Latabár Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Latabár Kálmán
Sr. Latabár Kálmán.jpg
Latabár Kálmán 1925–30 körül
Életrajzi adatok
Művésznév Latyi
Született 1902. november 24.
magyar 1867-1918 Kecskemét
Elhunyt 1970. január 11. (67 évesen)
magyar Budapest
Házastársa Walter Katalin
Pályafutása
Aktív évek 1922–70
Díjai
Kossuth-díj 1950
Kiváló művész 1953
Érdemes művész 1950

Latabár Kálmán az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Fényes Szabolcs: Manolita. Fővárosi Operettszínház. Latabár Kálmán (Matolcsy Miklós) és Szokolay Olly (Otty Ottilia), 1932.
A Latabár-család sírja. Farkasréti temető: 31/1-1-9/10.

Latabár Kálmán (Kecskemét, 1902. november 24.Budapest, 1970. január 11.) Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, ahogy rajongói – főként a gyereknézők – nevezték: Latyi, a XX. század talán legnépszerűbb magyar komikusa. Híres színészdinasztia leszármazottja: dédapja Latabár Endre, nagyapja Latabár Kálmán Árpád, apja id. Latabár Árpád, akik mindannyian neves színészek voltak. Fia, ifjabb Latabár Kálmán ugyancsak színész lett.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei Latabár Árpád színész és Deutsch Ilona színésznő. Az ifjú Kálmán az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte Rákosi Szidi színésziskoláját. 1922-ben a Várszínházban lépett először közönség elé, mint táncos komikus. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd 1927–33 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. Felléptek a világhírű rendező, Max Reinhardt színházában is (A két Ajax; Offenbach: Szép Heléna), aki a testvérpárt az európai fiatal színésznemzedék legjobbjának tartotta. A kritikusok Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították őket. Hazatérését követően különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött. Első filmje 1937-ben készült el. Ez év augusztus 28-án Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Walter Katalint (Walter István és Brandeisz Erzsébet lányát)[1]. 1938-ban született Kálmán fiukat – aki felnőttként ugyancsak a színészmesterséget választotta – római katolikusnak keresztelték, miután a szülők megegyeztek abban, hogy leendő gyermekeik az anya vallását követik[2].

Latabár Kálmán 1945-től mindvégig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Máig emlékezeteset alakított Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán I.: Csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér) és Nyegus (Lehár: A víg özvegy) szerepében.

Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége”, egyéni humora nagy népszerűséget szerzett számára. Árpád testvérével gyakran lépett fel groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készült; színpadi „rögtönzései” sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat. Munkásságát 1950-ben Kossuth-díjjal ismerték el, ugyanabban az évben érdemes művész lett, 1953-ban pedig megkapta a kiváló művész kitüntetést.

Egyre súlyosbodó cukorbetegségben szenvedett, melynek kezelését nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Állapota 1970 elején válságosra fordult, s a nagy nevettető január 11-én örökre lehunyta szemét. Kiváló alakításainak emlékét azonban máig őrzi az utókor.

Születésének 75. évfordulóján, 1977-ben Kecskemét Város Tanácsa emléktáblát helyezett el az épületen, mely szülőháza helyén áll. Az emléktáblát 2008-ban felújították.

Szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb színpadi szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sportszerelem (1936; első filmje) – Cserepes Szigeti
  • Fizessen, nagysád! (1937) – Bukovác Pál, tornatanár
  • Pénz áll a házhoz (1939) – Ficek Benő, táncművész
  • Karosszék (1939)
  • Cserebere (1940) – Tatár István
  • Csákó és kalap (1940)
  • Ismeretlen ellenfél (1940)
  • Édes ellenfél (1941) – Lacika Ödön
  • Behajtani tilos (1941) – Mihály
  • Egy bolond százat csinál (1942) – Dömötör, egy kitalált főúr / Rod Igor Szu Ares gróf (kettős szerepben)
  • Egy szoknya, egy nadrág (1942) – Sóváry Péter, színész / Ál-dúsgazdag madridi özvegy (kettős szerepben)
  • Afrikai vőlegény (1944) – Kökény Tóbiás
  • Könnyű múzsa (1947; nem mutatták be) – Demeter Pál, zeneszerző
  • Mágnás Miska (1948) – Pixi gróf
  • Janika (1949) – Fenek Jenő, író-színpadi szerző
  • Dalolva szép az élet (1950) – Seregély Bálint, bűvész
  • Civil a pályán (1951) – Karikás
  • A képzett beteg (1952)
  • A selejt bosszúja (1951) – Ede
  • Péntek 13
  • Állami Áruház (1952) – Dániel, az áruház női konfekciójának vezetője
  • Ifjú szívvel (1953) – Matejka bácsi
  • Fel a fejjel (1954) – Peti bohóc
  • Micsoda éjszaka (1958) – Tőrös Antal tanár úr
  • Nem ér a nevem (1961) – Gyárfás, a SZOT-üdülő kultúrosa
  • Egyiptomi történet (1963, m.–egyiptomi koprodukció) – Calvarossi, bűvész
  • Latabár Kálmán-est (1968, TV-show)
  • Irány Mexikó! (1968) – Csoró
  • Bözsi és a többiek (I–II., 1969, TV-film)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Latabár Kálmán családfája
Latabár Kálmán
(Kecskemét, 1902. nov. 24.–
Budapest, 1970. jan. 11.)
színész
Apja:
Latabár Árpád
(Miskolc, 1878. szept. 19.–
Budapest, 1951. aug. 22.)
színész
Apai nagyapja:
Latabár Kálmán
(Szabadka, 1855. febr. 16.–
Budapest, 1924. aug. 6.)
színész
Apai nagyapai dédapja:
Latabár Endre
(Kiskunhalas, 1812. nov. 15.–
Miskolc, 1873. júl. 8.)
színiigazgató
Apai nagyapai dédanyja:
Török Mária
(Kolozsvár, 1822. jan. 5.–
Budapest, 1895. dec. 15.)
színésznő
Apai nagyanyja:
Jelenffy Julianna
(1859.–
Budapest, 1931. júl. 25.)
Apai nagyanyai dédapja:
Jelenffy Mihály
Apai nagyanyai dédanyja:
Kok Judit
Anyja:
Deutsch Ilona
(Sátoraljaújhely, 1880. júl. 20.–
Budapest, 1957. dec. 13.)
Anyai nagyapja:
Deutsch Mihály
Anyai nagyapai dédapja:
n.a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n.a.
Anyai nagyanyja:
Foisch Lotti /Katalin
Anyai nagyanyai dédapja:
n.a.
Anyai nagyanyai dédanyja:
n.a.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Demeter Imre: Latyi és Latabár (Film, Színház, Muzsika, 1958. október 10.)
  • Latabár Kálmán album (szerk. Nyári László, Bp., 1962)
  • Gáspár Margit: Színész arcok, L. K. (Film, Színház, Muzsika, 1967. december 15.)
  • Molnár Gál Péter: Latabár (Színház, 1968. 1. sz.)
  • Szalay Károly: Latabár (Filmvilág, 1969. 24. sz.)
  • Horváth Béla: Latyi (Utunk, 1970. január 23.)
  • Barabás Tamás: Búcsú Latabár Kálmántól (Tükör, 1970. január 20.)
  • Abody Béla: Eltűnt egy műalkotás (Élet és Irod., 1970. január 17.)
  • Gáber István: Kesergő művész a leningrádi szállodában. Egy este Latabár Kálmánnal (Színház, 1970. április)
  • Molnár Gál Péter: Portrék gyászkeretben. Latabár (Filmvilág, 1973. 3. sz.)
  • Szász Péter: Fohász egy kis átokért (Film, Színház, Muzsika, 1976. december 25.).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok arcképcsarnoka
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Online elérés

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1211/1937. folyószáma alatt.
  2. Szfőv. polgm. L. 194/1937-IV. sz.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Latabár Kálmán témájú médiaállományokat.