Lengyelországi hadiállapot

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harckocsik a lengyel utcán, 1981. decemberében.

Hadiállapot (lengyelül: stan wojenny), 1981. december 13-án hirdették ki Lengyelországban a Lengyel Népköztársaság Alkotmánya 3. fejezetének 33. cikkének 2. pontja szerint:

Az Államtanács a Lengyel Népköztársaság egész területére, vagy annak egy részére hadiállapotot vezethet be, amennyiben azt az ország külső védelme, vagy a belső biztonságának fenyegetettsége megköveteli. Ezekben az esetekben az Államtanács általános vagy részleges mozgósítást rendelhet el.”

Magyarországon eufémisztikusan „szükségállapotra” fordították le a lengyel eseményeket, de valójában ez nem fedi a valóságot. „A szükségállapot olyan helyzet, amelyben emberek egy nagyobb csoportjának egészsége, élete, tulajdona vagy a környezet közvetlen veszélynek van kitéve. A szükségállapotot létrejöhet természetes okból (pl. az élet- és vagyonbiztonságot fenyegető elemi csapás) és mesterséges úton (emberi cselekvés által) is”.[1]

A lengyel hadiállapot valójában katonai akció volt a lakosság és a tízmillió tagot számláló Szolidaritás mozgalom ellen. A magyar jogrendszerben nem ismert jelenleg a rendkívüli állapotok e formája. A „hadiállapot” hagyományosan két állam közötti háborús viszonyt fejez ki. A lengyel nyelvben és jogrendszerben ez a „stan wojny”, vagyis a „háború állapota”.

A XIX. században használatos volt az „ostromállapot” jogi formája, amellyel többek között a Bach-korszakot szokták jelölni. E meghatározás hasonló a lengyel formához. A lengyel hadiállapotot „ostromállapotnak” fordították A kommunizmus fekete könyvében is.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szükségállapot