Leoš Janáček

Leoš Janáček
Életrajzi adatok
Született	Csehország Hukvaldy 1854. július 3.
Származás	morva
Elhunyt	Csehország Ostrava 1928. augusztus 12. (74 évesen)
Pályafutás
Műfajok	opera, klasszikus zene
Kapcsolódó előadó(k)	Morva Tanítók Kara
Hangszer	orgona, zongora
Tevékenység	zeneszerző

Leoš Janáček (Hukvaldy, 1854. július 3. – Ostrava, 1928. augusztus 12.) morva zeneszerző, aki - főként a morva népzenére alapozva - teljesen egyéni stílust alakított ki. A zenetörténet egyik legjelentősebb alakja.

Életpályája

Kelet-Morvaország vlachok lakta részén (Lašsko) született, közel a sziléziai határhoz. Nagyapja és apja kántortanító volt, anyja, Amalie posztókészítő dinasztiából származott. Mindkét szülője nagy zenei tehetséget árult el.

Leoš első zenei leckéit apjától, Jiří Janáčektől kapta, majd tizenegy éves korától a brnoi Ágoston-rend papi iskolájában tanult apja volt tanítványánál és barátjánál, Pavel Křižkovskýnál. A növendékek fő tantárgya a kóruséneklés volt, amelyet zenekari gyakorlat is kiegészített.

Az iskola tanulói gyakran vállalhattak kisegítő zenészi munkát esküvőkön, ünnepségeken és nem ritkán a városi színházban. Janáček alaposan megismerkedhetett az európai zenekultúrával a gregoriántól egészen a romantikus operákig. Első fennmaradt kompozíciói (pl. kórusok) ebből az időszakból származnak. Négy év után beiratkozott a konzervatóriumba, ahol egy év alatt végezte el három év tananyagát. Ezután visszatért a papi iskolába, ahol korábbi tanára kérésére átvette az össze zenei tárgy irányítását. Azonban nem sokáig maradt, 1874-ben Prágába költözött és beiratkozott az ottani orgonaiskolába.

A fojtogató és poros légkör miatt szembefordult tanáraival és egy időre ki is zárták az intézményből. 1876-ban visszatért a morva fővárosba, ideiglenes zenetanári állást kapott a tanítóképzőben és elnyerte a Brnói Filharmóniai Társaság igazgató karnagyi tisztét. Igen nagy hangsúlyt fektet a cseh nemzeti zene – Smetana és Dvořák – népszerűsítésére, valamint előadta többek között Mozart Requiemjét, Beethoven Missa solemnisét.

1879-ben rövid időt töltött a lipcsei konzervatóriumban, majd 1880-ban Bécsben, de elégedetlen volt az itteni oktatási módszerekkel is.

1880-ban véglegesítették tanítóképzői állását. 1881-ben házasságot kötött Zdeňka Schulzovával. Saját zenetanítási módszert dolgozott ki, 1882-től elvállalta a brnói orgonaiskola igazgatását. 1883-ban megismerkedett Antonín Dvořákkal, akihez később a zeneszerző haláláig (1904) szoros barátság fűzte.

1889-től a nyelvész és népdalgyűjtő František Bartošsal tudományos alapossággal elkezdte a morva folklór feldolgozását. A népdalok egy részét 1892 és 1901 között zongorakíséretes formában is feldolgozta. 1895-ben a prágai Néprajzi kiállításon morva folklórbemutatót rendezett. 1904-ben megvált tanári állásától, hogy minden erejét a zeneszerzésnek szentelhesse.

Életművéből operái a legjelentősebbek. A mai világsikerből életében kevés jutott neki. Első dalműve a Šárka 1887-re elkészült, de bemutatójára csak 1925 novemberében (!) került sor. Második operája, a Počátek románu (A regény kezdete, 1891) sikertelen volt. Először harmadik színpadi műve hozott ismertséget neki, az 1894 és 1903 között komponált Její pastorkyňa (A mostohalánya, külföldön a főszereplő neve nyomán Jenufa a címe). 1916-ra sikerült elérnie, hogy Prágában bemutassák, de végre sikert ért el, s ez Janáček legtermékenyebb korszakát indította el. Külföldre is ez a műve jutott leghamarabb.

1916-tól a zeneélet szervezésébe is be- vagy inkább visszakapcsolódott, különböző fórumokon kampányolt a zeneoktatásért és a morva népzene kutatásáért. 1919-től 1925-ig a prágai konzervatórium brnói mesteriskolájában újra tanított, az állami népdalintézet morva bizottságában elnökölt.

Ebben az időben is maradt rajongott szülőföldjén, szerény emberként élt utolsó éveiben áramló bel- és külföldi elismerései ellenére is.

Élete utolsó évtizedében figyelt fel rá az európai modern zenei élet. Közös koncerten szerepelt Bartókkal és Schönberggel.

Hirtelen jött, súlyos tüdőgyulladás okozta halálát.

Művei

Janáček műveit JW jegyzékszámmal számozzuk, a Nigel Simeone, John Tyrrell és Alena Němcová által összeállított műjegyzék nyomán

Operák

• JW 1/1 Šárka 1887-88
• JW 1/3 Počátek románu (A regény kezdete) 1891
• JW 1/4 Její pastorkyňa (A mostohalánya, külföldön Jenufa) 1894-1903
• JW 1/5 Osud (Sors) 1903-05
• Výlety pana Broučka (Brouček ['Prücsök' v. 'Bogárka'] úr kalandjai) 1908-17 - két, egy estén előadandó szatirikus opera Svatopluk Čech magyarul is megjelent regénye nyomán:
• JW 1/6 Výlet pana Broučka do Měsice (Brouček úr kalandja a Holdra)
• JW 1/7 Výlet pana Broučka do XV. stoleti (Brouček úr kalandja a 15. századba)
• JW 1/8 Kát'a Kabanová (Katyja Kabanova) 1919-21 - Osztrovszkij nyomán
• JW 1/9 Příhody lišky Bystroušky (A ravasz rókácska kalandjai) 1921-23
• JW 1/10 Věc Makropulos (A Makropulos-ügy) 1923-25 - mondhatni opera-thriller
• JW 1/11 Z mrtvého domu (A holtak házából) 1927-28 - Dosztojevszkij Feljegyzéesk a holtak házából c. műve nyomán

Zenekari művek

• JW 6/2 Suita (Szvit vonószenekarra) 1877
• JW 6/17 Lašské tance (Lach táncok) 1924

Vokális, oratórikus művek

• JW 3/9 Glagolská mše vagy Mše glagolskaja (Ünnepi mise, téves 'nemzetközi' fordításban Glagolita mise) 1926-27

Források és ajánlott olvasmányok

• Šeda, Jaroslav: Leoš Janáček. Orbis. Prága, 1956 (magyar nyelven!)
• Jiránek, Jaroslav: A XX. századi cseh zenéről. Zeneműkiadó, 1972
• Huszár Klára: Leoš Janáček: A ravasz rókácska. In: Miért szép századunk operája? Szerk. Várnai Péter. Gondolat, 1979 pp. 167–195 ISBN 963-280-782-0
• Buchner, Alexander: Opera v Praze. Panton. Praha, 1985. (cseh, orosz, német, angol nyelven)

További tájékozódásra

• Janáček Alapítvány és Centrum (angolul)