Levendulaolaj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Levendulaültetvény (Bakonykúti, Magyarország)
Levendulaolaj eszencia

A levendulaolaj a közönséges levendula (Lavandula officinalis) illóolaja. Antibakteriális, görcsoldó, gyulladáscsökkentő nyugtató, keringésjavító, immunrendszer erősítő, fájdalomcsillapító és gombaölő hatású. Értékét a benne levő linalil-acetát tartalma fejezi ki (min. 35%). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Lavandulae aetheroleum néven hivatalos.


A levendulaolaj története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levendulát már az egyiptomiak is használták balzsamozásra és kozmetikumok készítésére. Tutanhamon sírjában a régészek cserépedényeket találtak, amikben a levenduláéhoz hasonló balzsamot találtak. Az első írásos feljegyzés a levendula gyógyító hatásairól egy görög katonaorvostól, Dioszkoridésztől származik, időszámításunk előtt 77-ből, aki részletes leírást adott a növényről és annak gyógyászati használatáról az öt kötetes ˝De Materia Medica˝ című könyvében. Leírása szerint, ha a levendulát lenyelik az segíti az emésztést, és megszünteti a fejfájást és a torokfájást. Külsőleg pedig kitisztítja a sebeket, és enyhíti a bőrbetegségek tüneteit. A levendula elnevezés a latin lavare ’mosni’ vagy a lividua ’lila’ jelentésű szavakból ered, mert a rómaiak leginkább a fürdővíz illatosítására használták. A római nők ezenkívül levendulát tettek az ágyuk mellé is, hogy azzal fokozzák a szerelmi szenvedélyt. A középkorban a kolostorkertek kedvelt növénye volt a levendula. I. Erzsébet angol királynő minden reggel cukrozott levendulát evett. Magyarországon a szubmediterrán klímájának köszönhetően Tihanyban [1]és Pannonhalmán [2] a bencés apátság napos, meleg és védett tövében, a szerzetesrend gyógynövénykertészetében a 18. század óta napjainkig termesztik a növényt és gyártanak belőle levendulaolajat.[3]

A levendulaolaj előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levendulaolaj előállításához a levendulatövek virágzatát nyílásuk idején, (nálunk) július elején vágják úgy, hogy a bokrok félgömbformája kialakuljon. A levendulavirágot frissen dolgozzák fel. Hozama (4-5 éves telepről) 15-20 q/kh* nyers levendulavirág, ami kb. 10-12 kg/kh* levendulaolajnak felel meg. Az angol levendula kb. kétszer ennyi olajat ad. A levelek és szárak is tartalmaznak illékony anyagokat, de ezek rontják a virágból előállított olaj minőségét.

  • 1 katasztrális hold (kh) = 1600 négyszögöl = 5764,64 m2 = 57,55 a = 0,5755 ha

Desztilláció: folyadék-lepárlás - illóolaj extrakció A legismertebb módszer, legtöbb növényi olaj kivonásánál ezt alkalmazzák. Egy edényben gőzt áramoltatnak át a növényi részeken. Az illóolaj a hő hatására elpárolog és a gőzzel együtt távozik. Ezt csőrendszeren keresztül átvezetik egy hűtőtartályon, ahol lecsapódik, s újra cseppfolyóssá válik. A olaj általában a víz színén lebeg, mert kisebb a fajsúlya. (De van néhány olyan is, ami nehezebb.) Így már az illóolajat külön tudják választani a víztől. A folyamatot meggyorsíthatják, ha nyomáskülönbséget hoznak létre a lepárló edényben. A legelterjedtebb illóolaj kinyerési módszer a vízgőz-desztilláció, melynél a tisztán kinyert illóolaj térfogata is meghatározható. A vízgőz-desztilláció fizikai-kémiai alapja a Dalton-törvény, vagyis, hogy a gőzfázisban a komponensek parciális nyomása additív: a vízgőz és az illóolajok folyadékfázisban nem elegyednek, így tenziójuk összege hamarabb éri el az atmoszferikus nyomást, azaz alacsonyabb hőmérsékleten forr, mint a komponensek külön-külön. Félüzemi illóolaj extrakciót az ábrán látható berendezésben lehet végezni. A desztillált víz elforralásával keletkező gőz áthalad a növényi anyagon ahol az illóolaj kioldódik. A hűtőben lekondenzálódik az illóolajos gőz, majd a szeparátorban elválasztható egymástól a víz és az illóolaj.

Összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levendulaolaj fő alkotórészei a linalool (51%) és a linalil-acetát (35%). Ezen kívül még α-pinén, limonén, 1,8-cineol, cisz- és transz-ocimén, 3-oktanon, kámfor, cariofillén, terpinén-4-ol és lavendulil-acetát található benne.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népgyógyászatban fejfájás esetén borogatásra, szemgyulladás és árpa kezelésére használják, valamint a hajhullás megelőzésére. Enyhíti a görcsöket. A modern fitoterápiában reumás bántalmak elleni fürdők, bedörzsölőszerek és masszázsolaj készítésére használják. Migrénes fejgörcsök enyhítésére bedörzsölőként, melankólia, depresszió csökkentésére fürdővíz adalékként, krémként alkalmazzák. Gyorsítja a nehezen gyógyuló sebek javulását. Enyhíti az ekcémát, a gombás fertőzéseket, csökkenti a hajhullást, megszünteti a lábgombát. Nyugtatja a gyulladt, megégett bőrt.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Álmatlanság, klimax, nyugtalanság, bőrápolás, fejfájás, magas vérnyomás, reuma esetén, de alkalmazzák még rovarriasztásra használt készítményekben is.

Alkalmazása módjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párologtatás, bedörzsölés, nyugtatófürdők, illatszerek hatóanyagaként.

Levendulaszesz (Spiritus Lavandulae) nyerésére 1ml illóolajat oldanak 99 rész 70%-os szeszben, bedörzsölő szerként használják reumás fájdalmakban, idegzsábában szenvedő betegeknél.

Neurotikus betegek gyomor-, bél-panaszaiban, Roemheld-szindrómában, bélpuffadásban, adagja 1-2 csepp illóolaj egy kockacukorra, szükség esetén, illetőleg naponta 3-5x ismételhető.

Keverhetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keverhető citrommal, erdeifenyővel, muskotályzsályával, pacsulival, rozmaringgal.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]