Heringsirály
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Larus fuscus graellsii
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Larus fuscus Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Heringsirály témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Heringsirály témájú médiaállományokat és Heringsirály témájú kategóriát. |
A heringsirály (Larus fuscus) a madarak (Aves) osztályába a lilealakúak rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Az északi féltekén északon a jéghatárig, délen Portugáliáig fészkel.
Alfajai[szerkesztés]
- Larus fuscus fuscus (fekete dolmány, halvány fejcsíkok télen) – Skandinávia keleti fele, a Balti-tenger vidéke
- Larus fuscus intermedius (sötétszürke dolmány) – Dánia, Norvégia, Hollandia
- Larus fuscus graellsii (szürke dolmány) – Brit-szigetek, Izland, Észak-Franciaország
- Szibériai heringsirály (Larus fuscus heuglini) (világos dolmány) – Észak-Oroszország (Sokak szerint valójában az ezüstsirály (Larus argentatus) alfaja.) Magyarországon ritka, alkalmi vendég.
Megjelenése[szerkesztés]
A heringsirály teste és feje fehér, háta sötétszürke-fekete, lába, szeme és csőre sárga. Az alsó csőrkáván piros folt díszlik, a szárnyvégek pedig feketék. A fiatal egyedek rejtőszínűek, és gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek az ezüstsirályoktól. Testük sötétebb, nyakuk és fejük világosabb barna-krémszínű, csőrük és szemük fekete, lábuk pedig hússzínű.
A nagyobb termetű sirályfélék közé tartozik. Testhossza 52-67 centiméter, szárnyfesztávolsága 120-135 centiméter. A hímek némileg nagyobbak a tojóknál, egyébként a nemek egyformák. A nőstény egyedek tömege 545-910 gramm, míg a hímeké a 600 grammtól az egy kilogrammig terjedhet.
 |
 |
 |
Életmódja[szerkesztés]
Állandó madár, azonban telente gyakran kóborol, hogy jobb tápláléklelőhelyre bukkanjon. Mint a legtöbb sirály, ez a faj is mindenevő: halak, egyéb állatok, rovarok, férgek, kisemlősök, madártojás, fiókák teszik ki étrendjének zömét, de akár szeméttelepeken is kutathat hasznosítható hulladék után. Hangja az ezüstsirály kiáltásaira emlékeztet a leginkább.
Szaporodása[szerkesztés]
Telepesen fészkel, gyakran az ezüstsirályokkal egy kolóniában, ami sziklapárkányokon vagy az alacsony aljnövényzetű talajon alakul ki. A fészek általában egy nagyobb hínárkupac, amelynek körzetét a pár hevesen védelmezi a betolakodóktól. A tojó és a hím által váltásban melengetett évi egy fészekalj 1-4 tojást számlál, amelyek 24-27 nap múlva kelnek ki. A fiókák 30-40 nap után repülnek ki, addig a pár mindkét tagja eteti őket. Bár már kikelésükkor elég fejlettek ahhoz, hogy járni tudjanak, kirepülésükig a fészeknél maradnak (félig fészekhagyók, helybenülők).
 |
 |
Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon rendszeres vendégnek számít, április–május és október–november hónapokban látható vizeinknél. Olykor egy-egy példány áttelel.
Védettsége[szerkesztés]
Európai léptékben stabil állományú a faj, SPEC értékelése 4-es. Bár Magyarországon az állomány stabil, a heringsirály védettséget élvez, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Források[szerkesztés]
- Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 963-545-194-6)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 24.)
- A Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
- Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 25.)
