Lengyel EU-elnökség (2011)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel EU-elnökség (2011)
Ország Lengyelország
Időszak2011. július 1. – december 31.
FelelősRadosław Sikorski, Mikołaj Dowgielewicz
Kronológia
Magyar EU-elnökség (2011)
Dán EU-elnökség (2012)
Hivatalos weboldal
Radosław Sikorski külügyminiszter, az elnökség ideje alatt az Általános Ügyek Tanácsának elnöke
Mikołaj Dowgielewicz, az európai ügyekért felelős államtitkár

2011 második felében Lengyelország első alkalommal, a kelet-közép-európai országok közül negyedikként látta el az Európai Unió (EU) egyik csúcsszervének, az Európai Unió Tanácsának soros elnöki feladatait. A fél évig tartó lengyel EU-elnökség lebonyolítása nagyrészt Donald Tusk kormányának feladata volt, amit a 2011 októberi parlamenti választások komplikáltak;[1] végül Tusk lett a lengyel rendszerváltás óta az első miniszterelnök, akinek sikerült az újrázás, így ő vihette végig a teljes elnökséget.

Lengyelország Dániával és Ciprussal egy elnöki trió első tagjaként elnökölt az Európai Unió Tanácsában. Ezt a szervezetet az Európai Tanácstól, az Unió fő politikai szervezetétől a lisszaboni szerződés különböztette meg.[2] A kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnöki teendőit azonban nem a lengyel miniszterelnök, hanem az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy látta el, ahogy az a 2010-es spanyol elnökség óta megszokott. Az elnökséggel kapcsolatos feladatok összehangolásáért Mikołaj Dowgielewicz felelt, akit 2008. július 15-én neveztek ki a lengyel elnökség előkészítéséért felelős kormánybiztossá, majd 2010. január 1-jétől az európai ügyekért felelős államtitkárrá. Fontos szerepe volt még a kinevezése előtt a budapesti CEU-n tanító pénzügyminiszternek, Jacek Rostowskinak.[3]

A „rövid” (a nyári üdülőszezont és a karácsonyi ünnepeket magába foglaló) lengyel elnökséggel kapcsolatban alapvetően pozitívak voltak a külföldi várakozások,[3] a lengyel politikai elit pragmatizmusa és együttműködési készsége[4] és a jól felkészült apparátus[5] miatt.

Az elnökség témái[szerkesztés]

A főbb témák közé tartozott az EU és a gazdasági növekedés kapcsolatának kérdése, a bővítés fontossága és a szomszédsági politika, az EU 2014-2020 közötti költségvetésének tárgyalásai és Lengyelország ezzel kapcsolatos céljai, valamint az energiapolitika és az energiabiztonság témája, amely részét képezte a lengyel elnökség „Biztonságos Európa” szlogenjének.

A „nyitottság hasznát élvező Európa” keretében az eredetileg a magyar EU-elnökség idejére tervezett (emiatt Magyarországgal társelnökként[3]) szeptemberi Keleti Partnerség-csúcstalálkozó, tárgyalások megkezdése, szabadkereskedelmi zónák kialakítása Ukrajnával és Moldovával, valamint Fehéroroszország nyugati kötődéseinek erősítése. A soros elnökség alatt célul tűzték ki az EU-Oroszország modernizációs partnerség szerződésének megújítását is. A magyar elnökségről hátramaradt feladat volt a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása, emellett a lengyelek elkötelezettségüket fejezték ki Törökország, Izland és a nyugat-balkáni országok Európai Unióhoz közeledésének irányában is.[6]

Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió reformja[szerkesztés]

A lengyel elnökségnek szembe kellett néznie az Európai Gazdasági és Monetáris Uniónak a 2010-es euróválság miatt szükségessé vált reformjával. Miután az EU állam- és kormányfői 2011. március 24–25-én már döntöttek az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmushoz is hozzányúló reformcsomagról,[7][8] a lengyelek kezdeményezték a nemzeti ratifikációs folyamat elindítását.[forrás?]

A 2014-2020-as uniós költségvetési keret[szerkesztés]

Energiapolitika[szerkesztés]

Bevándorlási politika és a schengeni megállapodás[szerkesztés]

Bővítési és szomszédsági politika[szerkesztés]

Biztonsági és védelmi politika[szerkesztés]

Az európai parlamenti választások reformja[szerkesztés]

Az elnökség krónikája[szerkesztés]

Magyarország 2011. július 1-jén adta át a soros elnökséget Lengyelországnak. Varsóban Orbán Viktor magyar kormányfő átnyújtotta lengyel partnerének, Donald Tusknak az EU zászlaját és az elnökséget szimbolizáló stafétabotot, egy kis hordó tokaji bort ajándékozott Tusknak, amit a lengyel kormányfő egy karddal viszonzott. Tusk elmondta, hogy a lengyel elnökség alatti munkaebédeken „elsősorban magyar borokat fognak felszolgálni”.[9]

Logó[szerkesztés]

A korábbi elnökségi trióval (Spanyolország, Belgium, Magyarország) ellentétben a Lengyelország, Dánia és Ciprus alkotta triónak nem terveztek közös logót.

A lengyel elnökségi logót hat színes, fölfelé mutató nyíl, a lengyel zászló és a PL2011.eu felirat alkotta; a lengyel rendszerváltás előtt a vezetéssel szemben álló legnagyobb tömegmozgalmi csoport, a Szolidaritás mozgalom logója inspirálta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. EU-Observer, 2011. június 9.: A short guide to the Polish presidency Archiválva 2011. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul).
  2. EurActiv Dosszéi: A soros elnökség intézménye. [2011. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 19.)
  3. a b c HVG: Lengyelország EU-elnöki tervei – Varsói lokomotív. [2011. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
  4. HVG: Halló, Lengyelország! Mit tudnak maguk, amit mi nem?
  5. EurActiv.hu: Lengyel elnökség: egy „sztahanovista” kerül az EU élére?. [2011. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 19.)
  6. EurActiv.hu: Növekedés, agrárpolitika és keleti partnerség - megvan a lengyel elnökségi program. [2011. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 19.)
  7. Gesamtpaket zur Reform der Währungsunion vom Europäischen Rat verabschiedet[halott link]
  8. Az EU-csúcs előtt tájékoztatta az EP-t az elnökség. [2011. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 19.)
  9. EUvonal: Magyarország átadta az elnökséget Lengyelországnak. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 7.)

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Magyar elnökség
Az Európai Unió soros elnöke
2011 második fele
Utódja:
Dán elnökség