Listaszínezés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A K3,27 teljes páros gráf egy listaszínezése csúcsonként három színnel. A három középső csúcsnak bármilyen színeket is választunk, a külső 27 csúcs valamelyikét nem sikerül majd kiszínezni, amiből sejthető, hogy a K3,27 listakromatikus száma legalább 4.

A gráfelméletben a listaszínezés a gráfok színezésének egy fajtája, ahol a gráf csúcsaihoz adott elemszámú listákról választott színeket rendelnek. Az 1970-es években egymástól függetlenül Vizing[1] és Erdős–Rubin–Taylor[2][3][4] vezette be.

Definíció[szerkesztés]

Egy G gráf minden csúcsához legyen adott egy színlista. Ekkor a listaszínezés olyan kiválasztási függvény, ami minden v csúcsot egy az L(v) listán szereplő színhez rendel. Ahogy a gráfok színezésénél megszokott, a listaszínezésnél is általában a „jó” színezéseket vesszük figyelembe, tehát ahol az egy élre illeszkedő csúcsok nem azonos színűek.

A G gráf -vel jelölt listakromatikus száma vagy listaszínezési száma az a legkisebb k pozitív egész szám, amire fennáll, hogy akárhogyan adunk meg a csúcsokhoz olyan listákat, amikre teljesül, G színezhető lesz az adott listákról.

Egy G gráf pontosan akkor k-listaszínezhető (k-choosable, k-list-colorable), ha a csúcsokhoz k színből álló listák tetszőleges hozzárendeléséhez tartozik jó listaszínezés. A G gráf -vel jelölt listakromatikus száma vagy listaszínezési száma (choosability, list colorability, list chromatic number) az a legkisebb k pozitív egész szám, amire fennáll, hogy G k-listaszínezhető.

Általánosabban, ha egy f függvény minden v csúcshoz egy f(v) pozitív egész számot rendel, a G gráf f-listaszínezhető, ha létezik listaszínezése, bárhogy is rendelünk minden v csúcshoz egy f(v) színből álló listát. Amennyiben a gráf minden v csúcsára, az f-listaszínezhetőség megegyezik a k-listaszínezhetőséggel.

Tulajdonságok[szerkesztés]

Egy G gráfra jelölje χ(G) a gráf kromatikus számát, Δ(G) pedig G maximális fokszámát. Ekkor a ch(G) listakromatikus számára a következők igazak.

  1. ch(G) ≥ χ(G). Egy k-listaszínezhető gráfnak mindig van olyan listaszínezése, amiben minden csúcshoz ugyanazt a k színből álló listát rendeljük, ami egybeesik a szokásos k-színezéssel.
  2. ch(G) nem korlátozott a kromatikus szám függvényében, tehát nincs olyan f függvény, melyre ch(G) ≤ f(χ(G)) tetszőleges G gráfra. Ahogy a teljes páros gráf példája mutatja, léteznek olyan gráfok, melyekben χ(G) = 2 de ch(G) tetszőlegesen nagy.[5]
  3. ch(G) ≤ χ(G) ln(n), ahol n a G csúcsainak száma.[6][7]
  4. ch(G) ≤ Δ(G) + 1.[1][2]
  5. ch(G) ≤ 5, ha G síkbarajzolható gráf.[8]
  6. ch(G) ≤ 3, ha G páros síkbarajzolható gráf.[9]

Listaszínezési tételek[szerkesztés]

Tétel: Tetszőleges G gráfra igaz, hogy a , ahol a G gráf kromatikus száma.

Bizonyítás: Ha minden lista azonos, az éppen azt jelenti, hogy G színezhető annyi színnel, amennyi a listákon szerepel. Ebből adódik, hogy egyforma listák esetén a listaméret legalább legyen ahhoz, hogy a gráf színezhető legyen az adott listákról.

Tétel: Tetszőleges G gráfra , ahol a G gráf maximális fokszámát jelöli.

Bizonyítás: Színezzük a csúcsokat a mohó algoritmus segítségével. Ezt olyan módon tehetjük meg, hogy egy adott csúcs listájáról tetszőlegesen választunk egy olyan színt, amely a szomszédságában még nem fordult elő. Mivel minden csúcs szomszédsága legfeljebb , ha minden listán legalább eggyel több szín van, akkor az eljárás végigfut.

