926. október 8-án hunyt el Szekszárdon.[2]
A Beregnek munkatársa volt. Országgyűlési beszédei a Naplókban (1881-87.) jelentek meg.
1888. szeptember 9-én Munkács díszpolgárává választották.[3]
Munkája[szerkesztés]
- Munkácsy Mihály szülőháza emléktáblájának leleplezésekor 1882. március 3-án Munkácson tartott beszéd. Bpest, 1882.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A budapest-Kálvin téri ref. egyházközség halotti anyakönyve, 780/1887. folyószám.
- ↑ Szekszárdi állami halotti akv. 302/1926. folyószám.
- ↑ Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. december 11.) arch
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева. — Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. — 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7).
További információk[szerkesztés]
- Vasárnapi Ujság, 1887. dec. 18