Lepo Sumera
Lepo Sumera (Tallinn, 1950. május 8. – Tallinn, 2000. június 2.) észt zeneszerző, zenepedagógus, kulturális miniszter (1988- 1992).
Lepo Sumera 1950-ben született Tallinnban. Gyerekkora óta zenélt. 1957-től 1964-ig harmonikán tanult, majd az észt főváros zeneművészeti gimnáziumába járt. Később az Észt Zeneakadémián, Veljo Tormis (* 1930) és 1968-tól Heino Eller (1887–1970) voltak rá nagy hatással. Eller halála után Heino Jürisalu tanította, majd Roman Ledenjow vezetése alatt egy posztgraduális képzés keretében (1979-1982) a Moszkvai Konzervatóriumon folytatta tanulmányait. 1978-tól egészen a haláláig, zeneszerzést oktatott az Észt Zeneakadémián.
Sumera úttörője az elektro-akusztikus és számítógépes zenének. Hat szimfóniát írt és számtalan darabot komponált kamarazenére. Nemzetközileg híressé azonban Cannes-ban is díjazott filmzenéi által vált. Észtországban kórusműveiről is ismert. Vendégtanárként Sydney-ben, Glasgow-ban, Oslo-ban és Svédországban (Norrtälje) is megfordult. Kortárs zenei nyári kurzusokon tanított Darmstadt-ban és Karlsruhe-ban, ahol a Művészeti és Médiatechnológiai Központ létrehozásában is aktívan részt vett.
Lepo Sumera sokoldalú, zenei leleményességéről is méltán híres zeneszerző. 2000-ben bekövetkező halála mindenkit sokkolt. Feleségétől, a zongoraművész Kersti Einasto-tól két lánya és egy fia született.
Legfontosabb művei[szerkesztés]
- In memoriam (1972)
- 1. szimfónia (1981)
- Pikseloits (1983)
- 2. szimfónia (1984)
- 3. szimfónia (1988)
- Hangverseny zongorára és zenekarra (1989)
- 4. szimfónia: Serena borealis (1992)
- Hobuste ballett (1992)
- Musica tenera (1992)
- 5. szimfónia (1995)
- 6. szimfónia (2000)