Tétel: Minden pozitív egészhez létezik olyan G páros gráf, amire .

Bizonyítás: Tekintsük a teljes páros gráfot! Megmutatjuk, hogy megadhatók olyan k elemű listák, amikről választva G nem színezhető jól. Vegyük a színeknek egy 2k-1 elemű halmazát, amelyekből pontosan különböző k elemű lista készíthető, amiket rendeljünk hozzá a gráf mindkét színosztályának pontosan egy csúcsához. Most megmutatjuk, hogy ezen listákról nem adható a gráf csúcsainak jó színezése. Indirekt tegyük fel, hogy mégis létezik jó színezés. Ekkor a gráf csúcsainak egyik maximális független halmazának színezésében legalább k színt kellett használnunk, hiszen ha legfeljebb (k-1)-et használtunk volna, akkor lenne k olyan szín, amelynek egyikét sem használtuk itt, azonban ez a k szín éppen az adott független halmaz egyik pontjához rendelt színlista k eleme, így a pontot nem színezhettük volna szabályosan. Ugyanígy a másik maximális független halmazra. Mivel a két független halmaz között minden lehetséges él be van húzva, ezért legalább 2k különböző színük kellene legyen. Ez azonban nem lehetséges, mert feltettük, hogy 2k-1 különböző színünk van. Így nem színezhető az adott listákról.

Példa[szerkesztés]

teljes páros gráf

Tekintsünk egy több szempontból is nevezetes gráfot, -at!

Állítás:

Bizonyítás: Megmutatjuk, hogy alkalmas választással adhatók csúcsainak olyan listák, amelyekről a gráf nem színezhető jól. Esetünkben legyenek a csúcsok a, b, c, d, e, f, ahol a, b, c és d, e, f alkossa a két színosztályát a gráfnak. A listák legyenek: , , . Próbáljuk színezni a gráfot a fenti listák segítségével. Feltehetjük, hogy a színe 1 lesz. Ekkor e csúcs színe 3, továbbá c csúcsé 2. Ekkor azonban d-t már nem tudjuk a-tól és c-től is különbözőre kiszínezni. Ezzel az állítást beláttuk.

Listaszínezési sejtés[szerkesztés]

Sejtés: Ha G élgráf, akkor .

Máig megoldatlan a kérdés, azonban létezik egy speciális esete, amit Fred Galvin bizonyított és tartalmazza az úgynevezett Dinitz-problémát.

Galvin tétele[szerkesztés]

Tétel: Ha G páros gráf, akkor .

Megjegyzés: L(G) jelöli a G gráf élgráfját.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Vizing, V. G. (1976), "Vertex colorings with given colors", Metody Diskret. Analiz. 29: 3–10
  2. a b Erdős, P.; Rubin, A. L.; Taylor, H. (1979). Choosability in graphs Archiválva 2016. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben. In Proc. West Coast Conference on Combinatorics, Graph Theory and Computing, Arcata, Congr. Num. 26, 125–157.
  3. Gutner, Shai (1996). The complexity of planar graph choosability. Discrete Math. 159(1):119–130.
  4. Jensen, Tommy R.; Toft, Bjarne (1995). Graph coloring problems. New York: Wiley-Interscience. ISBN 0-471-02865-7.
  5. Gravier, Sylvain (1996), "A Hajós-like theorem for list coloring", Discrete Mathematics 152 (1-3): 299–302, DOI 10.1016/0012-365X(95)00350-6.
  6. Eaton, Nancy (2003), On two short proofs about list coloring - Part 1, <http://www.math.uri.edu/~eaton/TalkUriOct03P1.pdf>. Hozzáférés ideje: May 29, 2010 Archiválva 2017. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2017. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 17.)
  7. Eaton, Nancy (2003), On two short proofs about list coloring - Part 2, <http://www.math.uri.edu/~eaton/TalkUriOct03P2.pdf>. Hozzáférés ideje: May 29, 2010 Archiválva 2017. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2017. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 17.)
  8. Thomassen, Carsten (1994), "Every planar graph is 5-choosable", Journal of Combinatorial Theory, Series B 62: 180–181, DOI 10.1006/jctb.1994.1062
  9. Alon, Noga & Tarsi, Michael (1992), "Colorings and orientations of graphs", Combinatorica 12: 125–134, DOI 10.1007/BF01204715

Források[szerkesztés]