Leges Liciniae Sextiae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A leges Liciniae Sextiae a Római Köztársaság i. e. 368366 között meghozott törvényei. Ezek a törvények – Titus Livius elbeszélése alapján[1]Licinius Stolo és Sextius néptribunusok kezdeményezésére születtek meg, és a következő törvényjavaslatokat foglalták magukba:

  • Az adósok helyzetét könnyítették azzal, hogy a már kifizetett kamatokat beszámítják a tőke összegébe.
  • 500 iugerumban maximálták az ager publicusból egy pater familias által maximálisan elfoglalható terület nagyságát.
  • Lehetővé tették, hogy a két consuli tisztség egyikét plebeius töltse be.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A gall támadás jelentős károkat okozott a kisparaszti gazdaságokban, egyre inkább felszínre hozva az eladósodás problémáját.
  • Az eredeti szokásjog az lehetett, hogy minden polgár annyi földet használhatott az ager publicusból, amennyit meg tudott művelni.
  • A katonai tribunusok rendszere válságba került i. e. 367-re, a néptribunusok által indított politikai küzdelem anarchiához vezetett.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]