Larmor-precesszió
A klasszikus fizikában Larmor-precessziónak nevezik az elektronok, atommagok és atomok mágneses momentumának precesszióját (egy forgó tárgy forgástengelyének megváltozását) külső mágneses térben. A Larmor-precessziót az ír Joseph Larmor fizikusról nevezték el.
Leírása [szerkesztés]
A mágneses tér nyomatékot fejt ki a mágneses momentumra:
ahol
a nyomaték,
az impulzusmomentum vektor,
a külső mágneses mező,
a vektoriális szorzat, és
a giromágneses arány, mely az arányossági tényezőt adja meg a mágneses momentum és az impulzusnyomaték között. A
impulzusnyomaték vektor a mágneses tér tengelye körül precesszál a Larmor-frekvenciaként ismert szögsebességgel:
ahol
a szögsebesség és B a mágneses mező nagysága (mágneses indukció).
Egy Lev Landau és Jevgenyij Lifsic által publikált tanulmány már 1935-ben megjósolta a Larmor-precesszió ferromágneses rezonanciájának létezését, melyet egymástól függetlenül J. H. E. Griffiths (Nagy-Britannia) és E. K. Zavojszkij (Szovjetunió) igazolt kísérletileg 1946-ban.
A Larmor-precesszió a mágneses magrezonanciában fontos alaptétel.
Kémiai eltolódás [szerkesztés]
Ha az atom kémiai kötésben van, akkor az atom közelében található maradék elektronfelhőben egy kiegészítő mágneses mező jön létre, mely a Larmor-frekvenciát jellegzetesen eltolja. Ez a jelenséget hívják kémiai eltolódásnak. A kémiában a mágneses magrezonancia ezeket a kémiai eltolódásokat vizsgálja. Ilyen módon információ nyerhető a vizsgált atomok kapcsolódásáról és térbeli szerkezetükről. Ezek a jelek olykor még a finomszerkezetről is információt adnak (csatolások). A csatolások kiegészítő információt nyújtanak a vizsgált atomok kémiai környezetéről.
Források [szerkesztés]
- Georgia Állami Egyetem, HyperPhysics oldal a Larmor frekvenciáról
- ELTE Szerves Kémia Tanszék
- Mindentudás Egyeteme
Ez a szócikk részben vagy egészben a Larmor precession című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.



