Legényes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A legényes az erdélyi magyarság nem székely népcsoportjai által táncolt fejlett férfitánc-típus. Régiónként más-más néven ismert (ilyenek például a fogásolás, vagy a sűrű tempó).

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legényestáncok tempója gyors, zenéje dűvő kíséretű hangszeres zene, szinte kizárólag csak instrumentális. Eredetileg a táncrend nyitótáncaként táncolták, a párostáncok elkezdése előtt. A legényes szóló, illetve csoportos táncként is előfordul. A nők a legényestánc alatt kis köröket alkotva csujogatnak.

Formagazdagsága kiemelkedő, a zenéhez szinte tökéletesen illeszkedik. Alapelemei az úgynevezett pontok, melyek a zenei periódusoknak megfelelő hosszúságú, lezáró formulákkal végződő táncszakaszok.

Altípusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőségi legényes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legényes régebbi, egyszerűbb változata. Csoportos formában is járják. Elnevezése a Mezőségen belül is változó, például Széken ritka és sűrű tempó, Ördöngösfüzesen fogásolás néven említik.

Kalotaszegi legényes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyértelműen a legfejlettebb, legnagyobb formagazdagságú férfitánc. Csoportosan ritkán táncolják és végig megőrizte szabad jellegét, az egymás után következő pontok sorrendjét a táncos határozhatja meg.

Szilágysági figurázó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőségi altípushoz hasonló, ám annál akrobatikusabb tánc. Pontjai nem különülnek el élesen, hanem (feltehetően a későbbi verbunk ráhatásaként) gyakran lezárás vagy átvezetés nélkül egymásba folynak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]