Listaszínezés
A gráfelméletben a listaszínezés a gráfok színezésének egy fajtája, ahol a gráf csúcsait egy adott elemszámú listákról színezzük. Az úgynevezett listaszínezési számot (choice number) először Vizing [1] és Erdős-Rubin-Taylor.[2][3][4] vezette be.
Tartalomjegyzék |
Definíció [szerkesztés]
Egy G gráf minden
csúcsához legyen adott egy
színlista. G színezhető az adott listákról, ha van a csúcsoknak olyan jó színezése, ahol a v csúcs színére fennáll, hogy
minden
-re. (Jó színezésről akkor beszélünk, ha az egy élre illeszkedő csúcsok nem azonos színűek.)
A G gráf
-vel jelölt listaszínezési száma az a legkisebb k pozitív egész szám, amire fennáll, hogy akárhogyan adunk meg a csúcsokhoz olyan
listákat, amikre
teljesül, G színezhető lesz az adott listákról.
Listaszínezési tételek [szerkesztés]
Tétel: Tetszőleges G gráfra igaz, hogy a
, ahol
a G gráf kromatikus száma.
Bizonyítás: Ha minden lista azonos az éppen azt jelenti, hogy G színezhető annyi színnel, amennyi a listákon szerepel. Ebből adódik, hogy egyforma listák esetén a listaméret legalább
legyen ahhoz, hogy a gráf színezhető legyen az adott listákról.
Tétel: Tetszőleges G gráfra
, ahol
a G gráf maximális fokszámát jelöli.
Bizonyítás: Színezzük a csúcsokat mohó algoritmus segítségével. Ezt olyan módon tehetjük meg, hogy egy adott csúcs listájáról tetszőlegesen választunk egy olyan színt, amely a szomszédságában még nem fordult elő. Mivel minden csúcs szomszédsága legfeljebb
, ha minden listán legalább eggyel több szín van akkor az eljárás végigfut.
Tétel: Minden
pozitív egészhez létezik olyan G páros gráf, amire
.
Bizonyítás: Tekintsük a
teljes páros gráfot! Megmutatjuk, hogy megadhatók olyan k elemű listák, amikről választva G nem színezhető jól. Vegyük a színeknek egy 2k-1 elemű halmazát, amelyekből pontosan
különböző k elemű lista készíthető, amiket rendeljünk hozzá a
gráf mindkét színosztályának pontosan egy csúcsához. Most megmutatjuk, hogy ezen listákról nem adható a gráf csúcsainak jó színezése. Indirekt tegyük fel, hogy mégis létezik jó színezés. Ekkor a gráf csúcsainak egyik maximális független halmazának színezésében legalább k színt kellett használnunk, hiszen ha legfeljebb (k-1)-et használtunk volna, akkor lenne k olyan szín, amelynek egyikét sem használtuk itt, azonban ez a k szín éppen az adott független halmaz egyik pontjához rendelt színlista k eleme, így a pontot nem színezhettük volna szabályosan. Ugyanígy a másik maximális független halmazra. Mivel a két független halmaz között minden lehetséges él be van húzva, ezért legalább 2k különböző színük kellene legyen. Ez azonban nem lehetséges, mert feltettük, hogy 2k-1 különböző színünk van. Így
nem színezhető az adott listákról.
Példa [szerkesztés]
Tekintsünk egy több szempontból is nevezetes gráfot
-at!
Állítás: 
Bizonyítás: Megmutatjuk, hogy alkalmas választással adhatók
csúcsainak olyan listák, amelyekről a gráf nem színezhető jól. Esetünkben legyenek a csúcsok a, b, c, d, e, f, ahol a, b, c és d, e, f alkossa a két színosztályát a gráfnak. A listák legyenek:
,
,
. Próbáljuk színezni a gráfot a fenti listák segítségével. Feltehetjük, hogy a színe 1 lesz. Ekkor e csúcs színe 3, továbbá c csúcsé 2. Ekkor azonban d-t már nem tudjuk a-tól és c-től is különbözőre kiszínezni. Ezzel az állítást beláttuk.
Listaszínezési sejtés [szerkesztés]
Sejtés: Ha G élgráf, akkor
.
Máig megoldatlan a kérdés, azonban létezik egy speciális esete, amit Galvin bizonyított és tartalmazza az úgynevezett Dinitz-problémát.
Galvin tétele [szerkesztés]
Tétel: Ha G páros gráf, akkor 
Megjegyzés: L(G) jelöli a G gráf élgráfját.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A Dinitz-problémáról (Angolul)
Lábjegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Vizing, V. G. (1976). Vertex colorings with given colors (in Russian). Metody Diskret. Analiz. 29, 3–10.
- ↑ Erdős, P.; Rubin, A. L.; Taylor, H. (1979). Choosability in graphs. In Proc. West Coast Conference on Combinatorics, Graph Theory and Computing, Arcata, Congr. Num. 26, 125–157.
- ↑ Gutner, Shai (1996). The complexity of planar graph choosability. Discrete Math. 159(1):119–130.
- ↑ Jensen, Tommy R.; Toft, Bjarne (1995). Graph coloring problems. New York: Wiley-Interscience. ISBN 0-471-02865-7.
Forrás [szerkesztés]
BME Kombinatorika és gráfelmélet 2. című tárgy előadásai

