Lechita nyelvek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lechita nyelvek egyes nyelvtudósok által használt elnevezés a nyugati szláv nyelvek északi csoportjának megjelölésére. Ezen nyelvek meghatározott közös fonetikai jellegzetességekkel bírnak.

Jellegzetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az ősszláv ě, e, ę hangok alveoláris mássalhangzók előtt a, o, ą, ǫ-vá alakulnak.
  • Az ősszláv ě, ę hangok valamint a lágy szótagképző ŕ és ĺ hangváltozása kemény dentális mássalhangzók előtt (lengyel bielić||biały, poláb b´ólə||bélə)
  • Az ősszláv szótagképző r, l átalakulása magánhangzó és szonáns alkotta hangcsoportokká (lengyel kark, wilk, poláb kork, wołk; vö. cseh krk, vlk)
  • Az ősszláv dj, gě, gi hangcsoportok átalakulása dz [ʒ], dze [ʒe], dzy [ʒy]-vé.
  • A [g][ɣ] hangváltozás hiánya (lengyel noga, vö. cseh és szlovák noha).
  • A nazális magánhangzók megőrzése (lengyel pięć, poláb pąt, vö. cseh pět).

Osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Języki lechickie című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Encyklopedia popularna PWN., 27. kiadás, Warszawa, 1997., 437. o.
  • Stanisław Rospond: Gramatyka historyczna języka polskiego. PWN, Warszawa, 2005. 21-22. o.
  • Ewa Siatkowska: Rodzina języków zachodniosłowiańskich. PWN, Warszawa, 1992., 46-50. o.