Legényes
A legényes az erdélyi magyarság nem székely népcsoportjai által táncolt fejlett férfitánc-típus. Régiónként más-más néven ismert (ilyenek például a fogásolás, vagy a sűrű tempó).
Tartalomjegyzék |
Jellemzői [szerkesztés]
A legényestáncok tempója gyors, zenéje dűvő kíséretű hangszeres zene, szinte kizárólag csak instrumentális. Eredetileg a táncrend nyitótáncaként táncolták, a párostáncok elkezdése előtt. A legényes szóló, illetve csoportos táncként is előfordul. A nők a legényestánc alatt kis köröket alkotva csujogatnak.
Formagazdagsága kiemelkedő, a zenéhez szinte tökéletesen illeszkedik. Alapelemei az úgynevezett pontok, melyek a zenei periódusoknak megfelelő hosszúságú, lezáró formulákkal végződő táncszakaszok.
Altípusai [szerkesztés]
Mezőségi legényes [szerkesztés]
A legényes régebbi, egyszerűbb változata. Csoportos formában is járják. Elnevezése a Mezőségen belül is változó, például Széken ritka és sűrű tempó, Ördöngösfüzesen fogásolás néven említik.
Kalotaszegi legényes [szerkesztés]
Egyértelműen a legfejlettebb, legnagyobb formagazdagságú férfitánc. Csoportosan ritkán táncolják és végig megőrizte szabad jellegét, az egymás után következő pontok sorrendjét a táncos határozhatja meg.
Szilágysági figurázó [szerkesztés]
A mezőségi altípushoz hasonló, ám annál akrobatikusabb tánc. Pontjai nem különülnek el élesen, hanem (feltehetően a későbbi verbunk ráhatásaként) gyakran lezárás vagy átvezetés nélkül egymásba folynak.
Források [szerkesztés]
- Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 431–434. o. ISBN 963-05-1288-2 Online elérés
