Lee Marvin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lee Marvin
1971-ben
1971-ben
Életrajzi adatok
Született1924. február 19.
New York, New York
Elhunyt1987. augusztus 29. (63 évesen)
Tucson, Arizona
SírhelyArlingtoni Nemzeti Temető
HázastársaBetty Ebeling (1951–67) elvált
Pamela Feeley (1970–87)
ÉlettársMichelle Triola Marvin
Pályafutása
Iskolái
  • Saint Leo University
  • Oakwood Friends School
  • Manumit School
Aktív évek1948–1986
Híres szerepei'A piszkos tizenkettő
Cat Ballou
Vadászat életre-halálra
Műfajokwesternfilm
Díjai
Oscar-díjLegjobb férfi főszereplő
Cat Ballou legendája (1966)
Golden GlobeLegjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték)
Cat Ballou legendája (1966)
BAFTA-díjLegjobb férfi főszereplő (külföldi)
Gyilkosok,
Cat Ballou legendája (1966)
További díjakEzüst Medve díj a legjobb férfi főszereplőnek
1965 Cat Ballou
Lee Marvin IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Lee Marvin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lee Marvin [li ˈmɑrvɪn] (New York, 1924. február 19. – Tucson, Arizona, 1987. augusztus 29.) Oscar-díjas amerikai színész, háborús és westernfilmek szereplője.

Életpályája[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

Lamont Waltman Marvin reklámszakember és Courtenay Washington Davidge divat- és szépségtanácsadó gyermekeként született.[1] Nevét Robert E. Lee tábornokról kapta, aki egy felmenőjének unokatestvére volt.[2] Apja közvetlen leszármazottja Matthew Marvinnak, aki 1635-ben vándorolt ki Amerikába és részt vett a Connecticut állambeli Hartford nevű város alapításában.[1] Marvin fiatalon megtanult hegedülni,[3] tinédzserkorában hétvégéit az Evergladesben töltötte, ahol szarvasra, vad pulykára, pumára és fürjre vadászott.[4] A középiskolát a St. Leo Preparatory College-ban végezte el, miután rossz magaviselete miatt több másik iskolából kizárták.[5] Abbahagyta a tanulást és beállt a hadseregbe.[6] A második világháború alatt a saipani csatában megsebesült, amiért megkapta a Bíbor szív kitüntetést. 1945-ben szakaszát Ivo Dzsima ellen vezényelték, ahol szakasza nagy része meghalt, Marvin egyedül rontott neki egy tüzérségi állásnak, amit semlegesített, de egy másik állás megtámadásakor egy kóbor golyó eltalálta és sebesülten rogyott össze. Megint megkapta a Bíbor Szív kitüntetést, és önfeláldozó bátorságáért Haditengerészeti kereszttel is kitüntették.[7] A háború után leszerelt.

Karrierje[szerkesztés]

A háború után egy vízvezeték-szerelő segédjeként helyezkedett el egy helyi színházban. Egy nap felkérték, ugorjon be egy megbetegedett színész helyére. Ezután kezdődött el amatőr színészi karrierje a Broadwayen kívüli színházakban; magán a Broadwayen is beugrott, ha szükség volt rá. 1950-ben Hollywoodba költözött, ahol több filmes mellékszerepet is kapott. Ezek többsége háborús vagy westernfilm volt. Mint háborús veterán természetes könnyedséggel alakította a háborús filmek katonáinak markáns, erőteljes, sőt olykor erőszakos szerepét. Gyakran segítette a rendezőket és a többi színészt abban, hogy kell valósághűen megjeleníteni egy hadsereg mozgását, és a ruhák választásában is segített.

Első filmszerepét 1951-ben alakította a Most a seregben vagy című háborús filmben. 1953-ban már Fritz Langgel forgatta a Búcsúlevél című krimit. Még ebben az évben elvállalt egy kisebb, de annál érdekesebb szerepet Benedek László A vad című drámájában, amelyben Marlon Brandóval is együtt forgathatott. (A forgatás előtt még motorozni sem tudott, de a szerep kedvéért megtanulta.) Főszerepet kapott Raoul Walsh westernjében, a Bosszú dühében. Egy évvel később újra egy kicsi, de emlékezetes szerephez jutott a Zendülés a Caine hadihajón című Edward Dmytryk-filmben. (A főszerepet Humphrey Bogart alakította.) (1954.) Egy évvel később Az igazság napja – Pontosan úgy, ahogyan megtörtént! címet viselő, John Sturges rendezte készülő Spencer Tracy-filmben talált újabb mellékszerepre.

