Leander (növénynemzetség)
 |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leander témájú médiaállományokat. |
A leander vagy babérrózsa (Nerium) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe és a meténgfélék családjába tartozó nemzetség. Korábban több fajt is ide sorolotak, de a korszerű rendszertanok szerint a nemzetség egyetlen faja a közönséges leander (Nerium oleander).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszertani helyzete
A molekuláris genetikai vizsgálatok okozta forradalomban a Nerium nemzetség többi faját más taxonokba sorolták át. Így például:
- Nerium antidysentericum L., 1753 —> Wrightia antidysenterica
- Nerium caudatum (L.) Lam., 1792 —> Strophanthus caudatus
- Nerium coccineum Lodd., 1824 —> Wrightia coccinea
- Nerium piscidium Roxb., 1824 —> Melodinus monogynus
- Nerium salicinum Vahl, 1791 —> Breonadia salicina stb.
Több más fajt (Nerium odoratum Lam., 1792 stb.) pedig beolvasztottak a közönséges leanderbe, így a nemzetség könnyen monotipikusnak bizonyulhat.
[szerkesztés] Származása, elterjedése
Széles vidéken honos, a Földközi-tenger medencéjétől a Közel-Keleten át egészen Indiáig. Kína déli részein is előfordul. Betelepítették számos, szubtrópusi éghajlatú területre, így Madeirára is, ahol a sziget déli partvidékén a tenger szintjétől 400 m-ig nő, főleg az utak mentén.
[szerkesztés] Megjelenése, felépítése
Fás szárú, mintegy 3 m magasra növő örökzöld cserje. Kemény, csupasz, bőrnemű, 10–15 cm hosszú, tojásdad, sötétzöld levelei hármasával nőnek a felálló ágakon.
Szimpla vagy dupla szirmú, színes virágai az ágak csúcsán nyílnak. Az öt sziromlevél az óramutató járásával egyező irányban csavarodott, ettől a virág kis kerékre emlékeztet. Színe lehet fehér, sárga és a rózsaszíntől a bordóig bármilyen árnyalatú. Illata átható, „édes”.
Magvai hüvelyes tokokban fejlődnek.
[szerkesztés] Életmódja, termőhelye
A szárazságot jól tűri, mivel mélyre nyúló gyökérzete eléri a talajvizet. Fagyérzékeny: szabadban csak ott marad meg, ahol nincsenek tartós téli fagyok. Eredeti termőhelyén, a Mediterráneumban főként az időszakos vízfolyások völgyeiben nő.
Júniustól szeptemberig nyílik. Magvai télre érnek be.
[szerkesztés] Felhasználása, szaporítása
Már az ókorban is dísznövénynek ültették; első ábrázolásait az i.e. 14. századból, Krétáról ismerjük. Magyarországon máig kedvelt. Szereti a napos, meleg helyet és a sok vizet. Fejlődési és virágzási időszakában hetente tápoldatozni kell. Fajtától függően 0 és −10 °C között már károsodnak, ezért a magyarországi éghajlaton télen csak fagymentes helyen tárolható. A legelőnyösebb +5 és +10 °C között teleltetni, melegebb helyen elszaporodnak az élősködők. Szükség esetén hűvös, sötét helyen is jól átvészeli a hideg időszakot. Formája metszéssel könnyen alakítható. Lemetszett ágain néhány héten belül újra kihajt.
A növényben található az oleandrin nevű glükozidát fejfájás, rosszullét ellen használják a gyógyászatban. Nagyobb dózisban halálosan mérgező. A növény minden részében megtalálható, ezért a leander étkezési célra nem használható.
[szerkesztés] Szaporítása
Magról nagyon nehézkesen szaporítható, ezért célszerűbb hajtatni. A lemetszett, majd meleg, árnyékos helyen vízbe állított fás, félfás hajtások 1-2 hónap alatt gyökeret eresztenek.
[szerkesztés] Képek
-
fája virágzáskor
-
levele
-
termése
-
virága
-
virága közelről
[szerkesztés] Források
- Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. . ISBN 3-938282-09-6
