Lenz József
Lenz (Lencz) József János (Budapest, 1897. március 18. – Bogotá, 1965. március 14.) magyar nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos, földbirtokos és katonatiszt.
Lenz József egy ősi pomerániai előkelő családból származott, amely Wojtaszycéből[1] Magyarországra költözött az újkor derekán. József híres és ismert volt a két világháború között Magyarországon, de nem csak a vagyona miatt, hanem a magyar termékek védelme érdekében a gazdasági világválság alatt folytatott, kitartó küzdelme és tevékenysége miatt is. Neki köszönhetően ismertebbek lehettek a magyar termékek Közép-Európában, és tevékenysége eredményeként a gazdasági válság elviselhetőbb lett az országban.
Tartalomjegyzék |
Élete[szerkesztés]
Budapesten született jómódú római katolikus családban. Apja Lenz Gyula (1848–1910) és anyja nemes Gömöry Anna (1874–1946), egy olyan előkelő családból származó hölgy, aki családi kapcsolatai révén közel állt a királyi udvarhoz. A Piarista gimnázium jeles diákja volt, különösen a latin nyelv és görög nyelv tanulásában múlta felül társait, hiszen a nyelvi tehetségét az is mutatja, hogy nyolc nyelven tudott írni és beszélni. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi abszolutóriumával fejezte be, mert ekkor háromévi harctéri szolgálatra jelentkezett. Géppuskás alakulatnál szolgált századparancsnokként és számos hadi kitüntetést is kapott. Az első világháború során elszenvedett sebesülése (1918), miatt később leszerelték. Ezután a Honvédelmi Minisztériumba került, mint segédfogalmazó. 1919. januárban miniszteri fogalmazó lett, de a kommün alatt Olaszországba ment, és csak a Tanácsköztársaság bukása után érkezett vissza Magyarországra. 1920. május 8-án feleségül vette Topits Klárát (1901–1993), egy magyar nemes asszonyt. Tőle több gyereke is született: József (1922), Klára (1924), János (1926), István (1944) és Franz (1945).
A „Lenz testvérek” cég[szerkesztés]
Az első évei[szerkesztés]
A „Lenz testvérek” nevű cég főleg élelmiszerrel kereskedett, de divatáruval és egyéb cikkekkel is foglalkozott. 1850 körül már Kassán is működött. Az üzlet végig a család kezében maradt. Lenz József nagybátyjai, Lenz János és Lenz Ferenc meghaltak utódok nélkül és így a harmadik testvérre Lenz Gyula (1848-1910) lett az egyetlen tulajdonosa és vezetője. Halála után, 1910-től, felesége Gömöry Anna tovább vitte a cég irányítását, hiszen gyermekei, Lenz József és Gyula még fiatalok voltak, de hamarosan a második lépett az anyja helyébe. Lenz József 1920-ban a Honvédelmi Minisztériumtól megvált és belépett a „Lenz testvérek” cégbe, látván hogy Gyula öccsének nehézségei voltak a cég irányításával.
Hamarosan, az első helyre ugrott fel a cég importforgalma Magyarországon. Nehéz küzdelem volt, mert az importőrök meg nem engedett eszközökkel is dolgoztak a Lenz céggel szemben, rendkívül éles versenyt kifejtve. Mindezek dacára a szakmában elfoglalt helyét a vállalkozás megtartotta egészen 1944-ig.
A harmincas évek elején bankzárlat következtében, nehéz helyzetbe került az importkereskedelem az országban. Török és görög viszonylatban, súlyos kompenzációkat kellett lebonyolítani. Az import 95%-át a Lenz cég bonyolította le. Négy éven keresztül, évente átlag ezer lovat exportált Török- és Görögországba.
