Ligetvári Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ligetvári Ferenc
Született1941. január 20. (83 éves)
Veszprém
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásakertépítész,
vízgazdálkodási szakmérnök,
egyetemi tanár
Tisztségekörnyezetvédelmi miniszter (2000. június 20. – 2000. november 30.)
Iskolái
A Magyar Köztársaság Környezetvédelmi minisztere
Hivatali idő
2000. június 20. 2000. november 30.
ElődPepó Pál
UtódTuri-Kovács Béla

SablonWikidataSegítség

Ligetvári Ferenc (Veszprém, 1941. január 20.) magyar kertépítész, vízgazdálkodási szakmérnök, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe a mezőgazdasági környezetalakítás, a mezőgazdasági vízgazdálkodás, valamint a természet és a társadalom összhangját befolyásoló technológiák, törvényi szabályozások és ellentmondások. 1994 és 2000 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kar főigazgatója, 2000. június és november között környezetvédelmi miniszter. 2004 és 2006 között a Szent István Egyetem rektorhelyettese.

Életpályája[szerkesztés]

1959-ben érettségizett, majd az Általános Épülettervező Vállalat mélyépítési tervezőjeként dolgozott. 1961-ben kezdte meg főiskolai tanulmányait a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola kertépítészeti szakán, ahol 1966-ban szerzett kertépítészeti diplomát. 1970 és 1973 között a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult és szerzett mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki képesítést. Kertépítészeti diplomájának megszerzése után a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola termelésfejlesztési intézetében kapott tudományos segédmunkatársi állást. 1969-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanársegéde lett, később megkapta adjunktusi, illetve egyetemi docensi megbízását is. Az egyetemen 1987-ig dolgozott, ekkor a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem (Georgikon) Mezőgazdaságtudományi Karán kapott tanszékvezetői kinevezést egyetemi docensi beosztásban.

1994-ben átment a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Karára, ahol a kar főigazgatójává nevezték ki. 1996-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. 2000-ben az önállóvá vált szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola környezetgazdálkodási tanszékén lett egyetemi tanár. 2003-tól a gödöllői Szent István Egyetemen oktat, előbb 2004-ig a Gazdaságtudományi Kar agrár- és regionális gazdaságtani intézetében, majd ezt követően a Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar vízgazdálkodási és meliorációs tanszékén tanít, 2006-ig tanszékvezetőként. 2004 és 2006 között az egyetem egyik rektorhelyettese volt. 2011-ben professor emeritusszá avatták.

1984-ben védte meg egyetemi doktori, illetve a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, 1996-ban akadémiai doktori értekezését. 2001-ben habilitált a Szent István Egyetemen. Az MTA Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottságának lett tagja. A bizottságnak 1996 és 2002 között alelnöke, majd 2008-ig elnöke volt. Emellett 1999 és 2002 között a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség alelnöke volt. 2008-ban a Természetvédelmi Világalap elnökségi tagja. 1998 és 2000 között az Új Magyar Vidék című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt.

Tudományos munkája mellett közéleti szerepet is vállalt. 1989-ben a Magyar Szocialista Párt alapító tagja és keszthelyi alelnöke volt, de 1992-ben kilépett a pártból. Később a Független Kisgazdapárt szakértője volt, 2000 júniusában a párt jelölte az első Orbán-kormányban környezetvédelmi miniszternek Pepó Pál helyére. A kormányban vitát kavart egykori szerepvállalása az MSZP-ben, valamint konfliktusba keveredett Torgyán József kisgazda pártelnökkel, emiatt négy hónappal később felmentették tisztségéből. Turi-Kovács Béla követte ezen a poszton.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • az Ukrán Tudományos Akadémia tiszteletbeli doktora (2000)
  • Pázmány Péter-díj (2007)

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Kultúrtechnika (1971)
  • Öntözőtelepek tervezése (1972)
  • Csöpögtető öntözés (1980)
  • Vízgazdálkodás (1984)
  • Cseppenkénti öntözés hatása a szőlőre (1987)
  • Táj- és kertépítészeti vízgazdálkodás (1988)
  • Management of farm irrigation systems (társszerző, 1990)
  • Novel method for scheduling irrigation in maze (1992)
  • Növények vízellátása vízpotenciál és -stressz alapján (1993)
  • Földméréstan és térképészeti alapismeretek (szerk., 1998)
  • Környezetünk és védelme (1999–2000)
  • Irrigation water management transfer in countries with transition economy (2005)
  • Felmelegedés és vizeink (2006)
  • Magyarország környezetgazdálkodás-története (2006)
  • Internet alapú öntözésvezérlés (2006)

Források[szerkesztés]