Lassalleanizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lassalleanizmus Ferdinand Lassalle nevéhez köthető, filozófiai idealizmus alapján álló, kispolgári-szocialista, reformista ideológiai és politikai áramlat.

Főbb tételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lassalle tagadta az állam osztályjellegét, azt osztályok fölöttinek tekintette. Lehetségesnek és kívánatosnak tartotta a munkásosztály és a burzsoázia együttműködésével a szocializmusba való békés belenövést az állam által támogatott szövetkezetek és az általános, – egyenlő, vagyis nem cenzusos, közvetlen, vagyis nem elektori rendszerű –, titkos választójog segítségével létrehozott „szabad népállam” útján. A közgazdaságilag téves, Marx által megcáfolt „vasbértövény” elméletére hivatkozva tagadta a sztrájkharc értelmét. Tagadta a munkásosztállyal szövetséges osztályokat (például a szegényparasztságot), a polgári társadalom munkásosztályon kívüli minden osztályát és rétegét álradikális módon „egységes reakciós tömegnek” tekintette, ezzel egyfajta szektás, dogmatikus magatartást képviselt. Mivel követői a politikai gyakorlatban az általános választójog megszerzése érdekében a Bismarckkal való kiegyezés pártján álltak, a kortársak gúnyosan csak „kormányszocialistáknak” nevezték őket.[1][2]

Hatása, öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ricardo és Hegel tanainak egyesítési törekvését megtestesítő lassalleanizmus a 19. század végéig jelentős hatást gyakorolt a német munkásmozgalomban. Kezdetben a marxizmus Magyarországon Lassalle követőinek interpretálásában terjedt el.

A lassalleanizmus később a munkásmozgalmi opportunizmus különböző árnyalatainak eszmei forrásává lett; a 20. század utolsó harmadának jobboldali szociáldemokrata politikusai felhasználták egyes elemeit az „osztályokon kívüli demokráciáról”, a burzsoázia és a proletariátus közötti „osztálybékéről”, a „kapitalizmusnak a szocializmusba való békés belenövéséről” szóló elméletük igazolására.[1][3]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alkotmány, szocializmus, demokrácia. 1914. 1919.
  • Beszédek és írások. Kossuth Könyvkiadó 1982. 436. p. ISBN 9632811275

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó 1976. 334. old.
  2. Jemnitz János: Az I. Internacionálé. in.: Az I. Internacionálé és Magyarország. (szerk.: Erényi Tibor és Kovács Endre) Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1964. 25. old.
  3. A magyar forradalmi munkásmozgalom története. Kossuth Kiadó 1969. I. kötet, 13--14. old.