Lebernyeges réce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lebernyeges réce
Musk Duck.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Nemzetség: Lebernyegesrécék (Biziurini)
Nem: Biziura
Stephens, 1824
Faj: B. lobata
Tudományos név
Biziura lobata
(Shaw, 1796)
Elterjedés
Musk Duck.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lebernyeges réce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lebernyeges réce témájú kategóriát.

A lebernyeges réce (Biziura lobata) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Biziura nem egyetlen faja.

Rendszertani besorolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj rendszertani helye a récefélék családján belül bizonytalan. A régebbi rendszerek többnyire a halcsontfarkú récék közé sorolták. Akkoriban azok még a réceformák (Anatinae) alcsaládjába tartoztak és azok közeli rokon fajának tartották. Később, azok alcsaláddá való alakításakor (Oxyurinae) szintén oda tartozott, de különálló nemzetség egyetlen tagjaként. Már kiderült, hogy csak a hasonló életmód vált hasonlóvá a halcsontfarkú récékhez, azoknak nem közeli rokona. Néhány rendszerben még oda sorolják, de e faj pontos helye a récefélék családján belül ma sem ismert. Ezért a leghelyesebb az, ha egy különálló nemzetség egyetlen fajaként alcsaládokon kívüli fajként van besorolva, míg pontos leszármazása világossá nem válik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália nyugati, délnyugati és délkeleti részének valamint Tasmaniának dús növényzetű mocsaraiban, nagyobb tavaknál és öblökben található meg.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím teljes hossza 60-70 centiméter, testtömege 1500–2400 gramm. A tojó kisebb mint a hím, hossza 45–50 cm. Nevét onnan kapta, hogy a hímek csőrük alatt egy különleges bőrlebenyt viselnek. A tojók bőrlebergenye csökevényes. Színük barnás. Lábaikat annyira hátul viselik, hogy a szárazföldön szinte nem tudnak közlekedni, úszás közben a vízben a madár nagy része elmerül. Megzavarása esetén gőzhajóként fújtatva menekül.

Egy hím
és a tojók

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagymértékben alkalmazkodott a vízi életmódhoz, a szárazföldön csaknem tehetetlen. Ritkán repül, viszont nagyon jól úszik és táplálékát a víz alatt szerzi. Főleg rovarokat, rovarlárvákat, puhatestűeket, rákokat, ebihalakat, kisebb részben magvakat, vízinövényeket fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nászidőszakban a hímek bőrlebenye megduzzad és teste mintegy 15 centiméterrel szélesebb lesz. Szaporodási rendszerük dürgő típusú, amikor is a nászidőben akér 20 gácsér is összegyűlik. „Dürrögnek” egymásnak, és bármelyik tojót megtermékenyítik, amelyik bekerül a körbe. A gácsérok harciasak és hadban állnak egymással, gyakran a víz alatt is üldözik egymást. Szeptember-októberben a tojó tányér alakú fészket épít vízinövényekből a magas növényzetben; gyakran védőernyőt is készít fölé letört nádszálakból. Fészekalja 1–3 tojásból áll. Mintegy 25 nap alatt egyedül költi ki tojásait, és a fiókákat is egyedül neveli. A fiatalok csak néhány nap múlva merészkednek a vízre, addig anyjuk hoz nekik táplálékot.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]