Leinsteri kódex

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy oldal a leinsteri könyvből

A leinsteri kódex (írül: Lebor Laignech, korábbi nevén Noughaval könyve (Lebor na Nuachongbála) középkori ír és latin nyelvű kézirat, amit kb. 1160 környékén állíthattak össze, jelenleg pedig a dublini Trinity College-ben őrzik.

Ez a könyv az egyik legfontosabb forrásmű a középkori ír irodalom, genealógia és mitológia kutatásához. Olyan szövegeket tartalmaz, mint például a Lebor Gabála Érenn (Hódítások könyve), a Táin Bó Cúailnge (a Cooley-i marharablás) legteljesebb változata, a Metrical Dindshenchas (ír helynevek legendáinak gyűjteménye), valamint a De excidio Troiae historia (azaz „Ének Trója pusztulásáról”) ír fordítása/adaptációja. Feltehetőleg az egész mű egyetlen írnok, Áed Ua Crimthainn munkája. A kézirat feljegyzéseiből megállapíthatjuk, hogy 1151-től 1201-ig folyt az összeállítása, de feltehetőleg már az 1160-as években elkészült a nagy része.

A kézirat 187 lapból áll (ezek mindegyike megközelítőleg 13" x 9" (33 x 23 cm) élhosszúságú), de a feljegyzések arra utalnak, hogy akár 45 oldal is elveszhetett az idők során. A Dublin Institute for Advanced Studies 29 év alatt, hat kötetben adta ki a mű szerkesztett változatát.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • R. I. Best, Osborn Bergin & M. A. O'Brien (eds) (1954), The Book of Leinster Első kötet

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]