Az 1950-es évek közepétől kezdve fokozatosan kezdett jelentősebb szerepeket játszani, de az igazi áttörést az 1960-as évek hozta meg neki olyan filmekkel, mint a Jó fiú és rossz fiú (The Comancheros, 1961), és az Aki megölte Liberty Valance-ot (The Man Who Shot Liberty Valance, 1962) Ezért a szerepéért bekerült a Cowboyok Dicsőségcsarnokába, amire nagyon büszke volt. 1964-ben a Gyilkosokban orgyilkost alakított, ez volt első olyan filmje, ahol elsőként említették a szereplőlistán, egyben az egyetlen olyan film, amelyben Ronald Reagan későbbi elnök negatív szereplőt alakított.

A Cat Ballou főszerepéért 1965-ben – első és egyetlen jelölésekor – elnyerte a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, valamint az Ezüst Medve díjat a 15. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Ebben a filmben Jane Fondával játszott együtt. 1966-ban még szerepelt a Szerencsevadászokban (The Professionals). 1967 volt az az év, amelyik elhozta számára legismertebb szerepét, John Reisman őrnagyét 'A piszkos tizenkettőben (The Dirty Dozen). Ebben az E. M. Nathanson regényéből készített és Robert Aldrich által megfilmesített háborús eposzban olyan sztárokkal szerepelt együtt, mint Ernest Borgnine, John Cassavetes, Charles Bronson, Donald Sutherland, Telly Savalas és a veterán Robert Ryan.

1967 után változatosabb szerepeket kap olyan filmekben, mint A játéknak vége (1967) és a Pokol a Csendes-óceánon (1968). 1969-ben a Fesd át a kocsidat! című westernben egy szentimentális cowboyt alakított. A filmnek az az érdekessége, hogy ebben vállalt először (és utoljára) énekes szerepet, pedig dalából, a Wand'rin' Starból sláger lett, melyért aranylemezt is kapott. Ebben az időben már egymillió dollárt keresett filmenként, de így is vegyes volt a hozzáállása a filmiparhoz.[3]

„Életed első negyven évét azzal töltöd, hogy megpróbálsz bejutni ebbe a kibaszott filmiparba, az azutáni negyven évét meg azzal, hogy megpróbálsz kijutni belőle. És amikor már pénzt is keresel vele, már senkinek nincs rá szüksége.”

1975-ben Steven Spielberg őt szemelte ki a Cápa főszerepére, de Marvin visszautasította a szerepet. („Mit mondanék a horgászcimboráimnak, hogy egy műcápa ellen játszok hőst?”)[8] Feltűnt viszont Charles Bronson üldözőjeként a Vadászat életre-halálra című westerndrámában (1981) és 1985-ben Piszkos tizenkettő második részében, ismét John Reisman őrnagy szerepébe bújhatott. Ez után már csak egy filmben játszott, ez Menahem Golan akciója volt, Chuck Norris főszereplésével 1986-ban, a film címe: a Delta Kommandó.

Magánélete[szerkesztés]

Kétszer házasodott meg. Első feleségét, Betty Ebelinget – akitől négy gyermeke született (Christopher (1952), Courtenay (1954), Cynthia (1956) és Claudia (1958)) – 1951 februárjában vette feleségül, de 1967. január 5-én elváltak. Ekkoriban sporthorgászattal és kacsavadászattal töltötte az idejét.

1971-ben beperelte Michelle Triola, akivel 1965–1970 közt együtt élt.[3] Bár nem voltak házasok, Triola részesedni akart Marvin vagyonából arra hivatkozva, hogy együttélésük során Marvin rávette két abortuszra, és ezután nem lehetett több gyereke.[9] 1979-ben a bíróság 104 000 dollár kártérítésre kötelezte Marvint,[10] de az együttélésük hat éve alatt szerzett vagyonának a felét nem ítélte meg a nőnek. A másodfokú határozat ezt 1981-ben hatálytalanította.[11][12] Michelle Triola 2009. október 30-án halt meg.[13]

Marvin 1970. október 18-án összeházasodott Pamela Freeleyvel, aki huszonöt évvel korábban a New York-i Woodstockban a barátnője volt. Az 1970-es években Marvin leginkább Woodstockban élt, beteg édesapjáról gondoskodott.[14] 1975-ben Tucsonba költöztek. Politikai nézeteit tekintve Marvin liberális demokrata volt. Ellenezte a vietnámi háborút. 1969-ben pedig interjút adott a Playboy magazinnak, ahol kijelentette, hogy támogatja a melegeket. Politikai hovatartozását mi sem bizonyítja jobban, mint az, az 1960-as elnökválasztáson nyilvánosan támogatta John F. Kennedyt. Kedvenc itala a tequila volt, de ezen szenvedélye munka közben sosem mutatta jelét.

