Lepidosauria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lepidosauria
Evolúciós időszak: perm - jelenkor
A hidasgyík (Sphenodon punctatus)
A hidasgyík (Sphenodon punctatus)
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Alosztály: Diapsida
Alosztályág: Lepidosauria
Csoport: Rhincocephalia
Rend: Sphenodontidae
Günther, 1867
Családok és nemek

Lásd a szövegben

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lepidosauria témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lepidosauria témájú kategóriát.

A Lepidosauria (nevének jelentése ’pikkelyes bőrűek’), első megjelenésük a perm során történt, amikor elváltak az Aetosauria alosztálytól. Kihalt és recens fajok egyaránt tartoznak ide, így alkotnak együtt egy monofiletikus csoportot. A ma élő hüllők jelentős része ide tartozik. A több mint 5000 fajt számláló alosztály két rendre oszlik.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három szünapomorf bélyeg egyesíti egy kládban a csoportot: nyelvük hasított végződésű, kloákanyílásuk harántirányú, bőrüket pedig egészben vedlik le. További csonttani jellemzők a kicsiny vagy hiányzó könnycsont (lacrimale), a ránőtt (pleurodont vagy néha acrodont) fogak, a páros szegycsontlemez és az összenőtt medencecsontok. Jellemző rájuk a kettős hegyű pénisz, amennyiben egyáltalán előfordul.

A hidasgyíkok nevüket a koponyán található kettős járomívről kapták, amely hídszerűen választ el két nyílást a zagykoponyán. A fejtetőn, bár bőrrel fedett, mégis jól látni egy szemmaradványt, amely fényérzékelő szervként is funkcionál (a későbbi tobozmirigy). Dobhártyájuk nincs, fogaik az állkapocs élére nőttek (acrodont fogak). Csigolyáik elöl és hátul is homorúak, a bordákon horognyúlványok jelzik az evolúciós kapcsolatot a krokodilok és madarak felé. A hímek párzószerve kezdetleges, fejletlen. Az utódoknak ideiglenes tojásfoguk van, hogy a meszes falú tojásból könnyedén ki tudjanak kelni.

A pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe tartozó gyíkok és kígyók közös eredetét több, mint hetven szünapomorf tulajdonság bizonyítja, ezek közül a fontosabbak: a szárnycsont és az orrsövénycsont nem érintkezik, az ujjperccsontok elcsökevényesedtek, a hímeken jól fejlett páros hemipénisz található, testüket szarupikkelyek vagy szarupajzsok fedik, a négyszögcsont pedig az agykoponyához mozgathatóan ízesül. Az ide tartozó leguánok koponyaszerkezetben, izomzatban és agyfelépítésben elkülönülnek a többi alrendtől.

Életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tojásrakók, de fészket nem építenek az utódoknak. A hidasgyíkok két recens képviselői éjszakai ragadozók, táplálékaik apróbb gerincesek és rovarok. Mindkét faj az Új-Zéland környéki szigetek lakója, az ott fészkelő madarak üregeiben rejtőznek nappal. Anyagcseréjük lassú, a meleg időjárást nem igazán bírják. Rendkívül hosszú ideig élnek, a megfigyelés alatt álló példányok 100 évnél is idősebbek.

Elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az agámafélék Afrika, Ázsia és Ausztrália elterjedt, jellegzetes gyíkcsaládja. A majdnem 300 fajból Európában mindössze egyetlen faj, a közönséges agáma fordul elő Görögországban és az Égei-tenger egyes szigetein. Közepes testnagyságú, általában hát-hasi irányban lapított gyíkok. Az agámafélék közeli rokonai a kaméleonok, amelyek elsősorban színváltoztató képességükről híresek. 85 fajuk földrajzi elterjedése Afrika és Madagaszkár körül összpontosul, Európában csak egyetlen fajuk, a közönséges kaméleon fordul elő. A leguánok főként az amerikai kontinenst hódították meg, míg a gekkóalakúak Ázsiára és Dél-Európára jellemzőek, de Madagaszkáron is előfordulnak.

Osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • LEPIDOSAURIA alosztály
    • RHINCOCEPHALIA rend
          • Sphenodon nem
    • SQUAMATA rend

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Papp László - Zootaxonómia (1996)