Termékei és a hazai termelés védelme[szerkesztés]
Ez a lóexport a Földművelésügyi Minisztérium kívánságara és ellenőrzése mellett történt, minden haszon nélkül, sőt, sokszor erős ráfizetéssel. Ennek dacára az importált mazsolát, hihetetlen olcsón, a fényűzési adót is beleértve kg-ént 70-90 fillérért hozta a cég forgalomba. Erős exporttevékenységet folytatott a cég, melyet összekapcsolt a saját Borsod megyei birtokon folytatott gazdálkodás, főleg gyümölcs és szőlő értékesítésével is. Amellett, intenzíven folytatott egyéb mezőgazdasági termelést is. A gyümölcs és szőlő telepet Lenz József még az 1920-as évek elején kezdte meg. Rengeteg kísérletet folytatott amerikai, olasz és francia gyümölcs feleségekkel és értékes eredményeket ért el honosításukban. Mezőgazdasági exportot főleg lencsében bonyolított le a cég, a húszas évek derekától kezdve, mind addig erős importja volt az országnak lencséből, mely vámmentesen jött be. Lenz József a földművelésügyi minisztériumba, vámvédelmet kért a magyar lencse termelésre. Az általa javasolt vámtételt el is fogadták. A cég igen sok olasz lencsevetőmagot hozott be és osztott szét, így az eredmény rövidesen megmutatkozott. A második évben már 600 vagonnal több volt az export, korábban magyar lencse-export nem létezett. Később a köménytermelésben értek el szép eredményt, erre a termékre is vámemelést kért a cég a hazai termelés védelme érdekében.[2]
A holland behozatal megszűnése után ebben az árucikkben is a hazai termelés látta el az országot. A borspótlóhoz szükséges fűszernövények termelését is folytatta a Lenz gazdaság. A gyümölcsexport terén igen értékes eredményeket ért el a cég. Lenz József londoni és stockholmi tanulmányai után, 1935-ben megkezdte az angol exportot, melyre a cég az első évben nagy összegeket áldozott, később azonban ebben is megtalálta a számítását.
1937-ben megépíttette a budaörsi hűtőházat.[3]Ez főleg a magyar őszibarack-termelés miatt épült. Nyáron a kajszibarack-, szilva- stb. export előhűtésre szolgált. Télen viszont almát tároltak benne évente átlag 100 vagon mennyiségben. 1939-ben, közvetlenül a második világháború kitörése után a Lenz cég számos fontos gyarmatárut, mint kakaóbabot, borsot, kávét, teát importált nagyobb mennyiségben. Ezzel hosszú hónapokig biztosította az ellátást. A készletek fogytával 1941 végén pedig deviza nélkül olyan kompenzációkat bonyolított le e cikkek a behozatalának az érdekében, amelyet mások hasonló elvi engedély birtokában sem tudtak lebonyolítani. Ugyanakkor biztosította az ország réz-szulfát ellátásának jelentős részét is. 1941-ben a Nemzeti Banknak egy millió svájci franknál több tiszta devizában mért hasznot produkált a Lenz cég, török déligyümölcsöknek Svájcban történő értékesítésével. Például a csokoládégyáraknak szállítva a mazsolát. Nyékládházán lévő gazdasága éveken át, havonta 2 vagon hízott szarvasmarhát exportált.
Adományozásai[szerkesztés]
Az említett gazdaságban a cselédség jóléti helyzete példaszerű volt. Például Nyékládházán 25 darab modern lakást épített számukra emeletes vasbeton házakban, amelyeket megkaphattak, ha hosszú éveket leszolgáltak a vállalatnál. A falu 1944-ben felszentelt római katolikus neogótikus templomát ő építtette[4] és a Piarista Gimnázium több diákjának adott ösztöndíjat. Lenz József 1921-ben a statisztikai értékmegalapító bizottság tagja lett, így a kereskedelmi tanácsos címet is megkapta. XI. Piusz pápa kitüntetést küldött neki az egyháznak való adományok elismeréseként.[5] A cég a legfontosabb export cég volt az országban, de érdekesség, hogy soha nem volt fizetett reklámja, nem volt rá szüksége. Az ehhez szükséges pénzt eladományozta, vagy segített vele az államnak. A reklámhordozóit mégis sokfelé lehetett látni, hiszen az utcákon menve úton-útfélen előfordultak azok a teherautók, melyekre rá volt festve a cég neve, "Lenz testvérek". 1942-ben, idősebb fia vitéz Lenz József halála után a második világháború alatt, Lenz József ingatlanvagyonnal fedezett alapítványt létesített, fia áldozatos viselkedésének megörökítésére, amelyből több mint tíz szegény sorsú gimnazista diákot támogatott konviktusi nevelésében, tanításában és teljes ellátásában.