Halála[szerkesztés]

1986 decemberében bélműtéten esett át. Az orvos gyulladásnak diagnosztizálta, amely nem rosszindulatú. 1987 augusztusában azonban kórházba került influenza miatt és végül augusztus 29-én szívrohamban meghalt. Hamvait az Arlingtoni Nemzeti Temetőben temették el, nem messze veterántársa, az ökölvívó-legenda Joe Louis sírja közelében. Sírkövén ez áll: „Lee Marvin, az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának őrvezetője”.

Válogatott filmográfia[szerkesztés]

Bemutató Cím Magyar cím Szerep Rendező
1953 The Wild One A vad Chino Benedek László
1953 The Big Heat Búcsúlevél Vince Stone Fritz Lang
1953 Gun Fury Bosszú dühe Blinky Raoul Walsh
1954 The Caine Mutiny Zendülés a Caine hadihajón Meatball Edward Dmytryk
1961 The Comancheros Jó fiú és rossz fiú Tully Crow John Sturges
1962 The Man Who Shot Liberty Valance Aki megölte Liberty Valance-t Liberty Valance John Ford
1964 The Killers Gyilkosok Charlie Strom Don Siegel
1965 Cat Ballou Cat Ballou legendája Kid Shelleen / Tim Strawn Elliot Silverstein
1966 The Professionals Szerencsevadászok Henry 'Rico' Fardan Richard Brooks
1967 The Dirty Dozen A piszkos tizenkettő Reisman őrnagy Robert Aldrich
1968 Hell in the Pacific Pokol a Csendes-óceánon pilóta John Boorman
1969 Paint Your Wagon Fesd át a kocsidat! Ben Rumson Joshua Logan
1970 Monte Walsh Monte Walsh: Az utolsó cowboy Monte Walsh William A. Fraker
1973 Emperor of the North Az Északi-sark császára Az Első Robert Aldrich
1974 The Klansman Lángoló kereszt Track Bascomb seriff Terence Young
1976 Shout at the Devil Kiálts az ördögre Flynn Peter R. Hunt
1976 The Great Scout and Cathouse Thursday Cserkészjátékok Sam Longwood Don Taylor
1980 The Big Red One A nagy vörös egyes őrmester Samuel Fuller
1981 Death Hunt Vadászat életre-halálra Edgar Millen őrmester seriff Peter R. Hunt
1985 The Dirty Dozen: Next Mission Piszkos tizenkettő – A második küldetés Reisman őrnagy Andrew V. McLaglen
1986 The Delta Force Delta Kommandó Nick Alexander ezredes Menahem Golan

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Lee Marvin ősei Archiválva 2008. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben hírességek családfáinak gyűjteményében a freepages.genealogy.rootsweb.com oldalon
  2. ↑ [1] "…born in New York City, he was named in honor of Confederate General Robert E. Lee, who was his first cousin, four times removed."
  3. ↑ a b c Roger Ebert: An interview with Lee Marvin. Esquire magazin (1970 október). Chicago Sun-Times. [2013. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  4. ↑ Elk Hunting with Lee Marvin. "Gun World May 1964. CulturePulp blog[halott link]
  5. ↑ Zec, Donald. Marvin: The Story of Lee Marvin. New York: St. Martin's Press, 1980, ISBN 0-312-51780-7, pp. 20-25
  6. ↑ Wise, James E., Anne Collier Rehill. Stars in the Corps: Movie Actors in the United States Marines, 2, Naval Institute Press, 43. o. (1999). ISBN 9781557509499 
  7. ↑ Captain Kangaroo Court. Snopes, 2009. május 24.
  8. ↑ Zec, Donald. Marvin: The Story of Lee Marvin. New York: St. Martin's Press, 1980, ISBN 0-312-51780-7, p. 217
  9. ↑ Woo, Elaine. „Michelle Triola Marvin dies at 75; her legal fight with ex-lover Lee Marvin added 'palimony' to the language”, Los Angeles Times, 2009. október 31. (Hozzáférés ideje: 2009. október 31.) 
  10. ↑ Marvin v. Marvin (1976) 18 C3d 660 from online.ceb.com
  11. ↑ Laskin, Jerry: California "Palimony" Law -- An Overview. Goldman & Kagon Law Corporation. (Hozzáférés: 2006. október 4.)
  12. ↑ Unmarried Cohabitant's Right to Support and Property Archiválva 2006. szeptember 22-i dátummal a Wayback Machine-ben from peoples-law.org
  13. ↑ 'Palimony' figure Michelle Triola Marvin dies. Associated Press, 2009. október 30. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
  14. ↑ Marvin, Pamela, Lee. London, Faber and Faber Limited, 1997, ISBN 978-0571190287

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lee_Marvin&oldid=26993998”