Utolsó évei[szerkesztés]
A második világháború után elköltözött családjával Svájcba, ahol 4 évig élt. Az ottani tartózkodása alatt a legkisebb fia , Franz született, és egyetlen lánya, Lenz Klára érdeklődött a spanyol nyelv iránt, ami később Dél-Amerikába vezette az egész családot. Zürichben tartózkodva Lenz József tovább tevékenykedett a kereskedelemben és folyamatosan küldött "szeretetcsomagokat" a magyar rokonainak, barátainak azok ismerőseinek. Ilyen módon nagy mennyiségű kávét és más árut küldtek, amelyeket Magyarországon a címzettek eladhattak és így a mindennapi megélhetésüket is szolgáta ez. Az első szeretetcsomag 1946. március 1-jén indult el, ezt Mindszenty József hercegprímásnak küldte. Lenz Józsefnek gróf széki Teleki János (1893 - 1946) közeli barátja volt. Neki is segített miután ő Lausanneba, Svájcba került ki családjával.
A magas adók és a nehéz körülmények miatt a háború után a fiatal Lenz Klára eldöntötte, jobb lenne tovább emigrálni Dél-Amerikába. Férjével, boldogfai Farkas Endrével és öccsével, Lenz Jánossal elmentek oda. Lenz Józseffel 1946-ban először Venezuelában próbáltak letelepedni.
Hamarosan csatlakozott a család többi tagja Európából. A devizakorlátozás miatti hiány és Venezuelában a kiváló kőolaj bányászata együtt elég kecsegtető lehetőségnek bizonyult. Odaköltöztek. Hamarosan óra- és ékszerboltot nyitottak (Comercial Helvetia C.A.), majd pedig Kolumbiában is terjeszkedtek. Rövid idő után, 1948-ban Klára és János öccse Kolumbiába utazott az ottani ékszerboltjukat felügyelni és a bogotai Regina Hotelben laktak. Azonban áprilisban, a kolumbiai elnök, Jorge Eliécer Gaitán halála után forradalom tört ki. Mivel a hotelt (számos más épületet is a városban) felgyújtotta a tömeg, visszamentek Venezuelába. Azzal a hírrel fogadták őket, hogy az ottani ékszerboltjukat is kifosztották. Az 1950-es évek végén a Lenz család véglegesen elhagyta Venezuelát és tovább költözött Kolumbiába, ami jó hírben állt mint kulturált ország, és alkalmas helynek látszott gyümölcs termesztésére és kereskedelemre. Farkas Endre viszont Caracasban tovább dolgozott az ottani Lenz család ékszerboltját irányítva.
Kolumbiában Lenz József nevelte fel János, István és Franz gyermekeit, valamint Kláriét, Ákost és Teodórát is úgy mint a sajátjait. Földbirtokot megvásárolt a kolumbiai vidéken, a magyar tájakhoz hasonló környéken. Itt megalkotta azt, amitől élete megalkotta megfosztotta a "Nueva Debrecen" (Új Debrecen) nevű kolumbiai majorságát. Betegsége miatt a vagyona meglehetősen leapadt. Hosszú betegsége után, viszonylag fiatalon halt meg 1965. március 14-én.
Debrecenben – magyarosított vezetékneve után – a Lencz-telep kapta a nevét.
Források[szerkesztés]
- ↑ http://marketmaker.net/pomern/wolmasia.shtml
- ↑ http://www.budaorsinaplo.hu/helytortenet/20121126/lenz-jozsef-emleknap-lesz
- ↑ http://www.budaorsiinfo.hu/?p=40967
- ↑ http://www.nyekladhaza.hu/nyekladhazi-vagyok/varosunk/latnivalok.html
- ↑ http://kertbaratok.honlaphat.hu/index.php?menu=3521&langcode=hu
